Tacitus római történetíró említi meg Chrestust, Pontius Pilátust és a keresztényeket az Annales-ben, ami 115-117 között íródott. Suetonius (Tacitus kortársa) a Vitae Caesarum című munkájában ezt írja Suetonius Claudius császárról- „a zsidókat, akik Chrestus lázítására állandóan nyugtalankodtak, Rómából kiűzte”. Ez megegyezik azzal, amit az Apostolok cselekedeteiben olvasunk, hogy egy Aquila nevű pontusi zsidó feleségével Christinával elköltözött Itáliából „Claudiusnak a zsidókat kiűző rendelete következtében”. Ez i.u. 49 és 52 között történt. Chrestusban azaz Krisztusban, a második évtizedben már Rómában is sok zsidó hitt. Ebben az időszakban már voltak Rómában keresztény apostolok. Plinius (ifjabb) levele 111-ben, mint prokonzul írt Bihyniából Trajanusnak. Két évtizedes mozgalomként (tömegmozgalomként) említi a keresztényeket, mint akik Krisztust Istenként tisztelik. Plinius leírja, hogy hogyan nyomozott a keresztények után és hogy hogyan büntette és végezte ki őket. Azonban tanácstalan volt abban, hogy mivel bűnt nem követtek el, akkor is meg kell-e őket büntetni, ha egyáltalán kereszténynek vallották magukat. Azokat, akik makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy ők keresztények, a makacsságuk miatt kivégeztette. A római polgárokat Rómába szállítatta. Sok névtelen feljelentést kapott. Akik nem tartották magukat kereszténynek és fel voltak jelentve azok, a császár képmása előtt tömjén és bor áldozatot mutattak, be és káromolták krisztust, ezeket elengedte, mivel ilyet a keresztények nem tettek. Voltak, akik azt mondták, hogy keresztények voltak, de már nem azok. A keresztények legnagyobb bűne az volt, hogy megesküdtek, hogy nem lopnak, nem követnek el házasságtörést, és együtt étkeztek, ez utóbbit Plinius betiltatta.
A történetírók Krisztusról írnak, és nem Jézusról, vagy Jehosua ben Josefről. A Krisztus hitet, pedig a Pál prédikálta, tehát ezek a történeti feljegyzések, nem Jézus életéről való bizonyítékok, hanem a Páli igehirdetés következtében kialakult Krisztusban való hit bizonyítékai, éppen ezért nem fogadhatóak el, a történeti Jézus megerősítéséhez való feljegyzéseknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése