Apokrifek - Az Új Kánon

Tartalom

1. Mózes apokalipszise
2. Ézsaiás próféta felemelkedése
3. Ezdrás negyedik könyve
4. Tamás evangéliuma
5. Didakhé
6. A Bertalan evangélium
7. Pál apokalipszise
8. Sophia Christi

1. Mózes apokalipszise

I. Ádám és Éva története és az ősszülők viselt dolgai, melyeket Isten Mózesnek, szolgájának kinyilatkoztatott, amikor a szövetség tábláit az Úr kezéből átvette, Mihály főangyal által tanítva.1. Ádám és Éva története pedig ez: Miután kimentek a paradicsomból, Ádám vette feleségét, Évát és elment Keletre. Tizennyolc évig és két hónapig maradt ott, és Éva méhében fogant és két fiat szült Diatótoszt, akit Káinnak hívnak és Ábelt, akit Amilabesznek hívnak.2. És ezután történt, hogy Ádám együtt volt Évával és Éva azt mondta urának: - Uram, ma éjjel álomban láttam fiamnak, Amilabesznek vérét, - akit Ábelnek mondanak, - amint testvérének Káinnak szájára fröccsent és az itta azt kegyetlen módon. Kérlelte, hagyjon neki keveset belőle, de az nem hallgatta meg őt, és mind megitta, de nem maradt meg a gyomrában, hanem kijött a száján. Ádám pedig azt mondta Évának: - Keljünk fel és menjünk, lássuk, mi történt velük, nehogy valami ellenséggel verekedjenek.3. Odaérkezvén mindketten azt találták, hogy Ábel legyilkoltatott testvére, Káin keze által. Isten pedig így szólt Mihályhoz, a főangyalhoz: Mondd meg Ádámnak: - A misztériumot, melyet ismersz, ne mondd el fiadnak Káinnak, mert harag fia ő. De ne szomorkodj, mert más gyermeket adok helyette, mely világossá tesz előtted mindent, amit csak teszel vele! De te ne mondj neki semmit! Ezt mondta Isten az angyalának, Ádám pedig megőrizte szívében a szavakat, vele együtt Éva is, kik szomorkodtak Ábel miatt.4. Majd Ádám megismerte feleségét Évát, és méhében fogant és szüle Szethet. És mondja Ádám Évának: - Íme fiunk született Ábel helyett, akit megölt Káin, adjunk dicsőséget Istenek és mutassunk be áldozatot neki.5. Ádám pedig nemzett harminc fiút és leányt és betegségbe esett és hangos szóval kiáltotta mondván: Jöjjenek hozzám fiaim mind, hogy lássam őket, mielőtt meghalok. Mindannyian összegyülekeztek, a föld ugyanis három részben volt lakott. Mindnyájan a ház ajtajához jöttek, bementek, imádkoztak Istenhez. Szeth fia pedig így szólt: - Atyám, Ádám, mi bajod? Ezt válaszolta: - Gyermekeim: sokféle betegség gyötör. Mire ők ezt mondták: - Mi az, hogy baj meg betegség?6. És Szeth válaszolt és mondta neki: - Nem emlékszel atyám, miből ettél a paradicsomban, és elszomorodtál, mert megkívántad azokat? Ha így van, küldj engem, és elmegyek és hozok neked a paradicsom gyümölcséből. Hamut teszek fejemre, sírni és könyörögni fogok, és az Úr meghallgat engem, és elküldi angyalát, és hozok neked, hogy megszűnjön szomorúságod. Ádám mondta neki:7. – Amikor megteremtett minket az Isten, engem és anyátokat, aki miatt meg fogok halni, nekünk adott minden termést a paradicsomban, egyet tiltott, hogy együnk belőle, ami miatt meg is halunk. Az anyátokat őrző angyalok számára elérkezett az imádás ideje, hogy felmenjenek az Úrhoz. Az ellenség adott neki és evett a fáról, megtudván, hogy nem voltunk a közelében, sem én, sem a szent angyalok. Aztán ő adott nekem is enni.8. Amikor mindketten ettünk, megharagudott Isten. Az Úr lejött a paradicsomba, felállította trónját és félelmetes hangon szólított, mondván: - Ádám hol vagy? És hogy: - Miért rejtőztél el színem elől? Nem rejtőzhet el a ház építője elől. És ezt mondta: - Mivel elhagytad szövetségemet, hetven csapást bocsátok testedre. Az első csapás kínja: a szemek erőszakossága. A második csapás kínja: a hallás fáradsága. És így tovább, mind a hetven csapás elkövetkezik számodra.9. Mikor Ádám ezt mondta fiainak, hangosan felnyögött és mondta: - Mit tegyek? Nagy nyomorúságban vagyok. Éva pedig sírt és ezt mondta: - Uram, Ádám, kelj fel, add nekem betegséged felét, és viselem, mert miattam történt ez, miattam vagy kimerült és Miattam szenvedsz. Ádám pedig így szólt Évához: - Kelj fel, menj Szeth fiunkkal a paradicsom közelébe, földet tegyetek fejetekre és sírjatok, kérve Istent, hogy könyörüljön rajtam és küldje angyalát a paradicsomba és adjon nekem arról a fáról, melyben tőle való olaj csordogál, és megvilágosítom neked, miben és mi módon vezettettünk félre előzőleg.10. Szeth és Éva a paradicsom közelébe mentek. Ahogy mentek, Éva látta, hogy a vadállat fiával harcol. Sírva fakadt ekkor Éva és mondotta: Jaj, jaj, mert ha eljön a feltámadás napja, minden bűnös átkozni fog engem, mondván, hogy nem tartotta meg Éva Isten parancsát. Éva megijedve így szólt a vadállatra: - Óh gonosz vadállat, hogy nem félsz Isten képmásával harcolni? Hogy nyithatod ki szádat? Ennyire megerősödtek fogaid? Hogy nem emlékezel alávetettségedre, hisz előzőleg alá lettél vetve Isten képének?11. Ekkor a vadállat így kiáltott, mondván: - Siralmaidhoz és követelőzésedhez semmi közöm, hozzád azonban van közöm, mert tőled ered a vadállatok elseje. Hogyan nyújthattad ki kezed, hogy egyél a fáról, melyről Isten megtiltotta, hogy egyetek? Ezért változott meg a mi természetünk is. Most hát nem tudsz lekényszeríteni, ha elkezdelek cáfolni téged.12. Szeth pedig ezt mondta a vadállatnak: - Fogd be a szád és hallgass és állj el az Isten képmásától az ítélet napjáig. Ekkor így válaszolt a vadállat Szethnek: - Íme elállok Szethtől, Isten képmásától. Ekkor elfutott a vadállat és otthagyta őt megverve, és lement sátrába.13. Most pedig Szeth anyjával, Évával a paradicsom közelébe ért. És ott sírtak és kérték Istent, hogy adna az irgalmasság olajából. Isten pedig Mihály főangyalt küldte hozzájuk, és e szavakat mondta nekik: - Szeth Isten embere, ne fáradj itt imádkozva ezen könyörgésekben kérve a fából, melyben az olaj csörgedez, hogy megkenjed vele atyádat Ádámot. Most nem kapod meg azt, hanem a végső időkben. Akkor feltámad majd minden test, kezdve Ádámtól egészen ama nagy napig bezárólag, és ők szent nép lesznek. Akkor őnekik adatik meg majd a paradicsom minden gyönyörűsége, köztük lesz az Isten. És nem lesznek többé színe előtt vétkezők, mert elvétetik tőlük a gonosz szív, és oly szív adatik nekik, mely a jót szokta meg, és csak neki szolgál. Menj ismét atyádhoz, mivel betelt életének mértéke, három nap híján. Amikor majd kijön belőle, látni fogod annak félelmetes felemelkedését.14. Ezt mondva az angyal eltávozott tőle. Éva és Szeth visszajöttek a sátorba, ahol Ádám feküdt, Ádám pedig ezt mondta Évának: - Mit tettem bennetek és mily nagy haragot hoztam rátok, ami nem más, mint a halál, mely uralkodik egész nemünkön! És szólt hozzá: - Hívjad minden gyermekünket, és mondd el nekik törvényszegésünk történetét.15. Ekkor Éva így szólt hozzájuk: - Halljátok mindannyian gyermekeim, és én elbeszélem nektek, hogyan csapott be minket ellenségünk. Történt pedig, hogy a paradicsom őrzése közben, hisz minden részét Istentől rendelve őriztük, a rám jutó rész folytán a déli részt vigyáztam és a nyugatit. Az ördög Ádám részében járt, ahol hímnemű állatok voltak. Miután Isten megosztotta nekünk az állatokat, és a hímeket mind atyátoknak adta és a nőstényeket mind nekem, és mindegyikünk őrizte a sajátját.16. És az ördög beszélt a kígyóval, mondva: - Kelj fel, gyere hozzám, és hasznos dolgokat mondok neked! Akkor elment hozzá a kígyó és az ördög mondta neki: - Hallom, hogy értelmesebb vagy az összes állat között, és mind beszédbe elegyednek veled! Ugyanakkor megalázkodsz a legkisebb előtt is! Miért Ádám dudváját eszed meg az ő feleségéét, és miért nem a paradicsom gyümölcséből?Kelj fel és menjünk, vetessük ki őket a paradicsomból, hogy mi is kivetessünk általa. Ezt mondja neki a kígyó: - Félek, nehogy megharagudjon az Úr! Ezt mondja neki az ördög: Ne félj! Legyél az én eszközöm és én a szád által szavakat, mondok, mely által megcsalhatod őt.17. És átmászott a paradicsom falán azóratájban, mikor az angyalok elmentek Istent dicsérni. Akkor a sátán angyal formájában jelent meg és dicsérte istent, mint a többiek. És áthajoltam a falon és láttam őt angyalhoz hasonlóan. És ezt mondja nekem: - Mit csinálsz a paradicsomban? És mondom neki: - Isten tett ide minket, hogy őrizzük és együnk belőle. Az ördög ezt felelte nekem a kígyó szájával: - Jól teszitek, de nem esztek minden növényből. És mondom neki: De igenis, minden növényből eszünk- egy kivételével, mely a paradicsom közepén van, melyből megtiltotta Isten, hogy együnk, mert halálnak halálával halunk akkor.18. Azt mondja nekem akkor a kígyó: - Ahogy él az Isten (esküszöm), sajnállak benneteket, mert ekkora barmok vagytok, de én nem akarom, hogy ismerjétek azt, hanem kelj fel gyorsan, gyere, hallgass rám és egyél, és ismerd meg a fa értékét! Én azonban mondtam neki: Félek, nehogy megharagudjon Isten, amint nekünk mondta. És azt mondja nekem: - Ne félj, amikor eszel belőle, megnyílnak szemeid, és olyanok lesztek, mint az Isten, annak tudásában, hogy mi a jó és mi a rossz! Tudván ezt az Isten, hogy olyanok lesztek, mint ő, irigykedett rátok és ezért mondta: Ne egyetek belőle. De csak nézd a gyümölcsöt és lásd meg a nagy dicsőséget körüle! Én pedig néztem a gyümölcsöt, és tényleg láttam a nagy dicsőséget körülötte. Azt mondtam azonban neki, hogy szép a szemnek szemlélni, de félek venni a gyümölcséből. És mondja nekem: - Gyere, adok neked, kövess engem!19. Kinyitottam neki és bejött a paradicsomba és ott előttem kúszott. És körbejárva kicsit visszafordult és azt mondja nekem: - Meggondoltam, mégsem adok neked belőle! Ezt azért, hogy végleg megcsaljon és elveszejtsen. És azt mondta: - Esküdjél meg, hogy adsz belőle férjednek is. Én meg azt mondtam neki, nem tudom, hogyan kell esküdni, de amit tudok, mondom: - Az Úr trónjára és a kerubokra és az élet fájára, hogy férjemnek is adok belőle enni! Amikor kivette eskümet, akkor ment és felment rá. A gyümölcsre, melyet nekem enni adott, rátette saját gonoszságának mérgét, ami az ő vágya. Mert a vágy minden bűn feje. A földe hajlította a gallyat és vettem belőle és ettem.20. Abban az órában megnyíltak szemeim, és megtudtam, hogy meztelen vagyok, mezítelen az igazságtól, melybe öltözve voltunk. És sírva mondtam: - Miért tetted ezt velem, hogy elidegenedtem dicsőségünktől, melybe öltözve voltunk? Sírtam azonban az eskü miatt is! Azonban eltűnt a fáról és láthatatlanná vált. Én viszont részemben leveleket kerestem, hogy elrejtsem szégyenemet, és nem találtam a paradicsom fáiról, mivel miután ettem, az én részemben a füge kivételével minden fa lehullatta levelét. Vettem hát annak leveléből, és ruhát készítettem magamnak és az abból van, mely fákról ettünk.21. És nagy hangon kiáltottam, mondtam: - Ádám, Ádám, Hol vagy? Kelj fel, és jöjj hozzám, és nagy misztériumot mutatok neked. Amikor azonban jött atyátok, törvényszegő szavakat mondtam neki, amelyek elvezettek bennünket dicsőségünktől. Amikor jött kinyitottam számat és megszólalt az ördög, és elkezdtük útbaigazítani őt, mondva: - jöjj Uram, Ádám, hallgass rám és egyél a fa gyümölcséből, melyről Isten azt mondta, ne egyetek belőle, mert olyanok lesztek, mint Isten. Atyátok azt válaszolta, mondta: - Félek, nehogy megharagudjon rám Isten! És azt mondtam neki: - Ne félj! Amikor ugyanis eszel, jót és rosszat ismerni fogsz, és akkor gyorsan meggyőztem őt, evett és megnyíltak szemei: - Óh gonosz asszony! Mit tettél velünk? Elidegenítettél engem Isten dicsőségétől!22. Azon órában még hallottuk harsonázni Mihály főangyalt, hívta az angyalokat, mondván: - Ezt mondja az úr: Jöjjetek velem a paradicsomba és halljátok a szavakat melyekkel, megítélem Ádámot. Amikor meghallottuk a főangyalt harsonázni, mondtuk: - Lám Isten a paradicsomba jön minket ítélni. Megijedtünk és elbujtunk. És eljött Isten a paradicsomba a kerubok szekerére szállva, és az angyalok himnuszt zengtek neki. Amikor Isten bejött a paradicsomba, Ádám és az én részemben egyaránt elfonnyadt minden növény és elszáradt, és Isten trónja ott volt, ahol az élet fája díszlett.23. És hívta Isten Ádámot és mondta: - Ádám, hova bújtál, azt gondolod, hogy nem talállak meg? Ekkor atyátok mondta: - Nem Uram! Nem azért bújtunk el, hogy ne találjál meg, hanem mert félek, mivel mezítelen vagyok és tisztelem hatalmadat, Uram. Isten mondja neki: - Ki világosított fel arról téged, hogy meztelen vagy, csak nem hagytad el parancsomat, melyet azért adtam, hogy megőrizd? Akkor Ádám emlékezett a szóra, melyet neki mondottam, amikor be akartam csapni, hogy olyanná teszlek Istennel szemben, hogy nem árthat neked! Ekkor hozzám fordult és mondta: - Miért tetted ezt? Én is a kígyó szavára emlékeztem és mondtam, a kígyó csalt meg engem.24. Isten ezt mondta Ádámnak: - Mivel nem engedelmeskedtél parancsomnak, és az asszonyra hallgattál, átkozott lesz a föld műveidben. Valahányszor műveled, nem adja meg erejét, tövist és bojtorjánt terem és arcod verejtékével eszed kenyeredet. Sokféle fájdalomban lesz részed. Fáradozol, és meg nem pihensz, keserűség fog gyötörni és nem ízlelsz édeset, forróság és hideg szorongat majd. Sokat görnyedezel, és meg nem gazdagodsz, és a gazdagságban nem maradsz meg, és az állatok, amelyek fölött eddig uralkodtál, fellázadnak ellened a zűrzavarban, mert nem tartottad meg a parancsomat.25. Hozzám fordulva pedig ezt mondta az Úr: - Mivel a kígyóra hallgattál és nem az én parancsomat tartottad meg, hiábavalóságokban és tűrhetetlen kínokban lesz részed, sok fájdalommal szülöd gyermekeidet, eljössz egy órában és elveszed életedet a fájdalomtól és a nagy szükség miatt. Vallomásodban mondod majd: Uram, Uram, ments, meg és én nem fordulok oda a test vétke felé! Ezért szavaidban ítéllek meg, az ellenségeskedés által, melyet az ellenség adott beléd. Ismét fordulj uradhoz, ő majd uralkodik rajtad.26. Miután nekem ezt mondta, így szólt a kígyóhoz; nagy haragban szólt hozzá: - Mivel ezt művelted és hálátlan eszköz lettél, ezért míg csak megcsalod szívükben az általmenőket, átkozott leszel minden állat között. Eddigi eledeledtől megfosztatsz, földet eszel majd életed minden napján. Melleden és hasadon csúszol majd, és nem lesz kezed, sem lábad. Nem lesz kezed, füled, vagy tollad, vagy semmilyen testtagod, amely azoknak van, akiket becsaptál, és miattad kiűzettek a paradicsomból. És ellenségeskedést vetek közéd és az ő sarja közé, ő a te fejedet tartja szemmel, te pedig az ő sarka után leselkedel az ítélet napjáig.27. És miután ezt mondta, angyalainak parancsolta, hogy űzzenek ki minket a paradicsomból. Sírva űztek ki minket, és Atyátok, Ádám kérlelte az angyalokat: - Engedjetek még kicsit, hogy Istent kérjem és irgalmazzon és szánjon meg minket, mert egyedül én vétkeztem. Azok abbahagyták a kiűzést. Ádám sírva kiáltotta: - Bocsásd meg Istenem nekem, amit tettem! Akkor az Úr azt mondta angyalainak: - Miért nem űzitek ki Ádámot a paradicsomból? Csak nem én hibáztam, vagy talán rosszul ítéltem? Ekkor az angyalok földre borultak és imádták az Urat és mondták: - Igazságos vagy urunk és egyenesen ítélsz!28. Az Úr pedig Ádámhoz fordulva azt mondta: - Mostantól kezdve nem engedem, hogy a paradicsomban légy. Ádám azt válaszolta és mondta: - uram adj nekem az élet fájáról, hogy éljek, mielőtt kiűzöl minket a paradicsomból. Az Úr akkor azt mondta Ádámnak: - Nem veszel most róla! A keruboknak elrendeltem és kétélű tüzes karddal őrzik azt miattad, nehogy megízleld és halhatatlan légy mindörökké, miközben harc dúl benned, melyet az ellenség ültetett beléd. Miután kimentél a paradicsomból, és ha megtartóztatod magad minden rossztól így akarván meghalni, amikor majd itt lesz a feltámadás, feltámasztalak, és akkor kapsz az élet fájáról, és hallhatatlan leszel mindörökké.29. Ahogy az Úr ezeket elmondta, megparancsolta, hogy űzzenek ki minket a paradicsomból. Atyátok zokogott az angyalok színe előtt a paradicsommal szemben, és az angyalok ezt mondták neki: - Mit akarsz, hogy tegyünk néked Ádám? Atyátok ezt válaszolta az angyaloknak: - Íme kiűztetek engem, kérlek titeket, engedjétek meg nekem, hogy a paradicsomból jó illatot vigyek, hogy miután kimentem, áldozatot mutassak be Istennek, azért hogy meghallgasson engem Isten. És odamentek és az angyalok azt mondják Istennek: Iaél (Jahwe), örökkévaló király, parancsold meg nekünk, hogy adjunk Ádámnak jó illatú tömjént a paradicsomból. Akkor Isten megparancsolta, hogy Ádám jöjjön, és vegyen jó illatú aromákat kívánsága szerint. És odaengedték az angyalok, összegyűjtött mindenfélét, sáfrányt és nárdust, nádat és fahéjat és a többi magvakat táplálásra, és véve azokat kiment a paradicsomból. És a földön lettünk.30. Nos tehát gyermekeim, feltártam előttetek azt, hogyan vezettettünk félre. Ti azonban vigyázzatok magatokra, nehogy elhagyjátok azt, ami jó.31. Ezeket mondta el fiai között, miközben Ádám betegen feküdt, már csak egyetlen nap volt hátra, hogy eltávozzon testéből, s mondja Ádámnak Éva: - Miért halsz meg te, és miért élek én? És mennyi időm van még hátra az után, hogy te meghalsz? Üzend meg nekem! Akkor mondja Ádám Évának: - Ne akarjál törődni ilyen dolgokkal. Nem maradsz le tőlem, rövidesen meghalunk mindketten, és őt is majd velem egy helyre tegyétek. Amikor meghaltam, hagyjatok engem, és senki ne érintsen, míg csak az Úr angyala nem mond valamit felőlem. Mert nem feledkezik meg rólam az Isten, hanem feléleszti tulajdon eszközét, melyet teremtett. Inkább kelj fel és imádkozz, de Istenhez, amíg visszaadom lelkem annak kezébe, aki azt adta. Mert nem tudjuk, hogyan találkozunk majd Alkotónkkal, vagy haragszik ránk, vagy felénk fordul, és irgalmas lesz hozzánk.32. Ekkor Éva felkelt és kiment és leborult a földre és mondta: - Vétkeztem, Isten, vétkeztem, Mindenség Atyja, vétkeztem ellened, vétkeztem angyalaid ellen, vétkeztem a kerubok ellen, vétkeztem megingathatatlan trónod ellen, vétkeztem Uram, nagyon tévedtem, vétkeztem ellened és minden bűn általam lett a teremtésben. Még térden állva imádkozott Éva, íme hozzájött az emberiség angyala, felállította, és így szólt: - Kelj fel Éva töredelmedből! Íme férjed Ádám eltávozott a testéből, kelj fel és lásd, hogyan vitetik fel lelke a teremtővel való találkozásra, aki megalkotta azt.33. Felkelt pedig Éva, kezét arcára tette, és azt mondta neki az angyal: Szakadj el a földi dolgoktól! Éva az égre szegezte szemeit és fényszekeret látott jönni, melyet négy ragyogó sas vont, minek fenségét senki sem lett volna méltó elmondani, akit méh szült a világra, sem orcájukat szemlélni, és angyalok vezették a szekeret. Arra a helyre jött, ahol Ádám atyátok feküdt. Akkor megállt a szekér, a szeráfok is középen, atyátok és a szekér között. Én pedig arany füstölőket láttam és három fiolát, és íme minden angyal tömjénnel és füstölőkkel jött és csészékkel az áldozati oltárhoz és felszították azokat és a füst, mely a tömjénből jött, beborította az égboltot. És arcra borultak az angyalok és imádták Istent, kiáltottak és mondták: Iaél, Szent, bocsáss meg, mert képmásod és szent kezed alkotása ő.34. És íme akkor, én Éva, láttam, hogy két nagy és félelmetes misztérium áll Isten színe előtt. A félelemtől sírtam és fiamhoz, Szethez kiáltottam, mondván: - Kelj fel fiam Szeth, atyád holtteste mellől és jöjj hozzám, hogy lásd, amit szem nem látott és hogyan könyörögnek ők atyádért, Ádámért.35. akkor Szeth felkelt és anyjához jött és mondja neki: - Mi van veled? Miért sírsz? Azt mondja neki: - Nézz fel szemeiddel és lásd a hét égboltot megnyílva, saját szemeiddel lásd, hogyan fekszik atyád holtteste arcra borultan, és minden szent angyalok érte imádkoznak és mondják: - Bocsáss meg neki mindenség Atyja, mert képmásod ő. Nos Szeth fiam mi ez? Átadják a láthatatlan Atya Istenünk kezébe? Ki az a két etipos, akik ott állnak atyád körül, hódolván néki?36. Ezt mondja Szeth anyjának: - a Nap és a Hold azok, akik leborulnak és imádkoznak Atyámért. Mondja neki Éva: - Hol van fényességük, és miért lettek feketék? És Szeth mondja neki: - nem ragyoghatnak a mindenség fénye előtt, ezért rejtőzött el a fényük.37. Miközben Szeth így beszélt anyjával, harsonáztak az angyalok arcra borultan, és félelmetes hangon kiáltottak és mondták: Áldott az Úr dicsőséges teremtményeiben Megkönyörül kezének alkotásán, Ádámon! Miközben eképpen zúgták az angyalok, jött egy hétszárnyú a szeráfok közül, az acheroni tóba vitte és megmosta őt Isten színe előtt. Fekve ottan eltöltött három órát, és akkor kitárta kezeit a mindenség Ura, aki szent trónján ült, felemelte Ádámot és átadta Mihály főangyalnak: - A paradicsomba vidd őt, a harmadik égig, és hagyd ott ama nagy és félelmetes napig, melyen a világ fölött rendelkezni fogok. Mihály, a főangyal fölvette őt és elvitte oda Ádámot és letette őt, ahogyan Isten mondta neki, amikor megbocsátott Ádámnak.38. Mindezek után a főangyal a maradéknak temetése felől érdeklődött, és Isten elrendelte, hogy színe elé jöjjenek az összes angyalok, mindegyik rendjének megfelelően. Összejöttek tehát mind az angyalok, egyesek tömjénezővel, mások harsonával. És a seregek Ura felkelt, a szelek vitték őt, és a szelek fölött a kerubok, valamint az ég angyalai vonultak előtte. És oda jöttek ahol a holttest volt, Ádám holtteste és fogták azt. És a paradicsomba mentek és a paradicsom minden fája megmozdult; akkor mindenki, aki Ádámtól származott, - Szeth kivételével, mert ő az Isten által meghatározott órában született, - elbódult az illattól.39. Ádám testét lefektették a paradicsomban, és Szeth ezen igen elszomorodott. És az Úristen ezt mondta: - Ádám miért tetted ezt? Ha parancsomat megőrizted volna, nem örülnének azok, akik erre a helyre juttattak téged. De mondom néked, bánatra fordítom örömüket és a te bánatodat fordítom örömre. És amikor visszatérsz, annak trónjára ültetlek, aki eltaposott téged, fölötte trónolj, aki félrevezetett téged. Akkor elítéltetnek azok, akik rá hallgatnak, és ő is; sokan fognak szomorkodni és sírni, látván téged, hogy az ő megtisztelő trónján ülsz.40. Akkor így szólt Mihály főangyalhoz: - Menjél el a paradicsomba, a harmadik égbe és hozz nekem gyolcsokat, bysszszt és szíriai gyolcsot, hármat. És Isten ezt mondta Mihálynak, Gabrielnek, Urielnek, Rafaelnek: - csavarjátok a gyolcsokba Ádám testét és hozzatok olajat, az illat olaját és öntsétek rá. Ezek megtételével temették el testét. És az Úr ezt mondta: -Hozzátok el Ábel testét is. És elhozták, hoztak más gyolcsokat és eltemették azt is, mert temetetlen volt azóta, hogy Kain megölte testvérét. Káinnak nagy gondja volt, hogy elrejtse azt, de nem tudta. Nem fogadta be a föld, azt mondván: Nem fogadok be más testet, míg a belőlem vett és teremtett forma vissza nem tér hozzám. Az angyalok pedig felvették őt, elhelyezték atyja mellé, amíg atyja halott lesz, és mindkettőt Isten rendeletére temették el a paradicsom egyik részében, azon a helyen, ahonnan Isten a földet vette. És Isten elküldött hét angyalt a paradicsomba, sok illatszert hoztak és eltették a földbe. És így vették a két testet és eltemették azokat arra a helyre, amelyet megsirattak és előkészítettek.41. Akkor Isten szólította Ádámot, és mondta: - Ádám, Ádám! És a test válaszolt a földből, és mondta: - Íme itt vagyok Uram! És azt mondta az Úr: - Mondtam neked, hogy föld vagy, és a földbe veszel! Mostan a feltámadást hirdetem neked! Feltámasztalak téged az utolsó napon, amikor minden ember feltámad, aki magvadból való.42. E szavak után Isten háromszögletű pecsétet készített és lepecsételte vele a sírboltot, hogy senki semmit ne tegyen azzal hat napig, míg oldalbordája hozzá nem tér. Az emberszerető Isten és az angyalok Évát is, aki hat nap múlva meghalt, ugyanoda helyezték. Éva sírt a halála miatt, hogy nem tudja, hová fogják helyezni a testét, mert Ádám temetésekor jelen volt ő az Úr a paradicsomban. Elhunyt ő is és gyermekei is, kivéve Szeth, mint mondtam. Éva halála órájában hívta Istent és kérte, hogy oda temesse, ahová férjét, eképpen szólt: - Uralkodóm minden erények Ura és Istene, ne szakítsd el szolgádat, engemet, Ádám testétől. Tagjából alkottál engem! Hanem méltass engem, a méltatlant és vétkest, hogy teste mellé temettessem! Ahogyan vele voltam a paradicsomban, és a törvényszegés után is együtt voltunk, így ne válasszon el minket semmi. Miután imádkozott, feltekintett az égre, felállt és melle zihált és mondta: - Mindeneknek Istene fogadd el lelkemet! És azonnal átadta lelkét Istennek.43. Amikor meghalt, eljött Mihály főangyal és jött vele három angyal, akik fogták a testet és eltemették oda, ahol Ábel teste volt. És Mihály főangyal azt mondta Szeth-nek: Így temess el minden embert, amely meghal, a feltámadás napjáig. Miután ezt a törvényt átadta, így szólt hozzá: - Csak hat napig szomorkodjatok, a hetedik napon azonban szűnjön meg és örvendjetek azon, mert ama napon mi is, és az Isten is örvendezünk, vele angyalai, az igaz lélek földről való áthelyezése fölött. Ezeket mondta Mihály arkangyal és elment a mennybe, dícséretet mondván és alleluját; Szent, Szent, Szent az Úr, az Atyaisten dicsőségében, mert Őt illeti a dicsőség, tisztelet és imádás a kezdetnélküli és az ő éltető Lelkével együtt, most és mindenkor, mindörökkön örökké, Ámen.

Vanyó L.



2. Ézsaiás próféta felemelkedése


1. rész: Ézsaiás vértanúsága

l . fejezet: Ezékiás és Manassé

Történt Ezékiás, Júda királya uralkodásának 26. évében, hogy hívatta fiát Manassét, ugyanis ez az egyetlen gyermeke volt. Jelen volt Ézsaiás próféta, Ámoc fia, és Joszab , Ézsaiás fia is, amikor Ezékiás hívatta Manassét, hogy átadja neki az igazságosság szavait, melyeket a király látott, és azokat a szavakat, melyek az örök ítéletre, a Gyehennának, az örök büntetés helyének a kínjaira és angyalaira , fejedelemségeire, hatalmasságaira vonatkoznak, valamint a Szeretett Fiúba vetett hit szavait, melyeket [a király] uralkodásának 15. évében látott, amikor beteg volt. És átnyújtotta neki azokat az írott szavakat, melyeket Szamnasz , az írnok írt le, és azokat is, melyeket Ézsaiás, Ámoc fia adott neki (átadta ezeket a prófétáknak is, hogy írják le és helyezzék el nála), azt, amit a palotában látott az angyalok ítéletét és ennek a világnak a pusztulását illetően, a szentek ruháját, eltávozásukat és átalakulásukat illetően, és a Szeretett Fiú kínszenvedését és felemelkedését illetően. Ézsaiás ezeket a prófétai szavakat Ezékiás uralkodásának 20. évében látta, és rábízta őket fiára, Joszabra. Amikor Ezékiás a parancsait adta , miközben Joszab, Ézsaiás fia is ott volt, így szólt Ézsaiás Ezékiás királyhoz, és nemcsak Manassé volt jelen, amikor ezeket mondta: „Ahogy él az Úr , akinek a neve nem küldetett el ebbe a világba, és él Uram Szeretett Fia, és él a Lélek, mely rajtam keresztül beszél, úgy igaz, hogy mindezek a parancsok és ezek a szavak semmivé lesznek fiad, Manassé előtt, én pedig kezének cselekedetétől, testem kínjában fogok eltávozni, és Szamaél Malkíra szolgálni fogja Manassét és teljesíti minden kívánságát, ő pedig inkább lesz Beriál követője, mint az enyém. Jeruzsálemben és Júdában sokakat eltávolít az igazságosság hitétől , és Beriál fog Manasséban lakni, és miatta fognak engem kettéfűrészelni.” Ezékiás, amikor ezeket meghallotta, hangosan sírva fakadt, megszaggatta ruháját, port hintett fejére és a földre vetette magát. Ézsaiás pedig így szólt: "Szamaél szándéka beteljesedett Manassé fölött, ezzel semmit sem érsz el." Ezékiás azt gondolta szívében, hogy megöli fiát, Manassét. Ézsaiás azonban így szólt hozzá: "Semmivé tette szándékodat a Szeretett Fiú, és szíved gondolata nem fog megvalósulni, mert ez az a hivatás, melyre elhívattam, és a Szeretett Fiú örökségében fogok részesedni."

2. fejezet: Manassé bűnös uralkodása

Ezékiás halála után, amikor Manassé uralkodott, nem emlékezett atyja, Ezékiás parancsaira, hanem elfelejtette azokat, és Szamaél lakozott Manasséban és szorosan tapadt hozzá. Manassé nem szolgálta Istent, mint atyja tette, hanem a Sátánt és angyalait és hatalmasságait szolgálta. Felfordította atyja házát, mindazt ami Ezékiás színe előtt bölcsesség szava és Isten szolgálata volt. És elfordította a szívét Manassé, hogy Beriálnak szolgáljon, mert Beriál az igazságtalanság angyala, ő ennek a világnak a fejedelme , akinek a neve Matanbukusz , és örül Jeruzsálemben Manassénak és hatalmában tartja a lázadás és igazságtalanság által, mely Jeruzsálemben elterjedt. Egyre több lett a varázslat, a mágia, a madárjóslás, a jövendölés, a paráznaság, a házasságtörés és az igazak üldözése Manassé és Belkíra által, valamint a kánaáni Tobia, az anatóti János és Zalik Nevaj által. A történet többi része, íme, le van írva Júda és Izrael királyainak a könyvében. Ézsaiás pedig, Ámoc fia, amikor látta a sok igazságtalanságot, ami Jeruzsálemben történik, valamint a Sátán szolgálatát és a hívságot, elhagyta Jeruzsálemet és a júdai Betlehemben telepedett le. De ott is sok volt az igazságtalanság, és elhagyva Betlehemet egy hegyen lakott a pusztaságban. Mikeás próféta, az öreg Ananiász , Joel, Habakuk és a fia, Joszab és sokan, akik hittek a mennybemenetelben és hűek maradtak, elhagyták lakhelyüket és a hegyen telepedtek le. Mind zsákba öltöztek és mind próféták voltak, és nem volt semmijük, hanem nincstelenek voltak, és mindnyájan nagy gyásszal gyászoltak Izrael tévelygése felett. Nem volt mit enniük, csak pusztai füveket szedtek a hegyeken és megfőzve ezeket ették Ézsaiás prófétával együtt, és a hegyeken és a dombokon éltek két éven keresztül. Miközben pedig ők a pusztában laktak, volt egy férfi Szamariában, akinek a neve Belkíra , Cidkijja, Kenaána fia , a hazug próféta nemzetségéből, és ez a Belkíra Betlehemben lakott. Cidkijja pedig, Kenaána fia, Belkíra atyjának a fivére, Ahábnak Izrael királyának a napjaiban tanítója volt Baál 400 prófétájának , és arcul ütötte és bántalmazta Mikájehú prófétát , Amida fiát. Aháb bántalmazta őt , és börtönbe vetette Cidkijja prófétával együtt, és együtt voltak Ahazjával , Alamerem Balaav fiával. Illés pedig, a gileadi Tebonból (Tisbe) megsértette Ahazját és Szamáriát, mert Ahazjáról azt jósolta, hogy betegségben fog meghalni az ágyában , és Szamaria Leba Naszar kezébe kerül, mert megölte az Úr prófétáit . Amikor hallották az Ahazja körül levő hamis próféták és tanítójuk Ijálrjász Joel hegyéről, valamint Ibkira, Cidkijja fivére, meggyőzték Ahazját, Aguoron királyát, és megölték Mikájehút.

3. fejezet: Rágalmak Ézsaiás ellen

Belkíra ismerte és látta Ézsaiás és a vele lévő próféták tartózkodási helyét, mert Betlehem földjén lakott és Manassé követője volt. Belkíra Jeruzsálemben hamisan prófétált, és sokan voltak a jeruzsálemiek között, akik követték őt, ő maga pedig szamáriai volt. Amikor eljött Alagar Zagar , Asszíria királya és fogságba vitte Szamáriát, és foglyul ejtve kilenc törzset, a médek területeire vezette őket , a Tazon (Gozan) folyamaihoz, akkor ez az ifjú megszökött, és Jeruzsálembe ment, Ezékiásnak, Júda királyának a napjaiban, és nem járt szamáriai apja nyomdokaiban, mert félt Ezékiástól. Azonban kiderült róla Ezékiás napjaiban, hogy az igazságtalanság szavait hirdeti Jeruzsálemben, és Ezékiás szolgái bevádolták őt, ő pedig megszökött Betlehem földjére, és rávette ... Belkíra megvádolta Ézsaiást és a vele lévő prófétákat a következőkkel: "Ézsaiás és a vele lévő próféták azt jövendölték Jeruzsálemről és Júda városairól, hogy elpusztulnak, Benjaminról pedig, hogy fogságba megy, rólad pedig, uram király, azt, hogy ketrecben és bilincsekbe verve fogsz menni , de ők hamisan prófétálnak Jeruzsálem Júda ellen. Maga Ézsaiás pedig azt állította: többet látok, mint Mózes próféta. Hiszen Mózes azt mondta: »Nem láthatja ember Istent úgy, hogy életben maradjon. « Ézsaiás pedig azt állította: »Én láttam az Urat, és íme, élek.« Tudd hát, óh, király, hogy azok hamis próféták és [Ézsaiás] Jeruzsálemet Szodomának nevezte, Júda és Jeruzsálem fejedelmeit pedig Gomorra népének tartja. ” És sokat vádolta Ézsaiást és a prófétákat Manassénál. Beriál pedig Manassé szívében lakott, és Júda és Benjámin fejedelmeinek a szívében, és a király eunuchjaiban és tanácsadóiban. Nagyon tetszett neki [Manassénak] Belkíra beszéde, úgyhogy elküldött, és elfogatta Ézsaiást. Beriál ugyanis nagy haraggal viseltetett Ézsaiás iránt látomása és a kinyilatkoztatás miatt, mellyel leleplezte Szamaélt.

2. rész: Ezékiás testamentuma


Általa vált ugyanis láthatóvá a Szeretett Fiú eljövetele a hetedik égből, átváltozása, alászállása és alakja, amivé változni fog, mármint emberi alakra, üldöztetése, mellyel üldözik, a kínzások, melyekkel Izrael fiai kínozni fogják, a tizenkét tanítvány eljövetele, a tanítás, továbbá az is, hogy szabbat előtt meg fogják feszíteni a fán és gonosztevőkkel együtt feszítik meg , eltemetik a sírba, a vele levő tizenkettő pedig megbotránkozik benne , és az őrök is, akik a sírt őrzik. Továbbá az Egyház angyalának alászállása, amely az egekben van, és aki az utolsó napokban lesz elhívva, és a Szentlélek angyala és Mikaél a szent angyalok vezére, aki a harmadik napon kinyitja annak a sírját, a Szeretett Fiú pedig a szeráfok vállán ülve távozik onnan , és elküldi tizenkét tanítványát, akik minden népnek minden nyelven tanítják a Szeretett Fiú feltámadását , akik pedig hisznek keresztjében, azok üdvözülnek. Továbbá felemelkedése a hetedik égbe, ahonnan jött, és hogy sokan, akik hisznek benne, a Szentlélek által fognak szólni, és sok jel és csoda lesz azokban a napokban Később, közeledtekor , tanítványai elhagyják a tizenkét apostol tanítását, a hitet, szeretetüket és tisztaságukat, és nagy zűrzavar lesz eljövetelekor és közeledtekor. Sokan lesznek azokban a napokban, akik a tisztségeket szeretik, miközben hiányzik belőlük a bölcsesség, és sok törvénytelen pap lesz és pásztorok, akik elnyomói nyájuknak, és azok el lesznek ragadva, mert nincsenek szent pásztoraik. Sokan a pénz szerelmesének ruhájára cserélik a szentek ruhájának dicsőségét, és azokban a napokban sok lesz a személyválogatás, és a világ dicsőségét fogják szeretni. Sok lesz a rágalmazó és a felfuvalkodott az Úr közeledtekor, és sokaktól eltávozik a Szentlélek. Nem sok próféta lesz azokban a napokban, sem olyanok, akiknek megbízható volna a szava, csak itt-ott lesz egy-egy a tévelygés, a paráznaság, a felfuvalkodottság és a pénzszeretet lelke miatt, mely azokban fog lakozni, akiket az ő szolgáinak neveznek, valamint azokban, akik elfogadják őt. És lesz köztük nagy gyűlölködés egymás ellen, a pásztorok és papok között. "Nagy irigység lesz ugyanis az utolsó napokban, mert mindenki azt fogja mondani, ami tetszik neki. És elhanyagolják az előttem levő próféták jövendöléseit, és az én látomásaimat is, hogy azt mondják, ami saját szívükből fakad.

4. fejezet: Jóslat az Egyház tagjainak bűneiről és a végítéletről

Most pedig, Ezékiás és fiam, Joszab, ezek a világ végének napjai És miután véget ért, le fog jönni Beriál, a nagy angyal, fejedelme ennek a világnak. melyet hatalmában tart, mióta az fennáll. Alászáll a boltozatról, emberi alakban, mint igazságtalan király, anyjának gyilkosa , ő ennek a világnak a fejedelme, és gyötri az ültetvényt, melyet a Szeretett Fiú tizenkét apostola ültetett , és a tizenkettőből lesz, aki a kezébe adatik. Ez a Beriál angyal ennek a királynak az alakjában jön el, és eljön vele ennek a világnak minden hatalma, és engedelmeskednek neki mindenben, amit csak akar. Szavára éjjel felkel a "Nap, és a holdat ráveszi, hogy megjelenjék a hatodik órában. Véghezvisz mindent, amit csak akar ebben a világban, és úgy cselekszik, és úgy beszél, mint a Szeretett Fiú, és azt mondja: "Én vagyok az Isten, és előttem nem volt senki. " És hisz neki minden ember a világban, áldozatot mutatnak be neki és szolgálják őt, miközben azt mondják: "Ő az Isten, rajta kívül nincs senki más " Maga után fordítja a többségét azoknak, akik társultak, hogy elfogadják a Szeretett Fiút. Csodáinak ereje jelen lesz minden egyes városban és országban, és képmását felállítja saját színe előtt minden városban. Uralkodása három évig, hét hónapig és huszonhét napig fog tartani. Sok hívő és szent, amikor látták, akiben reménykedtek, a megfeszített Jézust, az Úr Krisztust, (azután, hogy én, Ézsaiás láttam azt, aki megfeszíttetett és felemelkedett), és hittek benne, közülük azokban a napokban kevesen maradnak meg az Ő szolgájának, menekülve pusztaságból pusztaságba, miközben várják eljöttét. 1332 nap után eljön az Úr angyalaival és a szentek seregeivel a hetedik égből a hetedik ég dicsőségében, és Beriált a Gyehennára veti, és seregeit ugyanúgy. Megpihenést ad azoknak, akiket testben talál ebben a világban, az istenfélőknek, és a Nap elszégyelli magát , és mindazoknak, akik, mivel hittek benne, átkozták Beriált és királyait. A szentek pedig az Úrral együtt jönnek, ruháikban , melyek fent voltak a hetedik égben; az Úrral együtt jönnek azok, akiknek lelke fel van öltözve, lejönnek, és itt lesznek a világban. Az Úr pedig megerősíti azokat, akik testben találtatnak, a szentekkel együtt, a szentek a szentek ruháiban, és szolgálja az Úr azokat, akik őrködtek ebben a világban. Majd ezután újra felemelkednek ruháikban, testük pedig a világban marad. Ekkor a Szeretett Fiúnak a hangja haraggal fogja szidalmazni ezt az eget és ezt a szárazföldet, a hegyeket, dombokat, városokat, sivatagokat, fákat, a Nap angyalát, a Holdat, és mindent, ahol Beriál ebben a világban megjelent és nyíltan tevékenykedett. Azon a napon feltámadás és ítélet lesz közöttük, és a Szeretett Fiú tüzet fog magából kibocsájtani, mely a gonoszokat mind elemészti, és olyanok lesznek, mintha meg sem lettek volna teremtve. A látomás elbeszélésének hátralevő része pedig le van írva a babiloni látomásnál. Az Úrral kapcsolatos látomás többi része, íme, hasonlatokkal van elmondva szavaimmal, abban az írásban, melyet nyilvánosan jövendöltem. A Szeretett Fiú leszállása pedig az alvilágba, íme, le van írva abban a részben, ahol az Úr a következőket mondja: "Íme, meg fogja érteni a fiam". És minden, íme, le van írva a zsoltárokban, Dávidnak, Isai fiának a hasonlataiban, fiának, Salamonnak a példabeszédeiben , az izraeli Kore és Etan szavaiban , Ászáf szavaiban, és a többi zsoltárban is, melyet a Szentlélek angyala sugallt, azokban, amelyek semmilyen nevet sem viselnek, és atyám, Ámoc 80 szavaiban, Hoseás próféta, Mikeás, Jóel, Náhum, Jónás, Abdiás, Habakuk, Haggeus, Zófóniás, Malakiás szavaiban, József, az igaz szavaiban és Dániel szavaiban.


3. rész: Ézsaiás vértanúsága (folytatás)

5. fejezet: Ézsaiás halála

Beriál tehát ezek miatt a látomások miatt haragudott Ézsaiásra, és Manassé szívében lakott, aki kettéfűrészelte Ézsaiást fafűrésszel. Miközben fűrészelték Ézsaiást, ott állt vádlója, Belkíra és a hazug próféták mind ott álltak nevetve és örvendezve. Belkíra és Mekémbékus
ott álltak mosolyogva Ézsaiás előtt, és Beliár azt mondta Ézsaiásnak: "Mondd, hogy hazudtam mindenben, amit mondtam, Manassé útjai szépek és helyesek, Belkíra útjai is helyesek, és azoké is, akik vele vannak". Ilyeneket mondtak neki, amikor kezdték kettéfűrészelni. Ézsaiás az Úr szemléletében volt elmerülve, de szeme nyitva volt és látta őket. Milkiras pedig így szólt Ézsaiáshoz: "Mondd, amit mondtam, és megfordítom a szívüket, ráveszem Manassét és Júda fejedelmeit, a népet és egész Jeruzsálemet, hogy hódoljanak neked." Ézsaiás pedig így felelt: "Ha rajtam áll, hogy mondjam, kivetett és átkozott vagy te összes seregeddel és házaddal együtt, hiszen testem bőrén kívül semmi mást nem vehetsz el tőlem. " És megharagudtak, és kettéfűrészelték Ézsaiást, Ámoc fiát, fafűrésszel Manassé pedig és Belkíra és a hazug próféták, és a fejedelmek és a nép mind ott álltak és nézték. A vele lévő prófétáknak pedig azt mondta, mielőtt kettéfűrészelték volna: "Menjetek Tyrosz és Szidon földjére, mert Isten egyedül nekem keverte ezt a kelyhet. " Ézsaiás, miközben fűrészelték, nem kiabált és nem sírt, hanem szája a Szentlélekkel beszélt, amíg ketté nem fűrészelték. Ezt tette Beriál Ézsaiással Belkíra és Manassé által, mert Szamaél nagy haraggal volt Ézsaiás iránt Ezékiás, Júda királyának az idejétől kezdve azon dolgok miatt, melyeket a Szeretett Fiúval és Szamaél pusztulásával kapcsolatban látott az Úr által, amikor még Manassé atyja, Ezékiás uralkodott. És Manassé a Sátán akarata szerint cselekedett. A látomás pedig, melyet látott Ézsaiás, Ámoc fia, Ezékiásnak, Júda királya uralkodásának 20. évében.

4. rész: Ézsaiás látomása

6. fejezet: Bevezetés

Eljött Ézsaiás, Ámoc fia és Joszab, Ézsaiás fia Gilgalból Ezékiáshoz Jeruzsálembe. Ézsaiás a király heverőjén ült, odahoztak ugyan neki egy trónust, de nem akart ráülni. Ekkor Ézsaiás Ezékiás királlyal a hit és az igazság szavait kezdte beszélni. és ott ültek Izrael összes főemberei, valamint a király eunuchjai és tanácsadói. Ott volt még negyven próféta és a próféták fiai, eljöttek a környékből, a hegyekből és a földekről, amikor hallották, hogy Ézsaiás eljött Gilgalból Ezékiáshoz. Jöttek, hogy üdvözöljék öt, hallják szavait, rájuk tegye kezét és prófétáljanak, ő pedig hallja prófétálásukat. Mindnyájan ott voltak Ézsaiás előtt. Amikor Ézsaiás Ezékiással a hit és a bölcsesség szavait beszélte, mindnyájan hallották, amint kinyílik az ajtó és hallották a Szentlélek hangját. A király odahívta az összes prófétát és az egész népet, aki éppen ott volt található, azok pedig eljöttek, és Mikeás, az öreg Ananiás, Joel és Joszab ültek a jobbján. Történt, hogy amikor hallották mindnyájan a Szentlélek hangját, mind térdre borultak és dicsőítették az Igazság Istenét, a Magasságost, aki a felső világban van, a Szentet, aki fent lakozik, aki megpihen a szentekben, és dicsőítették őt, aki ily módon kaput nyitott egy idegen világba, kaput nyitott az embereknek. Amint Ézsaiás mindnyájuk hallatára beszélt a Szentlélek által, egyszer csak elhallgatott. Értelme elvétetett tőle és fölé emeltetett, és nem látta a férfiakat, akik előtte álltak, pedig szeme nyitva volt. Szája hallgatott, és testi értelme elvétetett tőle és felemeltetett, ám a légzése nem hagyta el, mert látomása volt. Az angyal pedig, aki küldetett, hogy megmutassa neki a látomást, nem a boltozatról való volt, sem nem a dicsőség angyalai közül ebből a világból, hanem a hetedik égből jött. Az ott állók pedig, a próféták koszorújától eltekintve, azt gondolták, hogy Ézsaiás elragadtatott, A látomás pedig, amelyet látott, nem ebből a világból származott, hanem abból a világból, mely rejtve van teste elől. Ézsaiás, miután látta ezt a látomást, elmondta Ezékiásnak, fiának Joszabnak és a többi prófétának, akik eljöttek. A tisztségviselők, az eunuchok és a nép azonban nem hallották, kivéve Szamnasz írnokot, Jojakimot és Aszaf krónikást, mert ők igazságot cselekszenek és a Szentlélek jó illata van bennük; és a nép sem hallotta , mert Mikeás és Joszab, a fia kivezették őket, amikor Ézsaiástól elragadtatott ennek a világnak a bölcsessége, és olyan lett, mint aki halott.

7. fejezet: Ézsaiás felemelkedése az ötödik égig

A látomást pedig, amelyet látott, Ézsaiás elmondta Ezékiásnak, fiának Joszabnak, Mikeásnak és a többi prófétának. Ez pedig a következő volt: "Amikor prófétáltam, a híradás szerint, melyet hallottatok, láttam egy dicsőséges angyalt, és nem olyan volt, mint azoknak az angyaloknak a dicsősége, akiket mindig látok, hanem akkora méltóság volt benne, és olyan magas tisztséget viselt, hogy nem vagyok képes elbeszélni nektek ennek az angyalnak a méltóságát. Láttam, amint kézen fog engem, és így szóltam hozzá: »Ki vagy te, mi a neved, és hová emelsz fel engem?« mert megadatott nekem a képesség, hogy beszéljek vele. Ö azt mondta nekem: »Amikor majd felvittelek a fokozatokon keresztül, és megmutattam neked azt a látomást, melyért küldettem, akkor meg fogod érteni, ki vagyok, de a nevemet nem fogod tudni, me11 vissza kell térned ebbe a testbe. De hogy hová viszlek fel, azt látni fogod, hiszen ezért küldettem. » Én pedig örültem, amiért kegyesen szólt hozzám. Mire ő azt mondta nekem: »Örültél, mert kegyesen szóltam hozzád?« Majd így folytatta: »Meg fogod látni, hogy az is, aki nagyobb nálam, milyen kegyesen és szelíden fog beszélni veled. És az Atyját is látni fogod annak, aki nagy, mert ezért küldettem a hetedik égből, hogy megvilágítsam előtted mindezt.» Felértünk a boltozatra, én és ő, és ott láttam Szamaélt és seregeit Nagy harc és a Sátán szavai voltak ott, és küzdöttek egymással. És amint fent, ugyanúgy van a földön is, mert ami itt van a földön, az annak a képmása, ami a boltozaton van. Mondtam az angyalnak: »Mi ez a küzdelem?« Ö pedig így válaszolt: »Ez így van attól kezdve, hogy fennáll a világ mostanáig, és ez a harc tartani fog, amíg el nem jön, akit majd látni fogsz, és meg nem szünteti.« Ezután felvitt engem a boltozat fülé: ez az ég. Itt középen egy trónust láttam, tőle jobbra és balra pedig angyalok voltak, és [akik balról álltak] , nem voltak olyanok, mint, azok az angyalok, akik jobbról álltak, hanem, akik jobbról álltak, azokban nagyobb méltóság volt, és mind egy hangon zengtek dicsőítést. A trónus középen volt, és ugyanőt dicsőítették utánuk a baloldalon lévők is, de hangjuk nem volt olyan, mint a jobboldaliaké, és dicsőítésük sem volt olyan, mint azoké. Kérdeztem az angyalt, aki vezetett, és így szóltam hozzá: »Kinek szól ez a dicsőítés?« Ö azt válaszolta nekem: »A hetedik ég dicsőségébe annak, aki a szent világban pihen, és Szeretett Fiának (ö az, aki engem hozzád küldött), nekik szól a dicsőítés.« És ismét feljebb vitt, a második égbe, és ennek az égnek a magassága ugyanaz volt, mint a földtől az égig és a boltozatig Itt is, akárcsak az első égben, jobb és baloldalt angyalok voltak, középen trónus, és a második égben levő angyalok is dicsőítést zengtek, aki pedig a trónuson ült a második égben, annak méltósága nagyobb volt mindennél. Nagy dicsőség volt a második égben, és dicsőségük nem olyan volt, mint azoké, akik az első égben vannak. Arcra borultam, hogy hódoljak neki, de az angyal, aki vezetett, nem engedte, hanem azt mondta nekem: »Ne hódolj sem angyalnak, trónusnak , akik a hat ég valamelyikéből valók, ahonnan engem küldtek , hogy vezesselek, hanem csak amikor én mondom neked, a hetedik égben. Mert az összes ég fölött és angyalaik fölött van a te trónusod, a ruhád és koszorúd, amit majd látni fogsz.« Nagyon örültem, mert azok, akik szeretik a Magasságosat és Szeretett Fiát, amikor bevégzik életüket, ide jönnek fel a Szentlélek angyala által. És felvitt a ham1adik égbe, és ugyanúgy láttam azokat, akik jobbra vannak, és azokat, akik balra, és itt is volt trónus, és aki a trónuson ül, de ezt a világot még csak nem is említik ott. Mondtam az angyalnak, aki velem volt (arcom dicsősége ugyanis átváltozott, amint emelkedtem felfelé égről égre), hogy »semmi sincs ennek a világnak a hívságai közül, amit itt említenének?« Ö így válaszolt nekem: »Nincs semmi, amit említenének, mert ezek a dolgok gyengék ahhoz, de semmi nem marad rejtve itt abból, ami történik.« Szerettem volna megérteni, hogyan tudják mindezt, de az angyal így válaszolt nekem: »Amikor majd felvittelek a hetedik égbe, ahonnan engem küldtek, oda ezek fölé, akkor meg fogod tudni, hogy semmi se marad rejtve a trónusok előtt, és azok előtt, akik az egekben laknak, sem az angyalok előtt.« Nagy volt a dicsőítés, melyet zengtek, és annak a méltósága is, aki a trónuson ült, a jobb- és baloldali angyalok méltósága pedig ebben az égben nagyobb volt, mint az alattuk levőben. Továbbvitt felfelé a negyedik égbe, és a távolság a harmadik égtől a negyedik égig több, mint a földtől a boltozatig. Itt is láttam azokat, akik jobboldalt vannak, és azokat, akik baloldalt, és középen volt az, aki a trónuson ült. Itt is zengtek dicsőítést. A jobboldali angyalok dicsősége és méltósága nagyobb volt, mint a baloldaliaké, és annak a méltósága, aki a trónuson ült ismét nagyobb a jobboldali angyalokénál, méltóságuk pedig felülmúlja az alattuk levőkét. És felvitt az ötödik égbe. Ismét láttam a jobb- és baloldalt levőket, és annak méltósága, aki a trónuson ül, nagyobb, mint azé, aki a negyedik égben van. A jobboldalt levők méltósága nagyobb, mint a baloldalt levőké a harmadiktól a negyedik égig. És annak a méltósága, aki a trónuson ül, nagyobb, mint a jobboldali angyaloké, a dicsőítésükben azonban nagyobb dicsőség volt, mint a negyedik égben. Dicsőítettem azt, akit nem neveznek meg, az Egyetlent, ő az, aki az egekben lakik, akinek a neve nem ismeretes a testben lévők előtt, aki ilyen dicsőséget adott égről égre, aki naggyá tette az angyalok dicsőségét, és még nagyobbá azét, aki a trónuson ül.

8. fejezet: A hatodik ég

Megint feljebb vitt, a hatodik ég levegőjébe, és olyan dicsőséget láttam, amilyent nem láttam az öt égben, amikor felemelkedtem. Az angyalok nagy méltóságban voltak, és itt is volt szent és csodálatos dicsőítés. Azt mondtam az angyalnak, aki vezetett: »Mi ez, amit látok, uram?« Ö pedig azt válaszolta: »Nem urad vagyok, hanem társad.« Tovább kérdeztem őt, és így szóltam: »Miért nem angyaloknak vagy a társa?« és azt mondta: »A hatodik égtől kezdve és fölötte nincsenek baloldaliak mostantól kezdve, középen sem áll trónus, hanem abból a hatalomból van itt jelen valami, ami a hetedik égben van, ahol az tartózkodik, akit nem neveznek meg, és kiválasztottja , akinek a neve nem ismert. Még az összes egek sem tudhatják nevét, mert egyedül ő volt az, akinek a hangjára az összes egek és trónusok válaszoltak. Hatalmat kaptam tehát, és elküldettem, hogy felvigyelek téged oda, hogy lásd azt a dicsőséget, és lásd mindezeknek az egeknek és azoknak a trónusoknak az Urát, amint átváltozik, míg olyan nem lesz, mint a ti alakotok és hasonlóságotok. Én tehát, Ézsaiás, azt mondom neked, hogy semmilyen ember, akinek vissza kellett térnie ennek a világnak a testébe, nem látta, és nem érte el, és nem tudta meg azt, amit te megtudtál, és amit látni fogsz, mert oda fogsz majd kerülni, az Úr osztályrészébe, a fal , részébe, és innentől kezdődik a hetedik égnek és a levegőnek a hatalma.« Hangosan dicsőítettem az Urat, mert oda, az ő részébe fogok kerülni. És azt mondta: »Halld még ezt is társadtól: amikor az idegen testből felkerülsz ide a Lélek angyala által, akkor megkapod a ruhát, melyet látni fogsz, és fogsz látni más, ott elhelyezett, megszámozott ruhákat is, és akkor egyenlő leszel a hetedik égben levő angyalokkal. « Felvitt a hatodik égbe, és nem volt senki, aki baloldalon lett volna, és középen sem volt trónus, hanem mindegyiküknek azonos volt az alakja, és dicsőségük egyenlő volt. Megadatott nekem, hogy én is velük együtt zengjem a dicsőítést, valamint ez az angyal is, és a mi dicsőítésünk olyan volt, mint az övék. Itt mindnyájan néven nevezték az öröktől fogva létező Atyát, Szeretett Fiát, Krisztust és a Szentlelket, mind egy hanggal. De ez nem olyan volt, mint azoknak az öt égben lévő angyaloknak a hangja, és nem is olyan, mint azok beszéde, hanem más hang volt itt, és nagy fény volt itt. Akkor, miközben a hatodik égben voltam, azok a fények, melyeket az öt égben láttam, sötétségnek tűntek nekem. Örültem és dicsőítettem azt, aki ilyen fényt ajándékozott azoknak, akik reménykednek ígéretében. Könyörögtem az angyalnak, aki vezetett, hogy többé ne vigyen vissza a testi világba. Bizony mondom nektek, Ezékiás és fiam, Joszab és Mikeás, hogy nagy sötétség van itt. Az angyal pedig, aki vezetett, tudta, hogy mit gondolok, és azt mondta: »Ha örülsz ennek a fénynek, mennyivel inkább örülni fogsz a hetedik égben, amikor meglátod azokat a fényeket, ahol az Úr van és Az, akit szeret, aki engem küldött, és akit a világban majd Fiúnak fognak nevezni. Az, aki majd a romlásnak alávetett világban lesz, még nem mutatkozott meg , sem a ruhák, a trónusok és a koszorúk , melyek ott vannak az igazak számára, akik hisznek ebben a ti alakotokban alászálló Úrban, mert a fény, mely ott van, nagy és csodálatos. Ami viszont azt illeti, hogy nem akarsz visszatérni a testbe, napjaid még nem teljesedtek be ahhoz, hogy idejöhess.« Amikor ezt hallottam, elszomorodtam, ő pedig azt mondta: »Ne szomorkodj«.

9. fejezet: A hetedik ég

Felvezetett a hetedik ég levegőjébe, és hallottam, amint egy hang azt mondja: »Még meddig fog felemelkedni az, aki idegenek között lakik?« és féltem, és remegni kezdtem. Az angyal pedig mondta nekem, amikor remegni kezdtem: »Íme innen egy másik hang érkezik, melyet küldtek, és azt mondja : hadd jöjjön fel ide a szent Ézsaiás, hiszen itt van a ruhája.« Kérdeztem az angyalt, aki velem volt, és így szóltam: »Ki az, aki meg akart engem akadályozni, és ki az, aki megengedte , hogy felmenjek?« Ő pedig azt mondta nekem: »Aki meg akart téged akadályozni, az az, akin a hatodik ég dicsősége nyugszik, aki pedig megengedte, az a te Urad, az Isten, Krisztus az Úr, akit a világban majd Jézusnak neveznek, de a nevét nem hallhatod meg , amíg ebből a testből el nem távozol.« Ezután felvitt engem a hetedik égbe, és itt csodálatos fényt láttam, és számtalan angyalt. Láttam itt az összes igazt, Ádám idejétől kezdve, és láttam itt a szent Ábelt és az összes igazt, és láttam itt Énokot, és mind akik vele együtt voltak, akik megszabadultak a test ruhájától, és láttam őket fenti ruhájukban. Olyanok voltak, mint azok az angyalok, akik ott álltak nagy dicsőségben, de nem ültek trónusaikon és dicsőségük koszorúi sem voltak rajtuk. És kérdeztem az angyalt, aki velem volt: »Hogyan van az, hogy a ruhát felvették, de nincsenek a trónusokon és nem viselik a koszorúkat?« Ö pedig azt mondta nekem: »A dicsőség koszorúit és trónusait nem kapják meg most, csak látják és tudják, melyik trónus az övék, és melyik koszorú, míg a Szeretett Fiú alá nem száll abban az alakban, amelyben majd látod alászállni. Alá fog tehát szállni a világba az utolsó napokban az Úr, akit, miután alászállt, és olyan lett, mint a ti alakotok, Krisztusnak fognak hívni, és azt fogják hinni róla, hogy test és ember. Ennek a világnak a fejedelme pedig kinyújtja kezét [az Isten] Fia felé, és ráteszik kezüket és a fára feszítik , mert nem tudják, kicsoda. Így, mint majd látni fogod, alászállása is rejtve marad az egek előtt, nehogy ismertté váljon, hogy ő kicsoda. Miután kifosztotta a halál angyalát , fel fog emelkedni a harmadik napon, és ebben a világban marad 545 napig , és akkor sokan fel fognak emelkedni vele együtt az igazak közül , akiknek a lelke nem kapott ruhát, amíg az Úr Krisztus fel nem emelkedett, és felemelkednek vele. Akkor tehát megkapják ruhájukat, trónusukat és koszorújukat, amikor ő felment a hetedik égbe.« És mondtam neki, amit a harmadik égben kérdeztem, és azt mondta nekem, hogy »itt minden tudott, ami ebben a világban történik«. Amint még beszélgettem vele, íme [odajött] az egyik ott álló angyal, aki sokkal dicsőségesebb volt, mint annak az angyalnak a dicsősége, aki a világból felhozott engem, és könyveket mutatott nekem , de ezek nem olyanok, mint a világ könyvei, és kinyitotta őket, és a könyvekbe Írva volt, de nem úgy, mint ennek a világnak a könyveibe. Megadatott nekem, hogy elolvassam ezeket, és íme, ott le voltak írva Izrael fiainak a tettei,
azok a tettek, melyeket ismersz, fiam , Joszab. Azt mondtam: »Valóban, semmi, ami ebben a világban történik, nem marad rejtve a hetedik égben.« Láttam itt sok ruhát, trónust és koszorút, és azt mondtam az angyalnak, aki vezetett: »Kinek a ruhái és trónusai és koszorúi ezek?« Ő azt mondta nekem: »Sokan vannak ebből a világból, akik meg fogják kapni ezeket a ruhákat, mivel hisznek annak a szavaiban, akit úgy fognak hívni, amint mondtam neked, és megtartják szavait, és hisznek azokban, és hisznek keresztjében; nekik vannak ezek itt elhelyezve.« És láttam ott állni valakit, akinek a dicsősége felülmúlt mindent, és dicsősége nagy volt és csodálatos. Amikor megláttam őt , az összes igaz, akit láttam, és az angyalok, akiket láttam, odamentek hozzá. Először Ádám, Ábel, Sét és az összes igaz közeledtek felé és
hódoltak neki, és mindnyájan egy hangon dicsőítették, és én is velük együtt dicsőítettem őt, és dicsőítésem olyan volt, mint az övék. Ekkor közeledett az összes angyal és hódoltak neki, és dicsőítették. Ő pedig átváltozott, és olyan lett, mint egy angyal. Akkor azt mondta nekem az angyal, aki vezetett: »ennek hódolj «, én pedig hódoltam neki, és dicsőítettem őt. Azt mondta nekem az angyal: »Ő, akit láttál, minden dicsőség Ura.« Miközben beszéltem, láttam egy másik dicsőséges lényt, aki hasonlított hozzá, és az igazak közeledtek felé, hódoltak neki és dicsőítették őt, és velük együtt én is dicsőítettem őt, de az ő dicsősége nem változott át azok alakja szerint. És akkor az angyalok közeledtek felé és hódoltak neki. Láttam az Urat és a másik angyalt, ők is ott álltak, és a másik, akit láttam, Uram balján állt. És megkérdeztem: »ki ez?«, és azt mondta nekem: »hódolj neki, mert ő a Szentlélek angyala, aki rajtad van, és aki a többi igazhoz is szólt. « Nagy dicsőséget láttam, miközben lelkem szeme nyitva volt, és akkor nem bírtam ezt nézni , és az angyal sem, aki velem volt, és az összes angyal sem, akiket láttam hódolni Uramnak, csak azt láttam, hogy az igazak szilárdan tekintenek annak
dicsőségére. Közeledett felém Uram és a Lélek angyala, és azt mondta: »Lásd, hogyan adatott meg neked, hogy lásd az Istent, és az angyalnak, mely veled van, miattad adatott hatalom.« És láttam, amint Uram és a Szentlélek angyala mindketten együtt hódoltak Istennek és dicsőítették őt. Ekkor az összes igaz közeledett felé, és hódolt neki az összes igaz. Majd az angyalok közeledtek és hódoltak neki, és az összes angyal dicsőítette őt.

10. fejezet: Krisztus alászállása

Akkor hallottam azokat a hangokat és dicsőítéseket, melyeket a hat ég mindegyikében hallottam, amint felfelé emelkedtem ide, és mind őneki szólt, a Dicsőségesnek, akinek nem voltam képes nézni a dicsőségét, és én is hallottam és láttam dicsőítését. Az Úr és a Szentlélek angyal mindent hallott és mindent látott. És mindaz a dicsőítés, ami a hat égből érkezett, nemcsak hallatszott, de látszott is. Hallottam, amint az angyal, aki vezetett engem, azt mondta: »Ő az, aki a Legmagasságosabb a magasságosak között, aki a szent világban lakik és a szentekben pihen , akit az igazak szája a Szentlélek által az úr Atyjának fog nevezni.« Hallottam a Legmagasságosabbnak, Uram Atyjának a hangját, amint azt mondta Uramnak, Krisztusnak, akit Jézusnak fognak nevezni: »Menj és szállj alá az összes egeken keresztül, és alá fogsz szállni a boltozatra, és abba a világba, egészen addig az angyalig, aki a Seolban van , csak Pusztulásig nem fogsz lemenni Hasonlóvá fogsz válni mindazokhoz, akik az öt égben vannak, és a boltozat angyalainak alakjához, és gondod lesz rá, hogy hasonlóvá válj a Seolban levő angyalokhoz is. Annak a világnak egyetlen angyala sem fogja tudni, hogy te velem együtt a hét égnek és angyalaiknak az ura vagy, és nem fogják tudni, hogy te velem vagy. Akkor az egek hangján szólítalak majd téged, és angyalaik és fényességeik hangján, és akkor felemellek a hatodik égig , hogy elítéld és elpusztítsd annak a világnak az elöljáróit, angyalait és isteneit, és a világot, melyet hatalmukban tartottak, mert megtagadtak engem, és azt mondták: csak mi vagyunk, és rajtunk kívül nincsen senki. Miután felemelkedtél a halál isteneitől a helyedre (és nem változol át égről égre, hanem dicsőségben emelkedsz fel), és a jobbomon ülsz, akkor hódolni fognak neked ennek a világnak a fejedelmei és hatalmasságai. « Ezt hallottam, amint a Nagy Dicsőség Uramnak parancsolta. Így láttam, amikor Uram a hetedik égből a hatodik égbe ment. Az angyal, aki kivezetett engem ebből a világból, velem volt, és azt mondta nekem: »Figyelj, Ézsaiás, és nézz, hogy lásd az Úr átalakulását és alászállását«. Néztem, és amikor látták őt a hatodik égben levő angyalok, dicsőítették és magasztalták őt, mert nem változott át az itteni angyalok alakjára, és azok dicsőítették őt, és én is dicsőítettem velük együtt. Láttam, amint alászállt az ötödik égbe, és az ötödik égben hasonlóvá vált az ottani angyalok alakjához, és nem dicsőítették, mert alakja olyan volt, mint az övék. Akkor alászállt a negyedik égbe, és hasonlóvá lett az ottani angyalok alakjához, és amikor látták, nem dicsőítették és nem magasztalták, mert alakja olyan volt, mint az övék. Láttam azt is, amint alászállt a harmadik égbe, és hasonló lett a ham1adik égben levő angyalok alakjához. Akik őrizték az ég kapuját, kérték a jelszót , az Úr pedig megadta nekik, hogy ne ismerjék fel. Amikor látták, nem dicsőítették és nem magasztalták, mert alakja olyan volt, mint az övék. Még azt is láttam, amikor alászállt a második égbe, és ott is megadta a jelszót, mert akik őrizték a kaput, kérték tőle, az úr pedig megadta. Láttam, amint hasonló lett a második égben levő angyalok alakjához, és azok látták őt, de nem dicsőítették, mert alakja olyan volt, mint az övék. Még azt is láttam, amikor alászállt az első égbe, és itt is megadta a jelszót azoknak, akik a kaput őrizték, és hasonlóvá vált azoknak az angyaloknak az alakjához, akik annak a trónusnak a baloldalán voltak, és azok nem dicsőítették és nem magasztalták, mert alakja olyan volt, mint az övék. Engem viszont senki sem kérdezett, az angyal miatt, aki vezetett. Alászállt a boltozatra is, ahol ennek a világnak a fejedelme lakik, és megadta a jelszót azoknak, akik baloldalt voltak, és alakja olyan volt, mint az övék, és itt nem dicsőítették, hanem küzdöttek és harcoltak egymással, mert ott gonosz hatalom volt és csekélységeken való veszekedés. És láttam, amint alászállt, és hasonlóvá vált a levegő angyalaihoz, és olyan volt, mint egy közülük. De nem adott jelszót, mert azok egymást fosztogatták és ütlegelték.


11. fejezet: Krisztus földi léte


Ezután néztem, és az angyal, aki beszélt velem és vezetett engem, így szólt hozzám: »Figyelj, Ézsaiás, Ámoc fia, mert ez az, amiért Isten küldött engem.« Én pedig láttam Dávid próféta nemzetségéből egy leányt, akinek a neve Mária, és ez a leány szűz volt, és el volt jegyezve egy férfival, akinek a neve József, és aki ács volt. Ö is az igaz Dávidtól származott, a júdeai Betlehemből való volt, és eljött a saját területére. Amikor Mária a jegyese volt, kiderült róla, hogy gyermeket vár, József, az ács pedig el akarta őt bocsájtani. A Lélek angyala azonban megjelent ebben a világban, és ezért József nem bocsájtotta el .. .. Máriát, és senkinek sem fedte fel ezt a dolgot. Nem közeledett Máriához, hanem megőrizte szent szűznek, holott gyermeket várt. Két hónapig József nem lakott vele, és a két hónap napjai után József a házában volt, és Mária a felesége is, és csak ők ketten voltak ott. Történt, amikor magukban voltak, hogy Mária egyszer csak felnézett, és egy kis gyermeket látott, és megijedt. Amikor pedig az ijedtség elmúlt, kiderült, hogy méhe olyan, mint korábban volt, még mielőtt fogant volna. És mikor férje, József megkérdezte tőle: »mi ijesztett meg?«, kinyílt a szeme és meglátta a gyermeket és dicsőítette Istent, amiért az ő osztályrészébe jött el az Úr. És hang szólt hozzájuk: »ezt. a látomást senkinek se mondjátok el.« A gyermekről azonban szóbeszéd támadt Betlehemben. Voltak, akik azt mondták: szült a szűz Mária, amikor még két hónapja sem volt férjnél. Sokan pedig azt mondták: nem szült, nem ment hozzá bábaasszony, és a vajúdás kiáltását sem hallottuk. Mindnyájan homályban voltak a gyermekkel kapcsolatban, mind ismerték, de nem tudták, honnan származik. Fogták őt [a szülei], és elmentek a galileai Názáretbe. Láttam, Ezékiás és fiam, Joszab, és elmondom a többi prófétának is, akik itt állnak, hogy rejtve volt az összes ég számára és ennek a világnak minden fejedelme és istene előtt. Láttam, amint Názáretben szopott, mint egy gyermek, amint az szokás, hogy fel ne ismerjék. Amikor felnőtt, nagy és csodálatos jeleket vitt véghez Izrael földjén és Jeruzsálemben. Ezután irigykedni kezdett rá az ellenség, és fellázította ellene Izrael fiait, mivel nem tudták, hogy kicsoda, és átadták a királynak , az megfeszítette őt, ő pedig alászállt az angyalhoz. Jeruzsálemben láttam, amint megfeszítik a fán, és azt is, ahogy három nap múltán feltámad, és napokig ott marad . Azt mondta nekem az angyal, aki vezetett: »figyelj, Ézsaiás«, és láttam, amint elküldte a tizenkét tanítványt és felemelkedett. Láttam, amint a boltozaton volt, és nem változott át azok alakjára, hanem látta őt a boltozat összes angyala és a Sátán is, és hódoltak neki. Nagy bánkódás lett ott, miközben azt mondták: »hogyan szállt le fölénk Urunk, anélkül, hogy észrevettük volna a rajta levő dicsőséget, amelyet látunk, mely a hatodik égből származik? « Felemelkedett a második égbe, és nem változott át, hanem az összes angyal, akik jobb oldalon voltak és akik baloldalon és a középen levő trónus hódoltak neki és dicsőítették és azt mondták: »hogyan lehet, hogy Urunk rejtve maradt előttünk, amikor alászállt, és nem vettük észre?« Ugyanígy felment a harmadikba, és ugyanígy dicsőítették és ugyanezeket mondták, és a negyedik égben és az ötödikben is ugyanezeket mondták; a dicsőség pedig ugyanaz volt, ebből nem változott át. Láttam, amikor felemelkedett a hatodik égbe, és hódoltak neki és dicsőítették, a dicsőítés pedig minden égben erősebb lett. Láttam, amikor felemelkedett a hetedik égbe, és dicsőítette őt minden igaz és az összes angyal. És akkor láttam, hogy ott ül a Nagy Dicsőség jobbján, azén, akiről azt mondtam nektek, hogy nem bírtam nézni a dicsőségét. Láttam azt is, hogy a Szentlélek angyala baloldalt ül. Ez az angyal azt mondta nekem: »Ézsaiás, Ámoc fia, megmentelek , mert ezek nagy dolgok, mivel láttad, amit nem látott test szülötte, és vissza fogsz térni ruhádba, amíg be nem teljesednek napjaid, akkor el fogsz jönni ide.« Ezeket láttam." Ézsaiás elmondta mindazoknak, akik ott álltak előtte, és azok dicsőítést zengtek. Elbeszélte Ezékiás királynak, és azt mondta: »ezek, amiket elbeszéltem, és ennek a világnak a vége és az egész látomás be fog teljesedni az utolsó nemzedékben .« És megeskettette Ézsaiás Ezékiást, hogy ne mondja el Izrael népének és ne is adja oda lemásolni senkinek ezeket a szavakat. De akkor majd olvasni fogják azokat. I37 Ti pedig legyetek a Szentlélekben, hogy megkapjátok ruháitokat és a dicsőség trónusait és koszorúit, melyek a hetedik égben vannak. Ezek miatt a látomások és jövendölések miatt fűrészelte ketté Szamaél Sátán Ézsaiás prófétát, Ámoc fiát Manassé által. Ezékiás uralkodásának 26. évében mindezt odaadta Manassénak, de Manassé nem emlékezett rájuk, és nem zárta szívébe ezeket, hanem elpusztult, mert a Sátánt szolgálta. Itt végződik Ézsaiás próféta története, felemelkedésével együtt.

Fordította Pesthy Mónika


3. Ezdrás negyedik könyve


Első látomás: A jó és a rossz

3. Harminc évvel a város romba dőlte után Babilonban voltam én Salathiel, azaz Ezdrás , és megrémültem az ágyamban fekve, és gondolataim szívem fölé emelkedtek, mert láttam Sion elhagyatottságát és azok bőségét, akik Babilonban laknak, és nagyon megrendült a lelkem. És szólni kezdtem rettegő szavakat a Magasságbelihez , és mondtam: Ó uralkodó Uram, nem te beszéltél kezdetben, amikor te egymagad, megteremtetted a földet, parancsoltál a földnek, és létrehoztad Ádámot, egy élettelen testet. De az is a te kezed műve volt, hogy reálehelted az élet leheletét, és megelevenedett előtted. És bevezetted a Paradicsomba, amelyet jobbod ültetett, még mielőtt a föld kiformálódott volna, és egyetlen parancsod megtartását rendelted neki, de ő megszegte azt, és nyomban rámérted a halált, reá és ivadékaira. És születtek tőle népek, törzsek, nemzetek, atyafiságok, amelyeknek se szeri, se száma. És minden nép a maga akarata szerint élt, és istentelenül cselekedtek a te színed előtt, és megvetettek Téged, és te nem tartottad vissza őket. Akkor aztán a kellő időben özönvizet árasztottál a világban lakókra, és ismét elpusztítottad őket. És mindegyiküknek ugyanaz lett a sorsa, amint Ádámnak a halál, ezeknek a vízözön. Egyet azonban meghagytál közülük, Noét a háza népével, tőle erednek az összes igazak. Történt pedig, amikor sokasodni kezdtek a földön lakók, megsokasodtak fiaik, sok nép és nemzet támadt, és újból istentelenséget követtek el, nagyobbat, mint elődeik. És történt, amikor vétkeztek színed előtt, hogy kiválasztottál közülük egy férfit magadnak, akit Ábrahámnak neveztek. És kedvelted őt, és egyedül neki éjjel titokban kinyilvánítottad az idők végét , és örök szövetséget kötöttél vele, és azt mondtad neki, hogy sohasem hagyod el ivadékát. És neki adtad Izsákot, és Izsáknak adtad Jákobot meg Ézsaut, és kiválasztottad magadnak Jákobot, Ézsaut pedig eltaszítottad. És Jákob nagy sokasággá lett. És történt, amikor ivadékát kivezetted Egyiptomból, fölvitted őket Sinai hegyére, és meghajlítottad az eget, és megreszkettetted a földet, és megráztad a világot, megremegtetted a mélységeket, és fölforgattad a mindenséget, és átvonult a te dicsőséged négy kapun, a tűz, a földrengés, a szélvész és a fagy kapuján, hogy Jákob ivadékának törvényt adj, és Izrael nemzedékeinek szabályokat. És nem vetted el tőlük a gonosz szívet, hogy törvényed gyümölcsöt teremjen bennük. Mert az első Ádám, gonosz szívet hordott, ezért vétkezett és vereséget szenvedett, de ugyanúgy mindazok, akik tőle születtek. És maradandónak bizonyult ez a gyöngeség, a törvény ugyan a nép szívében volt, de a gonoszság is a szívben gyökeredzett. Eltűnt, ami jó, és megmaradt, ami rossz. És múlt az idő, egyik év telt a másik után, és szolgát támasztottál magadnak, akinek Dávid volt a neve, és azt mondtad neki, hogy építse fel a te neved városát, és ajánljon fel ott neked a sajátjaidból áldozatokat. Így történt ez sok éven át, és vétkeztek a város lakói, mindenben úgy jártak el, ahogyan Adám cselekedett és annak minden ivadéka, mert bennük is gonosz szív dobogott. És átadtad városodat ellenségeid kezére. És akkor így szóltam szívemben: Vajon jobbak-e Babilon lakói? És ezért uralkodik Babilon Sionon? Történt, amikor idejöttem, hogy számtalan bűnt láttam, és sok bűnöst látott az én lelkemben a harmincadik évben. És elfacsarodott a szívem, mert azt láttam, hogy hogyan kíméled őket, miközben vétkeznek, és irgalmaztál azoknak, akik istentelenül cselekszenek. Elveszítetted a Te népedet, és megóvtad ellenségeidet, és nem figyelmeztetted őket, hogy hogyan kellene elhagyniuk ezt az utat. Vajon Babilon különb Sionnál? Vagy más nemzet jobban ismer téged, mint Izrael? Vagy melyik törzs bízott szövetségedben úgy, mint Jákob? Ezeknek jutalma nem mutatkozott meg, fáradozása nem hozott gyümölcsöt? Bejártam keresztül-kasul a nemzeteket, és azt láttam, hogy jól megy soruk, pedig nem törődnek a te parancsaiddal. Most hát rakd mérlegre a mi vétkeinket meg azokét, akik a világban élnek, és kiderül, hogy hová mutat a mérleg nyelve, Vagy mikor nem vétkeztek a szemed előtt, akik a földet benépesítik? Vagy melyik nemzet tartotta meg így törvényeidet? Esetleg név szerint találsz egyes embereket, akik megtartották parancsaidat, de (egész) nemzeteket nem fogsz találni.

4. És az angyal, aki hozzám küldetett, és akinek Uriel a neve, felelt, és azt mondta nekem: Igen-igen elfacsarodott a szíved e világ miatt, miközben meg akarod érteni a Magasságos útját. És azt mondtam: Úgy van, Uram. És felelte nekem és mondta: Az a küldetésem, hogy három utat mutassak neked, és három példázatot tárjak eléd. Ha közülük egyet megfejtesz nekem, én is feltárom előtted az utat, amelyet látni szeretnél, és megtanítalak arra, honnan való a gonosz szív. És azt mondtam: Beszélj, Uram. És azt mondta nekem: Eredj, mérd le nekem a tűznek a súlyát, vagy mérd meg a szél fúvását, és hívd vissza az elmúlt napot. És feleltem és mondtam: Ki tudná ezt megtenni az asszonyok szülöttei közül, hogy engem ilyesmire kérsz? És azt mondta nekem: Ha arról kérdeznélek téged, hogy mennyi lakóhely van a tenger szívében, vagy hány forrás fakad a mélységekben, vagy hány út van az égboltozat fölött, vagy melyek a Paradicsom kapui, azt mondanád: a mélységbe nem szálltam alá, sem a pokolba, sem az égbe még el nem jutottam. Én azonban most nem kérdeztelek másról, csak a tűzről, a szélviharról, a tegnapi napról, amelyen áthaladtál, és amelyek nélkül nem létezhetsz, mégsem feleltél semmit róluk. És azt mondta nekem: Te azokat a dolgokat sem tudod megérteni, amelyekkel életed egybeszövődik, hát akkor hogyan érthetné meg elméd a Magasságos útját, s ha a megromlott világból való vagy, hogyan érthetnéd meg a romolhatatlanságot, amely az én orcám előtt világosodik meg. És mondtam neki: Jobb lett volna nekünk nem lennünk , mint élni, bűnökben élni, szenvedni, s nem látni miért. És felelt nekem és mondta: Jártam, keltem a lapály erdejének fái közt, gondolkodtak, gondolkodtak, és azt mondták: Gyertek, induljunk el, keljünk hadra a tenger ellen, hogy hátráljon meg előttünk, és képezzünk újabb erdőket. Ugyanígy a tenger habjai, azok is addig-addig gondolkodtak, míg ezt nem mondták: Gyertek, kerekedjünk fel, győzzük le a lapályerdőségeit, hogy ott is hódítsunk magunknak másik területet. És szertefoszlott az erdő szándéka, mert eljött a tűz, és megemésztette; ugyanúgy a tenger szándéka, mert útját állta a föveny, és nem engedte tovább. Ha bírájuk volnál, melyiküknek adnál igazat, melyiküket marasztalnád el? És feleltem és mondtam: Bizony mindketten hiábavalóságot gondoltak ki, hiszen a föld ki van szabva az erdőnek, és a tengernek a hely, ahol zúgathatja habjait. És felelt nekem és mondta: Helyesen ítéltél, miért nem ítélkezel ugyanígy önmagadról is? Mert amint a föld az erdőnek adatott, a tenger pedig a habjainak, úgy azok, akik a földön élnek, csak a földi dolgokat érthetik meg, és csak az égiek azt, ami az égi magaslatokban van. És feleltem és mondtam: Kérlek, Uram, adassék meg nekem a megértés képessége. Ugyanis nem az odafönt való utakról akartalak faggatni, hanem arról, ami velünk történik, hogy miért lett Izrael a nemzetek közt gúny tárgyává? Az a nép, amelyet szerettél, odavettetett a bűnös törzseknek, atyáink törvénye ebek harmincadjára jutott, és az írott okmányok többé nem léteznek. Kikoptunk ebből a világból, mint a sáskák, életünk rémálom, káprázat, arra sem vagyunk méltók, hogy könyörüljenek rajtunk. De mit fog tenni az ő nevéért, amelyet segítségül hívtunk? Ezekről kérdeztelek. És felelt nekem és mondta: Ha létezel akkor is, meg fogod látni; és ha élni fogsz akkor, nagyon csodálkozni fogsz, mert sietten siet elmúlni ez a világ, és képtelen méhében hordozni mindazt, ami a jövő korokra vonatkozóan meg van ígérve az igazaknak, mert ez a világ tele van bűnnel és gyöngeséggel. Amik felől pedig kérdezel, ezt mondom: a rossz, mint a mag, elvettetett, és még nem jött el aratásának az ideje. Ha tehát nem aratják le, amit elvetettek, és nem tűnik el a hely, ahová a rosszat vetették, nem jön elő az a föld, amelybe a jó vettetett. Mert a rossz magvetés kezdettől fogva Ádám szívébe vettetett, és mennyi gonoszságot szült mind mostanáig, és fog még szülni addig, amíg el nem érkezik a betakarítás? Gondold meg magad, hogy ha a rossz vetés egyetlen magjából a véteknek ennyi gyümölcse termett, akkor ha elvetik a számtalan kalászt, milyen tágas szérűre lesz szükség? Feleltem és mondtam: Hogyan és mikor történik mindez? Miért olyan kevés számúak és rosszak a mi éveink? És felelt nekem és mondta: Ne siess jobban a Magasságosnál. Te ugyanis önmagad miatt sietsz, a Magasságbeli pedig sokakért. Hát nem ezekről kérdezősködtek az igaz lelkek odaát, mondván: Meddig reménykedjünk így? Mikor válik nyilvánvalóvá a mi érdemünk szérűjének gyümölcse? És felelt nekik Jeremiel arkangyal és mondta: Mihelyt betelik a hozzátok hasonlók száma, mert ő a világot mérlegre tette, és mérővesszővel mérte le az időt, és számmal számlálta meg, és nem rendíti meg, nem forgatja fel, amíg be nem telik az előre meghatározott mérték. És feleltem és mondtam: Ó, uralkodó Uram, de hiszen mi mindannyian tele vagyunk vétekkel, nehogy miattunk, a földön lakók bűnei miatt legyen visszatartva az igazak szérűje. És felelt nekem és mondta: Eredj, és kérdezd meg a terhes asszonyt, hogy ha betelt a kilencedik hónapja, tudja-e tovább visszatartani a méhe azt, ami benne megformálódott. És mondtam: Nem tudja, Uram. És mondta nekem: Az alvilág és a lelkek raktára anyaméhhez hasonló. Amint ugyanis az igyekszik túljutni a kényszerítő szülésen, úgy igyekszik ez is visszaadni azt, amit rábíztak. Akkor majd kinyilvánul számodra mindaz, amit látni szeretnél. És feleltem és mondtam: Ha kegyelmet találtam szemedben, és ha lehetséges, és ha alkalmas vagyok rá, nyilvánítsd ki előttem, vajon több időnek kell-e még eltelnie, mint amennyi már letelt, vagy több telt-e már el, mint amennyi hátra van. Hogy mennyi telt már el, azt tudom, hogy mennyi van még hátra, azt nem tudom. És azt mondta nekem: Állj a jobbomra, és megmutatom neked az egyik kép megfejtését. Odaálltam és figyeltem, és lám egy izzó kemence haladt át előttem, és történt, hogy amikor ellobbant a láng, megmaradt a füstje. Aztán áthaladt egy vízzel teli felhő, bőséges e sőt hullatott, és amikor elállt az eső, ottmaradtak az eső cseppek. Azt mondta nekem: Gondolkodj! Amint jelentősebb az eső az esőcseppeknél, a tűz a füstjénél, úgy nagyobb az, ami elhaladt, annál, ami még hátra van. Hiszen csak a cseppek és a füst maradtak. Könyörögtem és mondtam: Úgy gondolod, hogy megérem azokat a napokat? Vagy ki lesz majd azokban a napokban? Felelt nekem és mondta: Azokról a jelekről, amelyek felől kérdezel, egyet-mást elmondhatok neked, de arra nem küldettem, hogy a te életedről szóljak, de nem is tudok.

5. Ami pedig a jeleket illeti: Íme, jönnek napok, amelyekben nagy fenyítésben lesz részük mindazoknak, akik a földön laknak, és elrejtőzik az igazság útja, és a föld érzéketlenné válik a hit iránt, és megsokszorozódik a vétek ahhoz képest, amit látsz, és amiről valaha hallottál, és eltapossák azt az országot, amely most hatalma alatt tartja a látóhatárt, és elhagyatottá lesz. Ha pedig neked megadja a Magasságos, hogy élj, látni fogod a harmadik kürtszó után, hogy éjnek évadján hirtelen fölragyog a nap, a hold pedig napközben világítja meg a földet, a fából vér fakad, a kő hangot ad, és a népek megrendülnek, és a lépések megzavarodnak, és az uralkodik majd , akiben nem reménykednek a föld lakói, és a madarak vándorútra kelnek, és a szodomai tenger kiveti magából a halakat, és megzendül éjszaka ismeretlen hangon, és hangját mindenki hallja majd. Sokfelé nagy zűrzavar támad, itt is, ott is tűz üt ki, a mezei vadak elmenekülnek, a várandós asszonyok szörnyeket szülnek, az édes vizek sósra változnak, a barátok egymásnak esnek, a bölcsesség elrejtőzik akkor, a megértés rejtekébe vonul, sokan keresik, de nem találják meg, és megsokasodik a vétek és a zabolátlanság a földön. Megkérdezi majd egyik vidék a szomszédját: Vajon hozzád menekült az igazság, amely által megigazulhatnánk? De az nemet mond. És történik majd abban az időben, hogy reménykednek az emberek, de nem teljesül be a reménységük, igyekeznek, de csak nem egyenesednek el az útjaik. Engedélyt kaptam rá, hogy ezeket a jeleket megmondjam neked, ha tovább imádkozol és siránkozol, mint most, és böjtölsz hét napig, ismételten hallani fogsz ezeknél még nagyobbakat is. És virrasztottam, és testem nagyon megborzadt, és lelkem annyira megtört, hogy majdnem megszakadt. És megfogott engem a hozzám érkező angyal. aki hozzám beszélt, megerősített és talpra állított. És elérkezett a második éjszaka, és eljött hozzám Phaltiel , a nép vezére, és azt mondta nekem: Hol voltál? És miért szomorú az arcod? Tán nem tudod, hogy rád van bízva Izrael száműzetésének földjén? Kelj hát föl, egyél a kenyérből, és ne hagyj el minket, mint pásztor a nyáját, gonosz farkasok kezére. És mondtam neki: Távozz tőlem, és ne közelíts hozzám hét napig! És hallotta, hogy mondom, és eltávozott tőlem. Én meg böjtöltem hét napig jajgatva és sírva, ahogyan megparancsolta Uriel angyal.


Második látomás: Izrael és az emberek sorsa

És történt hetednap múltán, hogy újra nagyon terhessé váltak a szívem gondolatai, és lelkembe visszaköltözött az értelem lelke, és újra kezdtem szavakkal szólni a Magasságos színe előtt. És mondtam: Uralkodó Uram, a féld összes erdeiből és összes fái közül kiválasztottál egyetlen szőlőtövet, és minden földek közül kiválasztottál egy maroknyit, és minden virág közül kiválasztottál magadnak egy szál liliomot, és a tenger minden mélységéből megtöltöttél egy patakot, és az összes jól épült városok közül magadnak szentelted Siont, és minden teremtett madár közül kiszólítottál magadnak egy galambot, és minden általad alkotott aprómarhából kiszemeltél egy bárányt, és minden megsokasodott nemzetből szereztél magadnak egy nemzetet, és az összes közül egyedül annak a népnek adtál jóváhagyott törvényt, amelyet magadnak kívántál. És most, Uram, miért szolgáltattad ki az egyetlent a többnek? És miért húztad meg az egyetlen gyökeret a többinél jobban, miért szórtad szét egyetlenedet a sokaságban? És akik ellentmondtak ígéreteidnek, és nem hittek végzéseidnek, eltapos ták azokat, akik hittek szavaidnak. Még ha gyűlölvén gyűlölted is népedet, saját kezeddel kellett volna megtisztogatnod. És történt, amikor elmondtam ezeket a szavakat, hozzám küldetett az angyal, aki már a megelőző éjszaka is eljött hozzám, és azt mondta nekem: Hallgass meg, és tanítani foglak, figyelj rám, és eligazítalak. És mondtam: Szólj, Uram. És azt mondta nekem: Nagyon elragadtatta magát a lelked Izraelért, vajon jobban szereted-e őt, mint az, aki alkotta? És mondtam neki: Nem, Uram, fájdalmamban szólottam. Folyton folyvást kínoz a két vesém, úgy igyekszem meglelni a Magasságos ösvényét, és kinyomozni ítéletének irányát. És azt mondta nekem: Hiába. És azt mondtam: Miért, Uram? Mire születtem akkor? Miért nem lett anyám méh e sírommá, hogy ne lássam Jákob keservét, Izrael népének fáradozását? És azt mondta nekem: Számláld meg a napokat, amelyek még nem jöttek el, és gyűjtsd össze a szétszóródott cseppeket, és tedd, hogy kizöldüljenek az elszáradt növények, és nyisd meg nekem a lelkek bezárt kamráit , és vezesd elém a beléjük zárt lelkeket, mutasd meg nekem az elszálló hang képét, és akkor megmagyarázom neked a gyötrelmet, amelynek megértéséért rimánkodsz. És mondtam: Uralkodó Uram, ki az hát, aki tudhatja mindezt? Csak az, aki nem az emberekkel lakozik? Mert én bizony tudatlan vagyok, hogyan is beszélhetnék mindarról, amiről kérdeztél? És azt mondta nekem: Amint képtelen vagy arra, hogy egyet is megtegyél azok közül, amikre felszólítottalak, ugyanúgy képtelen vagy arra is, hogy megértsd ítéletemet vagy azt a végső szeretetet, amelyet népemnek megígértem. És mondtam: De lám, Uram te közel vagy mindahhoz, ami a dolgok végén van, de mit tegyenek, akik e lőttem voltak, vagy mit tegyünk mi vagy azok, akik utánunk következnek? És azt mondta nekem: Koronához hasonlít az én ítéletem. Amint a legkésőbb érkezők nem késnek, úgy a legelsők nem jönnek túl korán. És feleltem, és mondtam: Nem alkothattad azokat, akik voltak, akik vannak, és akik eztán lesznek, egyszerre, hogy gyorsabban megmutasd ítéletedet? És felelt nekem és mondta: Nem siethet a teremtmény jobban, mint a teremtője, és a világ sem tudja elviselni egyszerre azokat, akik benne teremtettek. És mondtam: Ahogyan azt mondtad szolgádnak, hogy egyszerre feltámasztod mindazt, akit teremtettél, és el fogja bírni a teremtés, akkor most is elhordozhatná az egyszerre jelen valókat. És azt mondta nekem: Kérdezd meg az anyaméhét, és mondd neki: Ha szülsz, miért más és más időben? Kérd, hogy hozzon világra egyszerre tízet! És mondtam: Bizony arra nem képes, csak egyenként szülheti meg őket. És azt mondta nekem: Én is más és más időben adtam oda a féld méhét azoknak, akiknek magvát belé vetettem. Mert amint a gyermek nem szül, és az sem szül, aki már megöregedett, úgy rendeztem el a világot is, amelyet teremtettem. És kérdeztem és mondtam: Ha már alkalmat adtál nekem, megszólalok előtted, mert a mi anyánk, akiről beszéltél nekem: még fiatal, vagy már hamarosan megöregszik? És felelt nekem és mondta: Kérdezd meg azt, aki szül, és majd elmondja neked. Mondd csak neki: Miért van az, hogy akiket most szültél, nem olyanok, mint azok, akiket korábban hoztál világra , hanem alacsonyabb termetűek? És azt mondja majd neked: Másfélék azok, akiket ifjú erejében szül, és másfélék, akik öregsége idején születtek, amikor már sorvadóban van a méhe. Figyeld csak meg te magad is, hogy alacsonyabb termetek vagytok azoknál, akik előttetek születtek, akik meg utánatok születnek, kisebbek nálatok, így szinte öregek már a teremtmények, és híjával vannak a fiatalság erejének. És mondtam: Kérlek, Uram, ha kedvet találtam szemedben, áruld el a te szolgádnak, ki által látogatod meg a teremtett világot.

6. És mondta nekem: A földkerekség teremtésekor, amikor még nem voltak meg a világ kijáratai, amikor még nem fújt a sokféle szél, amikor még nem zengett a mennydörgés, amikor még nem ragyogott az égen semmi fény, amikor még nem álltak össze a Paradicsom alapjai, amikor még nem jelentek meg a szépséges virágok, és amikor még nem gyűlt össze a számtalan angyal serege, amikor még nem magasodtak fel a levegő tornyai, amikor még nem volt neve az egek mértékének, amikor még nem volt kijelölve Sion zsámolya, és amikor még nem kutatták az épp eltelő éveket, és amikor még nem vették el azoktól minden találmányukat, akik vétkeznek, amikor még nem jelölték meg azokat, akik kincsként őrzik a hitet, akkor határoztam el, és akkor lett minden egyedül énáltalam, senki más által nem, ugyanígy a vég is általam lesz, senki más által. És feleltem és mondtam: Hol válnak el egymástól az időszakok? Vagy mikor lesz vége az elsőnek, és mikor jön el a kezdete a másodiknak? És azt mondta nekem: Ábrahámtól Izsákig tart az első, mivel tőle született Jákob és Ézsau, Jákob keze kezdettől fogva belekapaszkodott Ézsau sarkába; ennek a korszaknak vége Ézsau, a következőnek kezdete Jákob. Mivel az ember kezdete a keze, és az ember vége a sarka, ezért a sarka és a keze közt ne keress semmi mást, Ezdrás! És feleltem és mondtam: Ó uralkodó Uram, ha kedvet találtam nálad, arra kérlek, tárd fel szolgád előtt azoknak a jeleknek sorát mindvégig, amelyek­nek egy részét feltártad előttem a múlt éj szaka. És felelte és mondta nekem: Kelj föl, állj talpra, és halld egy rettenetes dördülés hangját, olyan lesz, mintha egy földrengés által mozdulna meg a föld ott, ahol állsz. Azért, míg a szózat hallatszik, ne rettenj meg, mert az elhangzó szó a föld végére és alapjaira vonatkozik. S mivel ezekről szól a beszéd, ezért rendül meg és remeg a föld, mert tudja, hogy a mindenek végének el kell érkeznie. És történt, amikor hallottam, fölkeltem, talpra álltam és hallottam: és íme egy hang szólalt meg, zúgása, mint sok víz zúgása, és mondta: Íme napok Jönnek, és elérkezik az idő, hogy közeledni kezdek, hogy meglátogassam a föld lakóit, és amikor elkezdem számon kérni azokon, akik rosszat tettek, az igazságtalanságukat, és amikor betelik Sion megaláztatása. És mikor megjelölöm a világot, hogy kezd elmúlni, ezeket a jeleket viszem végbe: Könyvek nyílnak ki az égbolt színe előtt, és mindenki egyszerre beléjük nézhet, és az egyéves csecsemők megszólalnak a viselős asszonyok koraszülött magzatokat hoznak világra, fogantatásuk harmadik meg negyedik hónapjában, s azok életben maradnak, és talpra állnak. És a bevetett földek egyszeriben olyanná lesznek, mintha nem vetették volna be őket, és a megtöltött tarlók üressé lesznek, és a harsona megzendül olyan hangon, hogy mind, aki hallja, megrémül. És lesz majd abban az időben, hogy a barátok hadra kelnek barátaik ellen, mint ellenségeik ellen, és megfélemedik alattuk a föld, és a forrásokból több víz nem fakad, és három óráig elapad; és lesz, hogy mindaz, aki túléli mindazt, amit megjövendöltem neked, üdvözül, és meglátja üdvösségemet, és az én világomnak a végét. És meglátják majd azokat az embereket, akik fölvétettek, akik születésüktől nem ízlelték meg a halált, és megváltozik a föld lakóinak szíve, és fölfogásuk átalakul, mert megsemmisül a rossz, és kialszik a cselvetés. A hit pedig kivirul, és ami mulandó, vereséget szenved, és fölragyog az igazság, amely oly sok napon át nem hozhatott gyümölcsöt. És történt, hogy amíg beszélt hozzám, lassan ként egyre jobban megmozdult a hely, amelyen álltam. Ö pedig azt mondta nekem: Azért jöttem, hogy megmutassam neked ezeket a dolgokat a következő éjjel. Ha újra kérsz, és újra böjtölsz hét napig, újra megjelenítek neked ezeknél is nagyobb dolgokat, mégpedig nappal. Mert szavad meghallgatásra talált a Magasságos előtt. Hiszen az Erős látta irányultságodat, és tekintetre méltatta ifjúságodtól fogva szemérmetességedet, és ezért küldött el engem, hogy mindezt megmutassam neked, és mondjam: Bízzál, ne félj, és ne siess a megelőző időszakkal hívságokra gondolni, és az eljövendő időket se siettesd!


Harmadik látomás: A végítélet


És történt ezután, hogy újra sírtam, és újra böjtöltem hét napig, hogy tel­jessé tegyem a három hetet, amelyről beszélt hozzám. b s történt a nyolcadik éj szakán, hogy a szívem újra megzavarodott bennem, és beszélni kezdtem a Magasságos e lőtt, mert nagyon föllobbant a lelkem, és nyugtalanság vett raj­tam erőt. És mondtam: Ó, Uram, szólván szóltál a teremtés kezdetén, az első napon mondván: Jöjjön létre az ég és a föld, és a te igéd nyomban valóra vált. És a lélek fuvallata jelent meg akkor, kavargott a sötétség és a csend, mert még nem hívtad elő az emberi hangot. Akkor azt mondtad, hogy kincse­id közül előhozod a ragyogó világosságot, hogy előtűnjön, amit alkottál. És a második napon megalkottad az egek lelkét, és megparancsoltad neki, hogy válassza és ossza szét a vizeket, egy részük az ég fölé kerüljön, más részük maradjon odalent. A harmadik napon pedig elrendelted, hogy a vizek gyűljenek össze a föld felszínének egy hetedén, hat hetedét pedig megóvtad és kiszárítottad, hogy ezekből legyen előtted a bevetett és megművelt szántóföld. Alighogy igéd elhangzott, a dolog rögtön meg is lett. Mert nyomban mérhetetlen sok gyümölcs sarjadt, ahány, annyiféle ízű; virágok is, sajátos színekben, illatok, amelyeknek nem jár végére a szaglás, és mindez a harmadik napon történt. A negyedik napon aztán megparancsoltad, hogy ragyogjon fel a nap fénye, a hold világossága, és elrendezted a csillagokat, és elrendelted nekik, hogy legyenek majd az ember szolgálatára, akit készültél megteremteni. Az ötödik napon pedig azt mondtad a hetedrésznek, amelyet víz borított, hogy teremj en állatokat, madarakat és halakat, és úgy lett. A néma és lélektelen víz, amelyet Isten rendelkezése elért, állatokat termett, hogy emiatt a nemzetek dicsérjék majd a te nagy tetteidet. És akkor különválasztottál két élőlényt, az egyiket Behemótnak nevezted, a másikat Leviatánnak. És elválasztottad őket egymástól, mert az a hetedrész, amelyen a vizek összegyűltek, nem tudta befogadni őket. És Behemótnak adtál egy részt abból, amit a harmadik napon kiszárítottál, hogy ott lakjék, s azon ezer hegy van. Leviatánnak pedig a víz borította hetedrészt adtad, és megtartottad azokat, hogy elnyeljék, amit akarsz, és amikor akarod. A hatodik napon pedig megparancsoltad a szárazföldnek, hogy teremjen előtted háziállatokat, vadállatokat és csúszómászókat. És mindezen túl, teremje meg Ádámot, akit arra szántál, hogy gazdája legyen mindannak, amit alkottál, és tőle származunk mindnyájan, akiket népeddé kiválasztottál. Mindezeket pedig azért mondtam el előtted, Uram, mert azt mondtad, hogy értünk teremtetted a világot. Az Ádámtól származó többi nemzetet semminek mondtad, nyálhoz hasonlítottad, bőségüket egy edényből lecsordul ó cseppekhez mondtad hasonlónak. És most, Uram, íme azok a népek, amelyek a semmivel voltak egyenlők, uralkodnak rajtunk és elemésztenek bennünket. Mi pedig, a te néped, amelyet elsőszülöttednek, egyetlenednek, követődnek, számodra legkedvesebbnek neveztél, az ő kezükbe estünk. Ha értünk teremtetted a világot, miért nem birtokoljuk örökségként azt? Meddig lesz ez így?

7. És történt, hogy amikor befejeztem e szavakkal szólásomat, hozzám közeledett az angyal, aki meglátogatott az első éjszakákon, és ezt mondta nekem: Kelj fel, Ezdrás, és hallgasd meg, miféle beszéd elmondására jöttem hozzád. És mondtam: Szólj, Istenem. És mondta nekem: Tenger terül el egy tágas helyen, mély és mérhetetlen. Bejárata azonban szűk helyen van, folyókhoz hasonlatos. Ha valaki akarva akarja elérni a tengert és látni azt vagy uralkodni rajta, annak a szűk bejáraton kell áthaladnia, másképpen hogyan jutna a tágasságra? Ugyanígy valami más: egy város épült és helyezkedi k el egy sík vidéken, tele van minden drágasággal. Bejárata szűk és meredek, jobbra tőle tűz, balra mély víz, ösvény pedig csak egyetlen egy húzódik kö­zöttük, azaz a tűz és víz között, olyan, hogy az az ösvény csak lábnyomnyi széles. Ha ez a város egy ember öröksége lesz, hogyan vehetné birtokba örökségét, hacsak nem menne át az odavezető veszedelmes úton? És mondtam: Úgy van, Uram. És mondta nekem: Így van ez Izrael esetében is. Mert értük teremtettem a világot, és amikor megszegte, Ádám a rendeleteimet, ítélet alá került, amit alkottam. És ennek a világnak bejáratai szűkek, keservesek és fáradságosak lettek; kevés, rossz, veszedelmekkel teli és sok fáradságot okozó bejárata van, a nagyobbik világ bejáratai tágasak, biztonságosak, és megtermik az örökség gyümölcsét. Ha tehát azok, akik élnek, belépvén nem léptek be ezekbe a szűkös és riasztó kapukba, nem kaphatták meg, ami letétbe van helyezve számukra. Most hát mit méltatlankodsz, esendő létedre? Mit háborogsz, halandó létedre? Miért nem fogadod el szívedben azt, ami eljövendő, miért ragaszkodsz ahhoz, ami most van? Feleltem és mondtam: Uralkodó Uram, lám úgy rendelkeztél törvényedben, hogy az igazak öröklik ezeket, a bűnösök pedig elpusztulnak. Az igazak viszont vállalják azt, ami szorongató, mert bíznak abban, hogy eljutnak a tágasságba; akik viszont bűnösök, elszenvedik a szorongattatás t, és mégsem érkeznek el a tágasságra. És azt mondta nekem: Nem vagy bíró az Isten fölött, és bölcsebb sem vagy a Magasságosnál. Elpusztul sok ma él ő, mert semmibe veszik Isten törvényét, pedig az ott van előttük. Hiszen Isten meghagyván meghagyta a világra születőknek, hogy hogyan éljenek, mit tartsanak meg, hogy bűnhődniük ne kelljen. Ezek azonban nem hallgattak rá, ellenszegültek, és hiábavaló szándékot koholtak maguknak, és a vétkek hálójába bonyolódtak, és azt állították, hogy nincsen Isten: nem ismerték meg útjait, törvényét megvetették, ígéreteit semmibe vették, hűtlennek bizonyultak intézkedéseihez, és műveit nem vitték végbe. Így hát, Ezdrás: akinek semmije sincs, az nem kap semmit, aki bővelkedik, az bőséges jutalomban részesül. Íme, eljön az idő, amikor elérkeznek azok a jelek, amelyeket előre megmutattam neked, és megjelenik a menyasszony, aki mint város jelenik meg, és lát­hatóvá lesz az a föld, amely most elrejtőzködik, és mindaz, aki megszabadult az említett bűnöktől, meglátja nagy tetteimet. Mert kinyilatkoztatom az én fiamat, Jézust , azokkal együtt, akik hozzátartoznak, és vigadoznak majd a megmaradottak négyszáz esztendeig. És történik majd e négyszáz év után, hogy meghal Krisztus, az én fiam, és minden ember, akiben lélegzet lakik. És a világ visszatér ősi csendjébe hét napra, mint ahogyan volt azelőtt, és senki életben nem marad. És lesz majd hét napra rá, hogy megszületik az a világ, amely sohasem volt, és meghal, ami megromlott, a föld pedig visszaadja mindazt, ami benne elszenderült, és a homok azokat, akik csendben laknak benne, és a rejtekekből előkerülnek a beléjük zárt lelkek, és megjelenik a Magasságos az ítélő trónusán, elmúlik az izgalom, és összegyűjtenek mindenkit, aki kitartott. Egyedül az ítélet marad meg, az igazság emelkedik fel, és a hűség bizonyul erősnek. Kiderül, kinek mit értek tettei, nyilvánvalóvá válik a jutalom, az igazság éberen őrködik, a vétek hatalma összeomlik. Előtűnik majd a gyötrelem tava, és vele szemben lesz a nyugalom helye, látni fogjuk a gyehenna kemencéjét, átellenben pedig az örvendezés Paradicsomát. És így szól majd a Magasságos a föltámasztott nemzetekhez: Lássátok és ismerjétek meg azt, akit megtagadtatok, vagy akinek nem szolgáltatok, vagy akinek parancsolatait semmibe vettétek. Nézzetek ide, és nézzetek odaátra: itt az örvendezés meg a nyugalom, ott tűz és gyötrelem. Ezeket mondja majd nekik az ítélet napján. Az olyan nap lesz, amelynek nem lesz se napja, se holdja, se csillagai, se felhője, se villáma, se mennydörgése, se szele, se vize, se levegője, se éjjele, se alkonya, se reggele, se nyara, se tavasza, se forrósága, se tele, se fagya, se hidege, se zúzmarája, se esője, se harmata, se dele, se éjfele, se hajnala, se fénye, se világossága, csak a Magasságos fényes tündöklése, amelyben mindenki látni kezdi, hogy mi vár rá. Ez a nap egy évhéten át tart. Ez az én döntésem, így rendeltem, és csak neked nyilatkoztattam ki ezeket. És feleltem: Megmondtam én azt, Uram, és most megismétlem: Boldogok, akik itt vannak, és akik megtartják, amit te rendeltél. De a kérdésem másra irányult: Ugyan ki az az élők közül, aki nem vétkezett, vagy az anyaszültek közül, aki nem feledkezett meg ígéretedről? Jól látom most, hogy az eljövendő világ keveseknek hoz majd örvendezést, sokaknak gyötrelmet. Mert a rossz szív nagyra nőtt bennünk, elfordított minket a te parancsaidtól, romlásba döntött, a halál útjaira vezetett, a pusztulás ösvényét mutatta elénk, és eltávolított minket az élettől. Nem kevesünket, hanem csaknem mindenkit, akit teremtettél. És felelt nekem és mondta: Hallgass meg engem, eligazítalak, és újra magyarázattal szolgálok neked. Ezért teremtett a Magasságos két világot, és nem csak egyet. Mivel azt mondtad, hogy az igazak nincsenek sokan, csak kevesen, a gonoszok pedig nagyon sokan vannak, halld a válaszomat. Ha nagyon kevés drágaköved van, szám szerint hasonlítod össze őket az ólommal meg a cseréppel, amelynek bővében vagy? És mondtam: Uram, hogy tehetném azt? És azt mondta nekem: Ez még nem minden. Kérdezd meg a földet, és megmondja neked, udvarolj neki, és elbeszéli. Mondd neki: Te aranyat is teremsz, ezüstöt is, rezet is, vasat is, ólmot is, agyagot is. Az ezüst több az aranynál, a réz az ezüstnél, a vas a réznél, az ólom a vasnál, az agyag az ólomnál. Ítéld hát meg magad, mi drága és kívánatos, az-e, amiből sok van, vagy az, ami ritkán fordul elő! És mondtam: Uralkodó Uram, ami bőven van, az hitványabb, ami ritka, az drágább. És felelte nekem és mondta: Latolgasd hát magadban, amire rájöttél! Mert aki azzal rendelkezik, amit nehezebb megszerezni, jobban örül annál, aki abban dúskál, amiből sok van. Így lesz azzal a teremtménnyel is, amelyre ígéretem vonatkozik. Örülök majd a keveseknek, akik üdvözülnek, mert ők azok, akik dicsőségemet most diadalra vitték, és akik miatt most nevemet emlegetik. És nem búslakodom azon, hogy olyan sokan elvesznek, mert ők azok, akik hasonlítanak a párához, és a lánggal meg a füsttel egyenlők. Föllobbantak, égtek, elégtek. És feleltem és mondtam: Ó, te föld, minek lettél a szülőanyja?! Ha az értelem a porból támadt éppúgy, mint a többi teremtmény, jobb lett volna, ha maga a por sem született volna meg, hogy az értelem ne támadhasson fel belőle. De most velünk növekszik az értelem, és a miatt gyötrődünk, mert tudatában vagyunk annak, hogy elpusztulunk. Gyászoljon az emberi nem, és vigadozzanak a mezei vadak, gyászoljon minden anyaszülte, a négylábúak meg a barmok örvendezzenek. Hiszen sokk arra jobb nekik, mint minekünk. Mert őrájuk nem vár ítélet, ők nem tudnak arról, hogy holtuk után kínt vagy üdvösséget ígértek volna nekik. Nekünk meg mit használ, ha megmenekszünk, és életben maradunk, ha aztán gyötrelmektől gyötrettetünk?
Mert minden anyaszült, bűnökbe bonyolódott, teli van vétkekkel, gaztettek terhelik. Ha nem kellene ítéletre kerülnünk, talán jobb dolgunk lehetne. És felelte nekem és mondta: Amikor a Magasságos megteremtette a világot, Ádámot és mind, akik tőle származtak, előbb elkészítette az ítéletet meg mindazt, ami vele jár. És most gondold meg saját szavaidat. Mert azt mondtad, hogy velünk növekedik az ét1elem. Ezért van az, hogy akik a földön élnek, kínlódnak. Hiszen bár megkapták a parancsolatokat, nem tartották meg őket, bár megkapták a törvényt, megszegték, amit kaptak. Mit tudnak majd mondani az ítéleten, vagy hogyan felelnek az utolsó időkben? Mennyi ideje már, hogy a Magasságos türelemmel volt azok iránt, akik a világban élnek, de nem miattuk, hanem azért, mert el őre kitűzte az időt. És feleltem és mondtam: Ha kegyelmet találtam nálad, Uram, mutasd még meg ezt is a te szolgádnak: Vajon holtunk után, vagyis akkor, amikor ki-ki közülünk kileheli lelkét, a te nyugalmadban húzódunk-e meg, amíg el nem érkeznek az idők, amelyekben elkezded megújítani a teremtett világot, vagy pedig azon nyomban kínokra vettetünk? És felelte nekem és mondta: Ezt is megmutatom neked. De te ne számítsd magadat azok közé, akik megvetettek engem, sem azok közé ne számítsd magad, akik kínokra vettetnek. Mert a te tetteidnek kincses ládája a Magasságosnál van, de te nem láthatod az utolsó időkig. A halálról pedig ez a tanítás: Amikor elérkezik a Magasságostól kiszabott ideje annak, hogy az ember meghaljon, elválik a lélek a testtől, hogy visszatérhessen újra ahhoz, aki adta, és dicsérje a Magasságos dicsőségét. És ha azok közé tartozott, akik megvetették, nem követték a Magasságos útját, és azok közé, akik az ő törvényét semmibe vették, és azok közé, akik gyűlölték az istenfélőket, akkor ezek a lelkek nem jutnak be a hajlékokba, hanem azon nyomban hét­féle kín közt bolyonganak majd folyton csak gyötrődve és szomorkodva. Az első fajta: hogy megvetették a Magasságos törvényét. A második, hogy már nem tudnak megtérni a jóhoz, hogy éljenek. A harmadik, hogy látják, milyen jutalom várt azokra, akik hittek a Magasságos szövetségében. A negyedik, hogy világossá válik előttük, milyen kínok várnak őrájuk a végső időkben. Az ötödik, hogy látják a többiek hajlékát, amelyet mélységes csendben angyalok őriznek. A hatodik, hogy látják: némelyikük hamarosan hogyan szenvedi végig a gyötrelmeket. A hetedik, amely nagyobb az összes említetteknél, hogy elsorvadnak megzavarodva, elemésztődnek a szégyenkezésben, fonnyadoznak a félelemben, mert látják a Magasságos dicsőségét, akinek a színe előtt éltükben vétkeztek, s akinek a színe előtt a végső időkben számot kell adniuk. Ami pedig azokat illeti, akik a jó utat megtartották, róluk ez rendeltetett, amikor romlandó edényüktől kezdenek elszakadni. Amíg itt időztek, nagy erőfeszítések közt szolgáltak a Magasságosnak, és minden órában veszedelemben forogtak, csak hogy tökéletesen megtartsák a törvényhozó törvényét. Azért róluk ez a rendelkezés: Először is ők nagy örömmel látják annak dicsőségét, aki magához fogadja őket, és ők hétféleképpen nyernek nyugalmat. Először, mert nagy igyekezettel küzdöttek, hogy legyőzzék a velük együtt teremtett rossz gondolkodásmódot, s hogy az ne csábítsa el őket az élet útjáról a haláléra. Másodszor, mert látják, milyen gabalyodásban bolyong a gonoszok lelke, és látják a rájuk váró büntetést. Harmadszor, mert látják a tanúságtételt, amelyet róluk tett a teremtő, hogy ők éltükben megtartották azt a törvényt, amelyet a hit által rájuk bíztak. Negyedszer, mert fölfogják, milyen nagy nyugalmat élveznek ők most raktáraikban, ahol nagy csendben angyalok őrzik őket, és azt is, milyen nagy dicsőség vár rájuk a végső időkben Ötödször, mert örvendezve látják, hogyan menekültek most meg a romlástól, és a jövőben hogyan lesz osztályrészük az örökség, és még a szűk és küzdelmes helyzetet is látják, amelyből kiszabadultak, hogy a tágasságot kezdj ék el befogadni, hogy annak örülhessenek, és halhatatlanok legyenek. Hatodszor, amikor tudomásukra jut, hogyan kezd tündökölni az arcuk, mint a nap, és hogyan kezdenek a romolhatatlan fényű csillagokhoz hasonlítani. Hetedszer, ami meghalad minden előbb említettet, hogy biztonságban ujjonganak majd, és zavartalanul bizakodnak, és félelem nélkül örülnek, mert sietnek látni annak arcát, akinek életükben szolgáltak, és attól dicsőségesen kezdik megkapni jutalmukat. Ez az igaz lelkeknek a sorsa, ahogyan ez mostantól fogva ismeretes; a gyötrelmek útjáról, amelyeket el kell szenvedni ük mostantól fogva azoknak, akik megszegték (a törvényt), már szóltunk előbb.
És feleltem és mondtam: Tehát kapnak időt a lelkek, miután testüktől elszakadtak, hogy végignézzék azt, amiről beszéltél nekem? És mondta nekem: Hét napon át szabadok lesznek, hogy hét napig lássák, amiről beszéltem az előbb Aztán össze kell gyűlniük a hajlékukban. És feleltem és mondtam: Ha kegyelmet találtam szemedben, áruld még el nekem, szolgádnak, hogy az ítélet napján az igazak tehetnek-e valamit a bűnösök érdekében, imádkozhatnak-e értük a Magasságosban? Az atyák a fiaikért, a fiak a szüleikért, a testvérek a testvérei kért, a rokonok rokonaikért, a barátok azokért, akik kedvesek nekik? És felelte nekem és mondta: Mivel kegyelmet találtál szememben, ezt is elárulom neked. Az ítélet napja kérlelhetetlen, mindenki e lőtt az igazság pecsétjét mutatja fel. Amint most nem küldi az apa a fi át, a fiú az apját, a gazda a szolgáját, a barát a pajtását, hogy helyette betegeskedjék vagy aludjék vagy egyék vagy gyógykezelésben részesüljön, úgy akkor senki sem jár közbe senkiél1, mert kinek-kinek viselnie kell saját bűneit vagy igaz tetteit. És feleltem és mondtam: Hogy gondolkodjunk akkor arról, hogy Ábrahám elsőként közbenjárt a szodomabeliekért , Mózes atyáinkért , akik a sivatagban vétkeztek, Józsué pedig, aki utána következett, Izraelért Ákán napjaiban? Sámuel is közbenjárt Saul idejében , Dávid is a dögvész alkalmával , Salamon is azokért, akik áldozatot mutatnak be , Illés is azokért, akik számára kikönyörögte az esőt , meg a halottért is, hogy megelevenedjék, Hiszkija is a népért Szanherib idejében , és sokan még sokakért! Ha tehát most, amikor növekszik a romlottság, és egyre sokasodik a bűn, imádkoznak az igazak a bűnösökért, miért nem lesz akkor is így?
És felelte nekem és mondta: A jelen világ nem végállapot, a dicsőség nem állandó benne, ezért imádkozik, aki tud a bukdácsolókért. Az ítélet napja azonban a jelen időnek beteljesedése lesz, és az eljövendő örök időnek kezdete, amelyben megszűnik a pusztulás, elvész a zabolátlanság, kiírtatik a hitetlenség, de megnő az igazságosság, feltámad az igazság. Így hát akkor senki sem könyörülhet meg azon, aki az ítéleten vesztesnek bizonyult, alá sem merítheti azt, aki győzelmet aratott. És feleltem és mondtam: Lám, ott vagyunk akkor az én első és utolsó szavaimnál: Jobb lett volna, ha a föld nem termi meg Ádámot, vagy ha már mégis megteremtette, rászorította volna arra, hogy ne kövessen el bűnt. Mit használ kinek-kinek, ha a jelen világban szomorúság az élete, ha meghal, büntetés vár rá? Ó, te Ádám, mit tettél? Mert bár a bűnt te követted el, a bukás nemcsak a tiéd lett, hanem a miénk is, akik tőled származunk. Mert mi hasznunk van abból, hogy ha ígéretet kaptunk az örök életre, de mi halált hozó tetteket viszünk végbe? És miért helyeztek ki látásba számunkra örök reményt, ha mi gyalázatosan semmirekellőnek bizonyultunk? Mit ér az, hogy fenn vannak tartva számunkra az üdvösség és a biztonság hajlékai, ha mi gonoszul éltünk? És hogy a Magasságosnak dicsősége majd védelmébe veszi azokat, akik tisztán éltek, ha mi gonosz úton jártunk? És hogy feltűnik e lőttünk a Paradicsom, amelynek megromolhatatlan gyümölcse megmarad, abban ki-ki jóllakást és gyógyulást találhat, de mi nem mehetünk majd be oda, mert tilosban forgolódtunk? És hogy a csillagoknál is fényesebb lesz azoknak az arca, akik ön­megtartóztatásban éltek, de a mi arcunk az éjszakánál is feketébb lesz? Mert amikor életünkben vétkeztünk, nem is gondoltunk arra, hogy halálunk után majd ránk szakad a szenvedés. És felelt és mondta: Ez az értelme annak a harcnak, amelyet meg kell harcolnia minden embernek, aki a földön megszületett. Hogy ha vereséget szenvedett, elszenvedj e, amit te mondtál, ha pedig győzött, kapja meg azt, amiről én beszélek. Mert ez az, az út, amelyről Mózes beszélt, amikor élt, és így szólt a néphez: Válaszd ki magadnak az utat, hogy élj! Mert nem hittek neki, de utána a prófétáknak sem, még nekem sem, aki szóltam hozzájuk. Ezért nem lesz szomorúság a vesztük miatt, akikkel sikerült elfogadtatni az üdvösséget. És feleltem és mondtam: Tudom, Uram, hogy a Magasságost Irgalmasnak nevezzük azért, mert irgalmasságot gyakorol azokkal, akik még nem születtek meg erre a világra. Könyörületesnek azért, mert megkönyörül azokon, akik megtérnek a törvénye szerint; hosszútűrőnek azért, mert hosszú tűrést tanúsít azokkal szemben, akik az ő ajándékaival vétkeztek; és ajándékozónak azért, mert olyannak bizonyul, aki inkább adni kíván, mint adósságokat behajtani. És nagy irgalmasságúnak, mert inkább megsokasítja irgalmasságát azok iránt, akik velünk vannak, akik már elköltöztek, és akik eljövendők. És ha nem sokasította volna meg, nem támadna életre ez a világ mindazokkal együtt, akik benne laknak. És adakozónak, mert ha nem osztogatna jóságából, hogy fölállhassanak gonoszságukból azok, akik vétkeztek, akkor tízezerből egy ember sem éledhetne újjá. Miért hívnánk bírónak, ha nem bocsátana meg azoknak, akiket egyetlen szavával teremtett, és nem törölné el sok-sok bűnüket? Akkor tán nem maradna meg a számtalan sokaságból csak nagyon kevés.
8. És felelt nekem és mondta: Ezt a világot a Magasságos sokak számára alkotta, az eljövendőt pedig kevesek számára. Mondok azonban neked egy példázatot, Ezdrás. Ha megkérdezed a földet, azt mondja neked, hogy sok anyagot kínál, amelyből cserép készülhet, de kevés olyan port, amelyből aranyat mosnak. Így van ez a jelen világgal is. Sokakat megteremtett Isten, de keveseket üdvözít. És feleltem és mondtam: Szippantsd fel hát, lelkem, az értelmet, és fald fel az észt. Mert engedelmességre születtél, hogy szót fogadj és prófétálj. És csupán egy rövidke időtal1am adatott meg neked, hogy élj. Ó, fölöttünk lévő Úr, engedd meg, szolgáidnak, hogy imádkozzunk színed előtt, és add meg nekünk a szív magját és az értelem művelését, hogy gyümölcsöt teremjen, hogy abból életre kelhessen minden halandó, akkor ki fogja elfoglalni az ember helyét? Mert egyedül te vagy, mi pedig kezednek csupán egyetlen teremtménye vagyunk, amint magad is mondtad. És mivel most az anyaméhben megformázod a testet, és tagokat adsz, teremtményedet megőrzi a tűz meg a víz, és kilenc hónapig hordozza a te ültetvényed a teremtményt, amelyet benne megteremtettél. Gondosságoddal tartod fenn azt is, ami megőriz, és azt is, amit megőriz. És amikor ismét visszaadja az anyaméh azt, ami benne teremtetett, úgy döntöttél, hogy magukból a tagokból, azaz a mellekből áradjon a tej, a mellek gyümölcse, hogy egy ideig táplálkozik belőle az, ami megteremtetett. Aztán pedig irgalmasságodra bízd azt, mert igazságosságoddal tápláltad, és törvényeddel nevelted, bölcsességeddel korholtad. Halállal sújthatod, hiszen te teremtetted, megelevenítheted, hiszen a te műved. Mégis elpusztíthatod egy röpke paranccsal azt, amit akkora gonddal alkottál, akkor miért lett? És most, Uram, kimondom: ami az embert általában illeti, arról te is többet tudsz, de más a helyzet a te népeddel, amelyért szomorkodom, örökségeddel, amelyet gyászolok, Izraellel, amely miatt bánkódom, Jákob törzsével, amelyért szenvedek. Azért kezdek fohászkodni előtted magamért és értük, mert látom vétkeinket, hisz a földön lakunk, de hallom azt is, hogy milyen gyorsan közeledik az eljövendő ítélet. Azért halld szavamat, figyelj beszédemre, hadd szólítsalak meg!Így kezdődött Ezdrás imádsága, mielőtt fölvétetett és szólt: Urunk, aki az örökkévalóságban lakozol, akinek szeme a magasságokban van, akinek trónusa leírhatatlan, dicsősége felfoghatatlan, előtted rettegve áll az angyalok serege, hiszen széllé és tűzzé változtathatod őket, szavad igaz, és döntéseid állandók, a parancsod erős, rendelésed félelmetes, tekinteted előtt kiszáradnak a tenger mélységei, haragod megremegteti a hegyeket, igazságod elnémíthatatlan. Hallgasd meg szolgád imádságát, nyisd meg füledet teremtményed könyörgése előtt! Figyelj szavaimra, mert amíg élek, beszélni fogok, és amíg eszemnél vagyok, megfelelek neked. Ne néped vétkeire tekints, hanem azokra, akik igazán szolgálnak neked. Ne a gonoszok törekvéseire figyelj, hanem azokra, akik szövetségedet a megpróbáltatások közepette is megtartották. Ne azokra gondolj, akik álságosan élnek a szemed előtt, inkább azokra emlékezz, akik jóvoltodból eljutottak az istenfélelemig. Ne akard elpusztítani azokat, akik barmok módjára élnek, hanem azokat tartsd szem előtt, akik tündöklő tisztaságában tanítják a törvényt. Ne azokra haragudj, akiket az állatok­nál is rosszabbnak ítélsz, inkább szeresd azokat, akik mindig a te igazságosságodban és dicsőségedben bizakodtak. Hiszen mi és atyáink ilyen betegségekben kornyadozunk, te azonban, miattunk, bűnösök miatt bizonyulsz irgalmasnak. Mert ha nagylelkűen irgalmasságot gyakorolsz, velünk, velünk, akik nem büszkélkedhetünk azzal, hogy igaz tetteket vittünk végbe, akkor irgalmasnak neveznek. Az igazak viszont, akik sok jótettre hivatkozhatnak nálad, saját tetteik alapján kapjanak jutalmat. Mert mi az ember, hogy megharagudj rá, oly romlott faj, hogy annyira elkeseredj miatta? Valójában azok között, akik a világra születtek, egy sincs vétek nélkül való, az élők közül egy sincs bűntelen. A te igazságosságod és jóságod abban mutatkozik meg, Uram, hogy megkönyörülsz azokon, akik jó cselekedeteikben nem bizakodhatnak. És felelt nekem és mondta: Okosan beszéltél néhány dologról, úgy lesz, ahogy mondtad. Valóban nem törődöm azokkal, akik vétkeztek, haláluk, ítéletük, pusztulásuk előtt, hanem az igazak csapatának örülök, az ő zarándoklásukról, üdvösségükről, jutalmat érdemlő életükről emlékezem meg. Tehát úgy is lesz, ahogyan mondtam: mert amint a földműves sok magot vet a földbe, és sok dugványt ültet el, de idők folyamán nem minden fakad meg, ami elvettetett, nem minden gyökerezik meg, amit elültettek, úgy azok közül sem mindenki üdvözül, akiket a világban elvetettem. És feleltem és mondtam: Ha kegyelmet találtam, beszélek előtted. A mag, amelyet a földműves elvet, ha kellő időben nem jut esőhöz, vagy ha túlságosan sok esőt kap, nem kel ki, elpusztul. Így járhat az ember is, akit kezed alkotott, akit saját képmásodnak neveztél, mert hasonló hozzád, miatta alkottál mindent, és hasonlóvá tetted ahhoz a maghoz, amelyet elvet a földműves. Ne haragudj ránk, hanem könyörülj a te népeden, és irgalmazz örökségednek, hiszen te irgalommal fordulsz ahhoz, amit teremtettél.
És felelt nekem és mondta: A jelenben élőknek a jelenlegiről, az eljövendőnek az eljövendőkről. Hol vagy te attól, hogy jobban szerethesd teremtményeimet, mint én magam. Te azonban gyakran egyenlővé tetted magad a bűnösökkel. De ezt értékeli benned a Magasságos. Mert megalázkodtál, ahogyan illik hozzád, és nem ítélted magad olyannak, hogy az igazak között dicsekedjél. Ezért szakad sok és keserves nyomorúság azokra, akik a világban élnek, mert sok kevélységben telik az életük. Te pedig magadra gondolj és a hozzád hasonlók dicsőségé re. Mert hiszen előttetek nyílt meg a Paradicsom, nektek ültettetett az élet fája , készült az eljövendő idő, halmozódott fel a bőség, épült a város, számotokra hagyták a nyugalmat, gyűjtötték össze mindazt, ami jó, a ti kedvetekért érett meg a bölcsesség. A rossz gyökerét tőletek pecsét választotta el, betegség és féreg hozzátok nem férkőzhetett, a romlás előletek az alvilágba vettetett, a feledésbe, elmúlt minden fájdalom, és végül megmutatkozott a halhatatlanság kincsesháza. Ne bajlódj hát azzal, hogy a veszni induló sokaság sorsát kutasd! Mert ők is megkapták a szabadságot a döntésre, de elfordultak a Magasságostól, megvetették törvényét, letértek az útjáról. Tetejében megtaposták a benne bízó igazakat, szívükben azt mondták, hogy nincs Isten, pedig tudták, hogy egyszer meg kell halniuk. Tirátok az vár, amiről az imént beszéltem, rájuk pedig szomjúság és kínszenvedés, ami számukra készült. Mert a Magasságos nem akarta, hogy elvesszen az ember. Ám azok, akiket teremtett, bemocskolták teremtőjük nevét, hálátlanok voltak az iránt, aki életet adott nekik. Ezért most eljön az én ítéletem. Ezt nem mindenkinek adtam tudtára, de neked s a hozzád hasonló keveseknek igen. És feleltem és mondtam: Íme, Uram, most sok-sok jelet megmutattál nekem, amelyeket az idők végén végbeviszel, de nem árultad el, hogy mikor.

9. És felelt nekem és mondta: Gondosan számítsd ki magad: amikor látod, hogy az előre megadott jelek nagy része megvalósult, akkor értsd meg, hogy elközelgett az idő, amikor a Magasságos elindul, hogy meglátogassa a világot, amelyet maga alkotott. Amikor mindenki tapasztalja majd a világban a földrengéseket, a népek megbolydulását, a nemzetek nekigyürkőzését, a vezérek tétovázását, a fejedelmek megzavarodását, akkor te ráeszmélhetsz, hogy ezekről beszélt a Magasságos a kezdet kezdetétől. Mert amint mindennek, ami a világban van, kezdete is van meg vége is, s a vége is nyilvánvaló, úgy a Magasságos által meghatározott időknek is megmutatkozik a kezdete csodák és erőnyilvánulások által, a vége pedig az ő tettei és jelei által. És az lesz majd akkor, hogy mind, aki üdvözül, és tettei vagy hite által, amelyben szilárdnak bizonyult, megmenekül, az túléli a megjövendölt veszedelmeket, és meglátja üdvösségemet az én földemen, a határok közt, amelyeket öröktől fogva magaménak szenteltem. Akkor álmélkodnak majd azok, akik most semmibe veszik útjaimat, és kínok közé kerülnek, akik ezeket megvetik. Mert mindazoknak, akik nem ismertek ugyan engem, amíg éltek, és jótéteményeimben részesültek, akik fitymálták törvényemet, amíg szabadok voltak, s amíg lehetőségük volt a bűnbánatra, azt nem ismerték fel, semmibe vették, holtuk után kínok között kell eljutniuk a meg­ismerésre. Így hát te még ne légy kíváncsi arra, hogy hogyan szenvednek majd a bűnösök, inkább azt kutasd, hogyan üdvözülnek az igazak, s hogy kiké a világ, kiknek kedvéél1 van, és mikor lesz valóban az övék. És feleltem és mondtam: Rég mondtam, most is mondom, és eztán is mondani fogom, hogy többen vannak, akik elvesznek, mint akik üdvözülnek, mint ahogyan nagyobb a cseppeknél a hullám. És felelt nekem és mondta: Amilyen a föld, olyanok a magvak, amilyenek a virágok, olyanok a színek, amilyen a munka, olyan az alkotás, amilyen a földműves, olyan a szérű. Mert volt egy korszaka a világnak, amelyben azok számára, akik most élnek, mielőtt meglett volna, elkészítettem a világot, és senki sem mondott ellent nekem, hiszen nem is volt senki. Most meg, miután beleteremtettem őket ebbe a kész világba, kifogyhatatlan asztalt és csodálatos törvényt adtam nekik, erkölcsük megromlott. Szemügyre vettem az én világomat, és lám, elveszett, a földet, és lám, veszélybe került a szándékok miatt, amelyek föltámadtak benne. Láttam ezt, és mégis megkönyörültem, megmentettem magamnak egy szemet egy fürtről, egy palántát egy nagy erdőből. Vesszen hát a sokaság, amelynek megszületnie sem érdemes, és maradjon meg nekem a kiválasztott szem és palánta, hiszen ezt oly nagy gonddal alkottam. Te meg válj még hét napig, de ne böjtölj addig. Menj egy virágos mezőre, amelyen semmiféle ház nem épült, és csak a mező virágaiból egyél, se húst ne egyél, se bort ne igyál, csak virágon élj. Fohászkodj a Magas­ságoshoz szakadatlanul, én elmegyek, és beszélek veled.


Negyedik látomás: A síró asszony

El is mentem, amint mondotta, a mezőre, amelynek Ardat volt a neve, leültem ott a virágok közé, és a rét füvét ettem, és jóllaktam vele. Történt hét nap múlva, hogy hevertem a fűben, és a szívem ugyanolyan nyugtalanná vált, mint azelőtt. És megnyílt a szám, és szólni kezdtem a Magasságos előtt, és mondtam: Ó, Uram, te kinyilatkoztattad köztünk magadat az atyák előtt a sivatagban, amikor kijöttek Egyiptomból, és amikor az ember nem járta, ter­méketlen sivatagban vonultak, és mondván mondtad: Te, Izrael, hallgass rám, és Jákob magva, figyelj beszédeimre. Mert íme, én elvetem belétek törvényemet, és az termést hoz bennetek, és megdicsőültök általa örökre. Mert atyáink, miután megkapták a törvényt, nem tartottak meg, és a rendelkezéseket nem követték, de a törvény termése mégsem ment veszendőbe, nem mehetett, mert a tiéd volt. Ám azok, akik kapták, elvesztek, mert nem tartották meg, amit beléjük vetettél. Lám, úgy szokott lenni, hogy ha a föld magot fogad magába, a tenger hajót, valamilyen edény ételt vagy italt, s történetesen elpusztul a mag, a hajó, az étel vagy az ital, megmarad, ami befogadta. Velünk azonban egészen másképp történt. Mert mi, akik befogadtuk a törvényt, vétkeztünk, és ezért elvesztünk, elveszett a szívünk is, amely azt magába fogadta. A törvény azonban nem vész el, megmarad a maga dicsőségében. Amint elmondtam ezeket a dolgokat a szívemben, fölemeltem a szememet, és láttam jobb felől egy asszonyt , és lám, zokogott, nagy szóval panaszkodott, és lelke mélyéig szomorkodott, megszaggatta ruháját, hamut hintett a fejére. Elhessegettem a gondolatokat, amelyekkel foglalkoztam, hozzáfordultam, és azt mondtam neki: Miért sírsz, és miért szomorkodsz? Ö meg így felelt: Hagyj engem, uram, hadd siránkozzam, és búslakodjam, mert nagyon keserű a szívem, és nagyon megszégyenültem. És mondtam neki: Mi baj ért, mondd el nekem! És mondta nekem: Meddő voltam én, a te szolgálód, volt férjem, de nem szültem harminc éven át. De minden nap, minden éjjel-nappal könyörögve kérleltem a Magasságost. És történt harminc év múltán, meghallgatta Isten a te szolgálódat, tekintetre méltatta alacsony sorsomat, fontolóra vette nyomorúságomat, és fiút adott nekem. Nagyon örültünk ennek a fiúnak én is, férjem is, meg mind, akik egy városban laktak velünk, és nagyon nagy tisztességet adtunk az Erősnek. És sok gond közt tápláltam őt. Aztán történt, hogy megnőtt, menyasszonyt választottam neki, és lakodalmat rendeztem számára.
10. És történt, hogy amikor a fiam az ágyasházba tért, összeesett és meghalt. Eloltottunk akkor minden fáklyát, és városunk minden lakója összegyűlt, hogy vigasztaljon, és nyugton maradtam vasárnap éjszakáig. És történt, amikor mindnyájan felhagytak azzal, hogy vigasztaljanak, hogy megnyugodjak, fölkeltem éjszaka, és elfutottam, és eljöttem, amint látod, erre a rétre. És úgy gondolom, hogy már nem fogok visszatérni a városba, hanem itt maradok, nem eszem és nem iszom, hanem folyvást sírok és böjtölök, míg meg nem halok. Én pedig felhagytam a beszéddel, amellyel el voltam foglalva, és haragosan feleltem neki és mondtam: Ó, te minden asszonynál balgább, nem látod a mi gyászunkat, mindazt, ami történt velünk? Mert Sion, mindnyájunk anyja szomorkodva szomorkodik és szégyennel szégyenül. Gyászoljatok keservesen. Most, hogy mindnyájan kesergünk, szomorkodjatok ti is, mert mindnyájan szomorkodunk. Te meg egy szem fiad miatt búslakodsz! Kérdezd meg a földet, és majd elmondja neked, hogy neki kell keseregnie sokak miatt, akik belőle sarjadtak. Mindnyájan belőle születtünk kezdetben, és mások jönnek, és lám, csaknem mindnyájan pusztulásra jutnak, és nagy sokaságuknak romlás lesz a sorsa. Kinek kell hát keservesebben sírnia? Neki, aki olyan nagy sokaságot veszített el, vagy neked, aki egy miatt sírsz? Ha pedig azt mondod nekem, hogy nem hasonlítható az én keservem a földéhez, mert én méhem gyümölcsét veszítet­tem el, akit szomorúságban fogantam, és fájdalommal hoztam világra, a föld pedig úgy járt, ahogyan a földnek járnia kell: eltávozott a rajta élő mostanvaló sokaság, ahogy jött, akkor én azt mondom neked: Amint te fájdalommal fogantál, úgy a föld is úgy hozta termését, az embert kezdettől fogva annak, aki teremtette. Így hát tartsd meg magadnak keserűségedet, és viseld el keményen, ami történt veled. Mert ha elismered, hogy Isten ítélete igazságos, fiadat is visszakapod a maga idejében, és téged is dicsérnek majd az asszonyok között. Térj hát vissza a városodba az uradhoz. És azt mondta nekem: Nem teszem, nem térek vissza a városba, hanem itt halok meg. És elhatároztam, hogy még szólok hozzá, és azt mondtam: Ne tedd azt, amit mondasz, hanem hagyd, hogy meggyőzzelek, gondolj Sion sorsára, és vigasztalódjál meg Jeruzsálem fájdalmára tekintve. Hiszen látod, hogy szentélyünket elhagyták, és oltárunkat összetörték, templomunkat pedig lerontották. Hárfánk a földön hever , énekünk elnémult, örvendezésünk szertefoszlott, kialudt a mi kandeláberünk fénye, a szövetség szekrényét elrabolták, szent tárgyainkat bemocskolták, a nevet pedig, amelyet segítségül hívtunk, megszentségtelenítették, előkelőinket megszégyenítették, papjainkat máglyára vetették, levitáinkat fogságba hurcolták, szüzeinket meggyalázták, asszo­nyainkat megerőszakolták, az igazakat elrabolták, kicsinyeinket eladták, ifjainkat rabszolgaságra vetették, erős harcosainkat erőtlenné tették. És ami mindennél nagyobb baj: Sion megpecsételtetése, mert feltörték dicsőségének pecsétjét, és azok kezére került, akik gyűlölnek minket. Így hát te rázd le magadról a te sok nyomorúságodat, hogy az erős ismét kegyelmébe fogadjon, és a Magasságos nyugalmat adjon neked, szabadulást a bánattól. És történt, hogy amikor szóltam hozzá, arca hirtelen fölragyogott, és tekintete olyanná vált, mint a villám, úgy, hogy nagyon meg is félemedtem mellette, és elgondolkodtam: mi ez? És lám, hirtelen hangos, félelmetes szó­val felkiáltott, hogy hangjától megreszketett a föld. És néztem, és íme az asszony már nem állott előttem, hanem város épült, és hatalmas alapfalakon nyugvó építmény jelent meg. És megrémültem, és nagy szóval felkiáltottam, és mondtam: Hol van Uriel angyal, aki kezdetben eljött hozzám? Mert ő intézte úgy, hogy a léleknek ebbe a szerfölött elragadtatásába essem, és szándékom meghiúsult, kérésem megszégyenült. És amint így beszéltem, íme eljött hozzám az angyal, aki kezdetben már járt nálam, és rám tekintett. És íme holtra váltam, értelmem megzavarodott. Ő megfogta kezemet, és megerősített, és talpra állított és azt mondta nekem: Mi van veled, és miért zavarodtál meg, és miért zavarodott meg az értelmed, szíved érzéke. És mondtam: Mert egészen magamra hagytál engem. Pedig én szavad szerint cselekedtem, és kimentem a mezőre, és íme olyasmit láttam és látok, amit képtelen vagyok elbeszélni. És azt mondta nekem: Kelj föl, mint férfihoz illik, és én lelkedre beszélek. És mondtam: Beszélj Uram, csak el ne hagyj, hogy hiába meg ne halljak. Mert olyasmit láttam, amit nem értettem, és olyasmit hallok, amit nem értek. Vagy vajon érzéki csalódás áldozata vagyok, és lelkem álmodik? Most arra kérlek hát, magyarázd el szolgádnak hová ragadtatott. Felelt nekem és azt mondta: Hallgass rám, és megtanítalak, és megmondom neked, mi ijesztett meg, mert a magasságos, sok titkot nyilatkoztatott ki neked. Mert látta a te egyenes utadat, hogy szüntelen búslakodsz néped miatt, és nagyon keseregsz Sion sorsán. Ez hát a látomás értelme: Az asszony, aki neked kevéssel ezelőtt megjelent, akit keseregni láttál, és akit vigasztalni kezdtél, akit már nem látsz asszony alakban, hanem úgy jelenik meg előtted, mint jól épült város, és hogy fiának balvégzetéről beszélt neked: mindennek ez a megfejtése: Az, az asszony akit láttál, az Sion, amelyet most jól épült városként szemlélsz. És hogy azt mondta neked: meddő volt harminc éven át, azt jelenti, hogy e világban három évezred volt, amely alatt ebben a városban nem volt áldozat. És jó háromezer év múltán építette föl Salamon is a várost, és bemutatta az áldozatot. Akkor foganta a meddő fiát. És hogy azt mondta neked: sok bajjal táplálta, ez arra vonatkozott, amíg Jeruzsálem lakott város volt. És hogy azt mondta: Fiam, amikor ágyasházába lépett, meghalt; az a balvégzet, amely utolérte, az Jeruzsálem pusztulása volt. És íme, láttad a hasonlóságát, amint gyászolta fiát és próbáltad vigasztalni őt mindabban, ami érte. Ezeket kellett föltárnom előtted. Most pedig, mivel a Magasságos látja, hogy szívből megszomorodtál, és lelked mélyéből együtt szenvedsz vele, megmutatja neked, az ő dicsőségének tündöklését, szépségének fölragyogását. Azért is mondtam neked, hogy maradj a mezőn, amelyen nem épült ház. Mert tudtam én, hogy a Magasságos ezeket kezdi föltárni előtted. Azért mondtam neked, hogy gyere a szántóföldre, ahol semmi épületnek nem vetettek alapot. Mert semmi kézzel emelt ház nem lehet ott, ahol a Magasságos városa kezd mutatkozni. Így hát ne félj, ne rettenjen meg a szíved, hanem lépj be, és vedd szemügyre az épület ragyogó szépségét, amennyire testi szemmel egyáltalán látható. És azután hallj, amennyire füled hallása ezeket befogadni képes. Hiszen te sokaknál boldogabb vagy, és a Magasságos hívott meg, mint csak keveseket. Maradj még itt a holnapra következő éjszakán, és a Magasságos álomlátásokat mutat majd neked, azokból megtudod, mit szán a Magasságos azoknak, akik a legutolsó időkben élnek a földön.


Ötödik látomás: A sas

És átaludtam azt az éjszakát, meg a következőt, amint mondta nekem.
11. És történt a második éjszakán, hogy álmot láttam, és íme fölemelkedett a tengerből egy sas , amelynek tizenkét tollakkal borított szárnya volt és három feje. És láttam, amint kitárta szárnyait az egész földre, és minden szél rá fújt, és minden felhő köréje gyűlt. És láttam, hogy a tollaiból ellenkező irányú tollak sarjadtak, és azok kicsiny mellékszárnyakká álltak össze. Fejei nyugton voltak, a középső feje nagyobb volt a másik kettőnél, de az is pihent velük. És láttam, hogy a sas szállt a szárnyain, hogy uralkodják a földön, meg azokon akik a földön laknak. És láttam, hogy alája vettetett minden az ég alatt, és senki nem mondott ellent neki, egyetlen teremtmény sem, ami volt a földön. És láttam, hogy egyszer csak felágaskodik a sas a körmeire, és azt mondja a szárnyainak: Ne virrasszatok egyszerre mindannyian, aludjék mindegyiktek a maga idejében, és a maga idejében virrasszon. A fejek pedig maradjanak meg a végidőre. És láttam, hogy ez a hang nem a fejeiből ered, hanem a testének közepéből. És megszámláltam az ellenkező irányú szárnyait, és nyolc volt belőle. És láttam, hogy a jobb oldalán felébredt egy szárny és uralkodott az egész fölött. És történt, hogy amint uralkodott, utolérte a vég, és eltűnt, hogy a helye sem látszott többé. És kinyílt a következő, és az is uralkodott sok időn át. És történt, hogy amint uralkodott, utolérte a vég, és eltűnt, mint az előző. És íme hang támadt, és azt mondta neki, Halld te, ki hosszú ideig hatalmad alatt tartottad a földet, azt hirdetem, mielőtt megsemmisülnél: Egyetlen utánad következő sem uralkodik majd olyan hosszú ideig, mint te, még feleannyi ideig sem. És föltámadt a harmadik, és az is gyakorolta a hatalmat, mint a megelőzők és az is eltűnt. És így történt egyenként, mindegyik szárnnyal: hatalomra jutottak, majd semmivé lettek. És figyeltem, és lám az idő szerint következő szárnyak felébredtek, ezek is jobb oldalt, és mind hatalomra jutott, és alighogy hatalomra jutott, utána elenyészett. Néhány pedig felébredt, de nem jutott hatalomra. És azután azt láttam, hogy eltűnt a tizenkét szárny és a két kicsi szárny. És semmi más nem maradt a sas testén, csak a három fej, és a hat kicsi szárny. És láttam, hogy a hat kicsi szárny közül kivált kettő, és jobb oldali fej mellett maradtak, a többi négy pedig a helyén maradt. És láttam, hogy ezek a kicsi szárnyak igyekeznek felemelkedni és hatalomra jutni. És láttam, hogy az egyik felemelkedett, de nyomban elenyészett. A másik is, de az, az elsőnél is gyorsabban elenyészett. És láttam, hogy a két megmaradt szárny magában tanakodott, hogy ő is uralkodjék. És míg ezen gondolkodtak, íme az egyik nyugvó fő, mégpedig a középső, feléledt, ez a két másiknál nagyobb volt. És láttam, hogy maga mellé veszi a másik két fejet. És íme, megfordult a fej, azokkal együtt, akiket maga mellé vett, és megette a két kicsi szárnyat, amely uralkodni próbált. Ez azután az egész földet hatalma alá vetette, és nagyon kegyetlenül uralkodott mindazokon, akik rajta laktak. Jobban uralma alatt tartotta a földkerekséget, mint a megelőző szárnyak. És láttam, hogy a középső fő egyszerre hirtelen eltűnik, akárcsak a szárnyak. Megmaradt azonban a két fej, azok uralkodni kezdtek a földön és annak lakóin. És láttam, hogy a jobb oldali fej leharapta azt, amelyik a baloldalon volt. És hangot hallottam, amely azt mondta nekem: Nézz előre, és figyeld meg, mit látsz. És láttam, hogy valami oroszlánféle kelt föl ordítva az erdőből, és hallottam, hogy emberi hangon szól a sashoz, és azt mondja neki: Te! Hallgass rám, hozzád szólok. A Magasságos mondja neked: Ugye, te vagy, aki megmaradtál abból a négy élőlényből , amelyeket arra alkottam, hogy világomon uralkodjanak, és hogy általuk érkezzék el az általam kiszabott idők vége? Te negyedikként jöttél elő, és legyőzted mind az előtted valókat, akik hatalmuk alatt tartották a világot nagy rettegés közepette, és az egész földet elnyomatásban. Hosszú időn át uralkodtak a földkerekségen fondorlatosan. És te sem igazságban ítélkeztél a földön. Mel1 zaklattad a szelídeket, és bántalmaztad a nyugton élőket. Gyűlölted az igazmondókat, és kedvelted a hazugokat. Leromboltad azok lakását, akik termést hoztak, és a földdel egyenlővé tetted azoknak a falait, akik nem ártottak neked. Vétked elért a Magasságosig, dölyföd az Erősig. És a Magasságos az általa meghatározott időkre tekintett, és lám fogytán vannak, és a korszakai beteljesedtek. Azért a semminél semmibb leszel, te sas és a te félelmetes szárnyaid és a leggonoszabb szárnyacskád és kegyetlen három fejed és rettentő körmei d és egész semmirekellő tested. Hogy föllélegezhessen az egész föld, és hatalmad alól fölszabadulva magához térjen, és annak ítéletében meg irgalmasságában reménykedjék, aki teremtette.
12. És történt, amíg ezeket mondta az oroszlán a sasnak, láttam, hogy annak megmaradt feje eltűnik, és két maradék szárnya felemelkedik, hogy uralkodjék, és az uralmuk hitvány és zűrzavarokkal teljes volt. És láttam, hogy eltűntek ezek is, és a sasnak egész teste lángra lobbant, és az egész föld megrettent. Én meg lelkem nagyelragadtatásából, nagy rettegéséből fölébredtem, és mondtam lelkemnek: lám, te szerezted mindezt nekem azzal. hogy a Magasságos útjait kutatod. Íme, lélekben még mindig fáradt vagyok, szellemem nagyon elgyöngült, alig maradt valami erő a sok félelemtől, amelyet ezen az éjszakán végigéltem. Most azért imádkozom a Magasságoshoz, hogy erősítsen meg a végig. És mondtam: Uralkodók Ura, ha kegyelmet találtam szemed előtt, és ha sokaknál igazabbnak bizonyultam előtted, ha valóban feljut imádságom orcád elé, erősíts meg engem, és mutasd meg nekem, szolgádnak mi a magyarázata és az értelme ennek a rettenetes látomásnak, hogy teljesen megvigasztald a lelkemet. Mert méltónak találtál engem arra, hogy megmutasd nekem az idők végét, és a végidőket. És azt mondta nekem: Ez a magyarázata annak a látomásnak, amelyet láttál: A sas, amelyet a tengerből felszállni láttál, az a negyedik birodalom, amely megjelent testvérednek, Dánielnek látomásában. De ő nem kapott olyan értelmezést, mint ahogyan én most értelmezem vagy értelmeztem előtted. Íme, napok jönnek, és támad egy birodalom a földön, amely rettentőbb lesz minden korábbi birodalomnál. Egymás után tizenkét király uralkodik majd benne , aki másodikként kezd uralkodni közülük, annak több ideje lesz az uralkodásra, mint bármelyiküknek. Ez a megfejtése a tizenkét szárnyról szóló látomásnak, amelyet láttál. És mivel hallot­tad a hangot, amely nem a három fejből, hanem testének közepéből hangzott fel, annak ez a megfejtése: e királyság fennállásának középidejében nagy viszályok támadnak. Megrendül, kis híján összeomlik, de még nem omlik össze, hanem újra visszanyeri kezdeti erejét. És mivel láttál a szárnyai alatt nyolc kicsi szárnyat, annak ez a magyarázata: Támad benne nyolc király, akiknek uralkodási ideje rövid lesz, évei hamar elmúlnak, közülük kettő akkor pusztul el, amikor e királyság fennállásának fele ideje eljön, négy akkorra marad, amikor elközeleg már az az idő, amelyben a királyság vége beköszönt, kettő pedig megmarad a végidejére. És mivel három pihenő főt láttál, ez a magyarázat: Ennek végidején támaszt a Magasságos három királyságot, és azok sok mindent megújítanak, és hatalmuk alá vetik a földet meg a rajta lakókat sok gyötrelemmel, többel, mint azelőtt volt. Azért emlegetik őket a sas három fejeként. Ezek teszik teljessé vétkeit, és juttatják el a végidőhöz. És mivel láttad, hogy elenyészik a nagyobb fej, vagyis hogy az egyik fej az ágyában hal meg, de kínok között; a maradék kettőt kard emészti el, egyikük kardja a másikat, de végső időkben az is kard által vész el. Mivel láttad a két alsó szárnyacskát, hogy azok a jobb oldali fej fölött kinőnek, annak ez az értelme: Ezek azok, akiket a Magasságbeli a sas végidejére megőrzött. Az ő uralmuk hitvány és zűrzavarokkal teljes volt, amint láttad is. És az oroszlán, amelyet az erdőből fölemelkedni és ordítani láttál, aki szólt a sashoz, és szemére hányta igazságtalan tetteit és minden beszédét, amint hallottad, ő a Fölkent, akit a Magasságos a végidőre tartott fenn, aki Dávid magvából ered, eljön és beszélni fog velük, hogy vádolja őket és gaztetteiket, hogy szemükre hányja igazságtalanságaikat, és nyíltan rájuk bizonyítsa gőgjüket. Mert először elevenen állítja őket ítélőszék elé, vádat emel ellenük, és úgy semmisíti meg őket. Megmaradt népemet pedig fölszabadítja irgalmasan: azokat, akik megmenekedtek a végidőre. Örömmel tölti el őket, amíg el nem jön a vég, az ítélet napja. amelyről kezdettől fogva beszéltem neked. Ez az, az álom, amelyet láttál, és ez az értelme. Így hát egyedül te voltál méltó megtudni a Magasságosnak ezt a titkát. Írd hát le mindazt, amit láttál, egy könyvbe, és helyezd el azt egy elrejtett helyen. És tanítsd meg mindezekre néped bölcseit, akikről tudod, hogy a szívük képes megérteni és megőrizni ezeket a titkokat. Te pedig maradj még itt hét másik napon át, hogy részed legyen annak kinyilatkoztatásában, amit a Magasságos még jónak lát kinyilatkoztatni előtted. És elment tőlem. És történt, hogy amikor meghallotta az egész nép, hogy eltelt a hét nap, én meg nem tértem vissza a városba, mind összegyűltek, a legkisebbtől a legnagyobbig, eljöttek hozzám, és szóltak hozzám mondván: Mit vétettünk ellened? Mi jogtalansággal bántottunk meg, hogy elhagytál minket, és letelepedtél itt, ezen a helyen? Mert az összes próféták közül csak te maradtál meg nekünk, mint a tökén feledett fürt a szüretből, mint a sötétben világító látomás, mint a biztos kikötő a viharban hányódó hajó előtt. Hát nem zúdult még ránk elég baj? Ha te is elhagysz minket, jobb lett volna nekünk elégnünk a Siont elemésztő tűzvészben! Mert hiszen mi sem vagyunk jobbak azoknál, akik ott meghaltak. És nagy hangon sírtak. És feleltem nekik és mondtam: Bizakodj Izrael, ne szomorkodjál, Jákob háza' Mert megemlékezik rólatok a Magasságos, és az Erős nem felejtett el titeket örökre. Hiszen én sem hagytalak el titeket, és nem vonultam ki közületek, hanem csak azért jöttem erre a helyre, hogy imádkozzam elhagyatottságában Sionért, és irgalmat esdjek megalázott szentélyetekre. Most hát térjen vissza ki-ki közületek az otthonába, és amint ezek a napok elmúlnak, én is visszatérek közétek. EI is ment a nép, amint mondtam nekik, a városba. Én meg hét napig ott ültem a mezőn, amint rendeltetett, és csak a mezei virágokat ettem, a fű volt eledelem azokban a napokban.


Hatodik látomás: A tengerből kiemelkedő ember

13. És történt hét nap múltán, hogy álmot láttam éjszaka. És láttam, hogy íme szél támad a tengerből, hogy fölkavarja annak minden habját. És néztem, és lám (a szél a tenger öléből elősodort egy emberhez hasonló lényt. Néztem és lám) ez az ember repült az ég felhői közt. És ha erre vagy arra fordította arcát, hogy odanézzen, amire rátekintett, remegni kezdett. Amikor pedig hang tört elő a szájából, minden fölizzott, ami meghallotta szavát, ahogyan megolvad a viasz. És láttam ezek után, hogy akkora embertö­meg gyűlt össze, amelynek se szeri se száma, az ég négy szele felől, hogy legyőzzék ezt az embert, aki a tengerből kelt elő. És láttam, és lám egy nagy hegyet faragott magának, és a csúcsára repült. Én meg szerettem volna megnézni azt a környéket, vagy helyet, ahonnan a hegyet kivágta, de nem tudtam. És ez után néztem, és lám mindazok, akik összegyűltek köréje, hogy legyőzzék, nagyon megfélemedtek. Mégis volt bátorságuk ahhoz, hogy harcra keljenek. És lám, amint látta, hogy megtámadja a közelgő sokaság, nem emelte föl a kezét, hajítódárdát sem ragadott, sem más harci eszközt, csak azt láttam, hogy a szájából valami tűzfolyóhoz hasonlót bocsát ki, az ajka közül lángoló leheletet, nyelvéről viharzó szikrákat. És összekeveredett mindez: a tűzfolyó, a lángoló lehelet meg a szakadó vihar, és rázúdult a támadó sokaságra, amely harcba indult, és mindet elégette, úgy, hogy egyszeriben semmi sem maradt a megszámlálhatatlan sokadalomból, csak porzó hamu és a füst szaga. Láttam ezt, és elképedtem. És ezek után láttam magát az embert, amint leereszkedett a hegyről, és odahívott egy másik, békés sereget. Sok arc fordult felé, némelyik örvendezve, másik szomorúan, voltak ott megkötözöttek, voltak, akik áldozati adományokat hoztak. Én meg nagy félelmemben fölriadtam, és kértem a Magasságost mondván: Kezdettől fogva te mutattad meg szolgádnak ezeket a csodadolgo­kat, és méltónak találtál engem arra, hogy meghallgasd könyörgésemet. Most tárd fel még előttem ennek az álomnak az értelmét is. Mert én úgy gondolom, jaj azoknak, akik meglátják ezeket a napokat, és még inkább jaj azoknak, akik nem érik meg őket. Mert akik nem érik meg őket, szomorúak lesznek, ha megtudják most, mi van kitervelve az utolsó napokra, s ez már nem találja életben őket. Azoknak pedig, akik életben maradnak addig, ezért jaj' Hiszen nagy veszedelemben lesz részük, és sok szorongattatásban, amint ezek az álmok mutatják. De jobb veszedelmek között megérni mindezt, mint felhőként elmúlni a világból, és soha meg nem látni, ami a végidőben történik. És felelt nekem és mondta: Ennek a látomásnak értelmét is megmondom neked, de azt is megmagyarázom neked, amiről beszéltél. Mivel beszéltél azokról, akik megmaradnak, ezt az értelmezést: Az, aki abban az időben veszedelmet zúdít a világra, maga őrzi meg a veszedelembe sodródók közül mindazt, akinek jó cselekedetei vannak, és hisz a Mindenhatóban. Tudd meg tehát, hogy boldogabbak, akik megmaradnak, azoknál, akik meghalnak. A látomás é11elme ez: Láttál egy férfit kiemelkedni a tenger közepéből. Ö az, akit a Magasságos régi idők óta készen tart arra, hogy általa szabadítsa, meg a teremtett világol. Ö kormányozza majd azokat, akik megmaradnak. És láttad, hogy szájából valami szél, tűz és vihar tör elő, és nem tartott kezében sem kardot, sem fegyvert, és mégis elsöpri az ellene támadó sokaság rohamát. Ennek ez az értelme: Íme, eljönnek a napok, amikor a Magasságos kezdi megszabadítani azokat, akik a földön élnek. A lelki zavar fogja el azokat, akik a földön laknak. Azon gondolkodnak, hogy egymás ellen harcra keljenek: város város ellen, ország, ország ellen, nép, nép ellen, birodalom, birodalom ellen. Amikor pedig mindez megtörténik, és megvalósulnak a jelek, amelyeket már korábban megmutattam neked, akkor a világba lép az én fiam, akit a tengerből kiemelkedni láttál. És akkor minden nemzet meghallja az Ő szavát, és mindegyik elhagyja a saját földjét meg azt a háborút, amelyet egymással vívnak, és egy csapatban gyűlik össze a megszámlálhatatlan sokaság, amint láttad is, hogy elinduljanak és megküzdjenek vele. Ő pedig megáll a Sion-hegy ormán. Sion hegye akkor láthatóvá lesz, és megmutatkozik mindenki előtt, feldíszítve, falakkal körülvéve, amint láttad is azt a hegyet, amelyet nem emberi kéz metszett ki kőből. Az én fiam személyesen mond vádat az összegyülekező népre, rámutatva bűneikre, amelyek hasonlatosak a viharhoz, és szeműkre hányja majd rossz gondolataikat, rájuk zúdítja a kínokat, amelyek nyomban gyötörni kezdik őket. Ezek olyanok, mint a lángok. Elpusztítja őket erőlködés nélkül, egyetlen határozattal, amely olyan, mint a tűz Azt is láttad, hogy összegyűjt maga körül egy másik, békés sokaságot. Ez a tíz törzs, amelyet fogságba hurcoltak hazájából Joziás király idejében , amelyet elhurcolt Szalmanaszár, az asszírok ki­rálya, áttelepítette őket a folyamon túlra. át kellett költözniük idegen földre, ők azonban elszánták magukat arra, hogy elhagyják a nemzetek sokadalmát, és kivonultak egy távolabbi vidékre, ahol ember még sohasem élt, hogy legalább ott megtarthassák Istenük törvényeit, amelyeket saját földjükön nem tartottak meg. Áthatoltak tehát az Eufrátesz folyam szűk szorosain. Mert a Magasságos akkor csodákat művelt velük, és megállította a folyó folyását. amíg arra vonultak. Ám ahhoz, hogy arra a vidékre elérkezzenek, hosszú utat kellett megtenniük, másfél évig tartó utat, mert azt a vidéket Arzaretnek nevezik. Akkor ott laktak, egészen a legújabb időkig. Most meg, hogy kezdenek visszatérni, a Magasságos újra megállítja majd a folyók futását, hogy átkelhessenek rajtuk. Ezért láttad a békében összegyűlt sokaságot. Ebbe beletartoznak a te népedből is azok, akik megmaradtak, és akik ott lesznek majd az én szent határaim között. Amikor tehát hozzáfog ahhoz, hogy elveszítse ezeknek az összegyűlt nemzeteknek a sokadalmát, oltalmába veszi azt a népet, amely fennmarad. És akkor nagyon sok csodát művel közöttük. Azt mondtam: Uralkodó Úr, magyarázd meg nekem, miért láttam a tenger közepéből kiemelkedni a férfit. És azt mondta nekem: Amint, senki sem fürkészheti vagy ismerheti meg, hogy mit rejt a tenger mélye, úgy az én fiamat sem láthatja senki a földön, azok sem, akik vele vannak, csak azon a napon. Ez az értelme az álomnak, amelyet láttál. Ezért van, hogy mindezt csak te láthattad meg. mert elhagytad mindenedet, és szabaddá tetted magad, hogy az én ügyeimmel törődj, és törvényemet kutattad. Életedet a bölcsesség kutatására szántad, és az értelmet nevezted anyádnak. Ezért nyilatkoztattam ki neked ezeket, mert jutalmazni a Magasságos joga. Három nap múlva még szólni fogok hozzád, nehéz és csodálatos dolgokat fogok feltárni előtted. Elmentem és átgyalogoltam a nagy mezőn dicsőítve és áldva a Magasságost csodatetteiért, amelyeket a maguk idejében végbevitt. Mert ő kormányozza az idők járását, és mindazt, ami az idők folyamán történik. És ottmaradtam három napig.


Hetedik látomás: A szent könyvek leírása

14. És történt, hogy a harmadik napon egy tölgyfa alatt ültem, és íme hang hallatszott az előttem levő csipkebokorból , és így szólt hozzám: Ezdrás, Ezdrás' És mondtam: Íme, itt vagyok, Uram! És talpra álltam. Akkor azt mondta nekem: Megnyilatkozván megnyilatkoztam a csipkebokorból, és szóltam Mózeshez, amikor az én népem szolgasorban volt Egyiptomban. És elküldtem őt, és kivezettem népemet Egyiptomból, és elvezettem a Sinai hegyhez, és sok napon át magamnál tartottam. Elmondtam neki sok csodatettemet, és megmutattam neki az idők titkait és az idők végét. És parancsoltam neki mondván: Ezeket a szavakat hozd nyilvánosságra, ezeket viszont tartsd titokban. Most pedig mondom neked: Azokat a jeleket, amelyeket megmutattam neked, azokat az álmokat, amelyeket láttál és a magyarázatukat, amelyeket hallottál, rejtsd el szívedbe' Mert te elvétetei az emberek közül, és időd hátralevő részét fiammal töltöd meg a hozzád hasonlókkal, amíg be nem teljesednek az idők. Mert a világ elvesztette fiatalságát, és az idők kezdenek öregedni. Mert a világidő tizenkét részre van osztva, és ebből tíz már eltelt, a tízediknek az első fele, kettő van még hátra meg a tízediknek a második fele. Most hát rendezd el házadat, intézkedj népedről, vigasztald az alacsony sorúakat, tanítsd a bölcseket, és végy búcsút a megromló élettől. Kergesd el magadtól a halandó gondolatokat, vesd el az emberi terheket, vetkezd le a gyarló természetet, vesd félre a nyugtalanító gondokat, és siess, hagyd el ezeket az időket! Mert az a sok rossz, amit megtörténni láttál, még magánál is rosszabbakat eredményez. Ahogy vénül és öregszik a világ, úgy szaporodnak a bajok a benne lakókon. Egyre távolabb kerül az igazság, és egyre közelebb jut hozzájuk a hazugság. Mert már sietve közeleg a sas, amelyet látomásodban láttál. És feleltem és mondtam: Hadd szólaljak meg előtted, Uram! Mert íme. én elmegyek, amint parancsoltad nekem, és megfenyegetem a most élő népet. De ki inti majd meg azokat, akik eztán születnek? Mert a világ sötétségbe merül, és akik benne laknak világosság nélkül maradnak. Mert elégett a te törvényed, és azért senki sem ismeri többé műveidet, amelyeket véghez vittél, sem azokat, amelyeket művelni készülsz. Így hát ha kegyelmet találtam előtted, áraszd belém szent lelkedet, én meg leírom mindazt, ami történik a világban kezdettől fogva, ami le volt írva a te törvényedben, hogy az emberek meglelhessék az ösvényt, és akik élni akarnak a végidőben, éljenek. És felelt nekem és mondta: Indulj, gyűjtsd össze a népet, és mondd nekik, hogy negyven napig ne keressenek téged. Te pedig készíts magadnak sok írótáblát, és vedd magad mellé Saraiát, Dabriát, Solemiát, Étánt és Asieit, ezt az ötöt, mert ők képesek arra, hogy gyorsan írjanak. Aztán gyere ide, én pedig föllobbantom szívedben az értelem fényét, s az nem fog majd kialudni, amíg be nem fejezed, aminek a leírásába belefogsz. Amikor pedig befejezted, egy részét nyilvánosságra hozod, más részét titkon átadod a bölcseknek. Holnap ebben az órában kezdj el írni. És lementem, amint megparancsolta nekem, és összegyűjtöttem az egész népet, és mondtam: Halld, Izrael ezeket a szavakat: Atyáink hajdan idegenként éltek Egyiptomban, és megszabadultak onnan. Megkapták az élet törvényét, de nem tartották meg, és azt - példájukat követve - ti is megszegtétek. Aztán egy darab földet kaptatok osztályrészül Sion földjén. Ti is, atyáitok is bűnös életet éltetek, és nem maradtatok meg azon az úton, amelyet számotokra megjelölt a Magasságos. Mivel ő igazságos' bíró, az előre meghatározott időben elvette tőletek azt, amit nektek adott. Így hát most itt vagytok ti, testvéreitek még beljebb vannak, mint ti magatok. Ha most uralkodni tudtok értelmeteken, és megfegyelmezitek szíveteket, akkor életben maradtok, és holtotok után irgalmasságban lesz részetek. Mert a halál után ítélet következik, amikor mindnyájan feltámadunk, akkor nyilvánvalóvá lesz az igazak neve, és feltárul a bűnösök minden cselekedete. Hozzám pedig senki se szegődjön most, és negyven napig ne is keressenek. Magam mellé vettem akkor az öt férfit, ahogyan megparancsolta nekem, és elmentünk a mezőre, és ott maradtunk. És történt másnap, hogy íme egy hang szólított engem mondván: Ezdrás, nyisd ki a szádat, és idd meg, amit inni adok. És kinyitottam a számat, és lám, egy tel kelyhet nyújtottak át nekem, valami vízhez hasonlóval volt tele, de annak a színe olyan volt, mint a tűz. Fogtam a kelyhet és kiittam, és amint ittam belőle, a szívemben értelem fakadt, keblemben nagyra nőtt a bölcsesség, és a lelkem elmélyült az emlékezetben. És megnyílt a szám, és be sem csukódott többé. A Magasságos pedig értelmet adott az öt férfinak, és rendben leíI1ák, amit diktáltam, olyan jelekkel, amelyeket ne is isme11ek. Ott maradtak negyven napig. Nappal írtak, éjszaka némi kenyeret ettek. Én pedig nappal beszéltem, de éjszaka sem hallgattam. És negyven nap alatt leírtak kilencvennégy könyvet. Történt pedig, amikor letelt a negyven nap, hogy szólt hozzám a Magasságos mondván: Az első könyveket, amelyeket megírtál, tedd közzé, hadd olvassák méltók és méltatlanak. A legutóbbi hetvenet pedig tartsd vissza 54, add át a népedből való bölcseknek. Mert azokban van az értelem kútfője, a bölcsesség fonása és az okosság folyama. Így is tettem.

Fordította: Jelenits István



4. Tamás evangéliuma

Ezek a rejtett szavak, amelyeket az élő Jézus mondott, és amelyeket Didymos Júdás Tamás írt le, és mondta: aki megtalálja e szavak értelmét, nem ízleli meg a halált.
1 Jézus mondta: A kereső ne hagyja abba a keresést, amíg (nem) talál, és ha talált, megzavarodik, és ha megzavarodott, csodálkozni fog, és királlyá lesz a mindenségen.
(Mt 7,7; Lk 11,9)
2 Jézus mondta: Ha azt mondják, akik előttetek járnak: „íme, a királyság az égben van”, akkor a madarak meg fognak előzni titeket az égben. Ha azt mondják
nektek, hogy a tengerben van, akkor a halak meg fognak előzni titeket. Ám a királyság bennetek és kívületek van. Ha megismeritek magatokat, akkor megismertettek, és fölismeritek, hogy az élő Atyának a fiai vagytok. De ha nem ismeritek meg magatokat, akkor szegénységben lesztek, és ti magatok lesztek a szegénység.
(Lk 17,20-21)
3 Jézus mondta: Nem fog habozni a vén az ő napjaiban megkérdezni egy kisgyermeket - egy hétnapos kicsit - az élet helye felől, és élni fog.
Sok első lesz utolsóvá, és egyes-egyedül lesznek.
(Mk 10,31; Lk 23,30; Mt 11,25; Mk 10,14; Mt 20,16)
4 Jézus mondta: Ismerd meg, ami színed előtt van, és ami előled elrejtett,nyilvánvalóvá lesz számodra. Ugyanis nincsen semmi, ami el van rejtve, és ne lenne nyilvánvalóvá.
(Mk 4,22; Lk 12,2)
5 A tanítványai megkérdezték őt, s mondták neki: Akarod hogy böjtöljünk? És miképpen imádkozzunk és adjunk alamizsnát? És mely ételekre ügyeljünk?
Jézus mondta: Ne hazudjatok, és ne tegyétek azt, amit gyűlöltök, mert mindenek nyilvánvalóak az ég előtt. Ugyanis nincsen semmi, ami el van rejtve, és ne lenne nyilvánvalóvá; és nincsen semmi, ami beborított, és leleplezés nélkül fog maradni.
(Mt 10,26; 6,1-18)
6 Jézus mondta: Boldog az oroszlán, amelyet az ember megeszik, és az oroszlán emberré fog válni; és átkozott az ember, akit az oroszlán megeszik, és az oroszlán* emberré fog válni.
7 És mondta: Az ember hasonlít egy bölcs halászhoz, aki kivetette a hálóját a tengeren; kihúzta azt a tengerből, és az kis halakkal volt teli. A bölcs halász talált köztük egy nagy, jó halat. Az összes kicsiny halat bevetette a tenger m[ély]ére; zokszó nélkül a nagy halat választotta. Akinek füle van a hallásra, hallja!
(Mt 13,47-50; Mk 4,9)
8 Jézus mondta: Íme, kiment a vető, megtöltötte a kezét, és vetett. Ám néhány az útra esett; jöttek a madarak, és fölcsipegették azokat. Mások a sziklára estek, és nem eresztettek gyökeret a földbe, és nem növesztettek kalászt az ég felé. Mások a tövisbokrokba estek, és azok megfojtották a magot, és a féreg fölfalta azokat. És mások a jó földre estek, és az jó gyümölcsöt
növesztett az ég felé: és hozott* hatvanszor annyit és százhússzor annyit.
(Mk 4,3-8)
9 Jézus mondta: Tüzet vetettem a világra, és lám, őrzöm azt (a tüzet), amíg az ég.*
(Lk 12,49)
10 Jézus mondta: Ez az ég el fog múlni, és az, ami az égben van, el fog múlni; és a halottak nem élnek*, és az élők nem fognak meghalni. Amikor megettétek a halottat, élővé tettétek őt. Ha világosságban lesztek, mit fogtok tenni? Ama napon, amikor egyek vagytok - váltatok kettővé. Ha pedig kettővé váltatok, mit fogtok tenni?
(Mk 13,31; Mt 16,28; 1 Thessz 4,15)
11 A tanítványok mondták Jézusnak: Tudjuk, hogy el fogsz menni tőlük. Ki az aki nagy lesz fölöttünk?
Jézus mondta nekik: Ahonnan jöttetek és (ahová) menni fogtom, az Jakab, az igaz, ami miatt az ég és a föld keletkezett.
(Mk 9,34; 10,35-45; Jn 14,5)
12 Jézus mondta a tanítványainak: Tegyetek összehasonlítást, és mondjátok meg nekem, kire hasonlítok?
Mondta neki Simon Péter: Egy igaz angyalhoz hasonlítasz.
Mondta neki Máté: Egy emberhez hasonlítasz, (aki) értelmes filozófus.
Mondta neki Tamás: Ó Mester, egyáltalán nem fogja elviselni a szám azt, hogy kimondjam, kire hasonlítasz.
Jézus mondta: Én nem vagyok a mestered, mivel ittál - és megmámorosodtál – a forrásból, amely föltör; én mértem ki azt.
(Mk 8,27-30; Jn 4,14)
13 És fogta őt, visszavonult, és mondott neki három szót.
Amikor pedig Tamás a társaihoz ment, megkérdezték őt: Mit mondott neked Jézus?
Mondta nekik Tamás: Ha megmondok nektek egyet azokból a szavakból, amiket mondott nekem, követ fogtok ragadni, rám vetitek (azokat), és tűz jön ki a kövekből, s meg fog égetni titeket.
(Jn 8,59; 10,31)
14 Jézus mondta nekik: Ha böjtöltök, bűnt nemzetek magatoknak, és ha imádkoztok, megítéltettek, és ha alamizsnát adtok, rosszat tesztek lelketeknek.
És ha bejártok minden földet, és vándoroltok a vidékeken, ha befogadnak titeket, azt, amit elétek adnak, egyétek meg! - A köztük levő betegeket gyógyítsátok! - Mert nem az tesz titeket tisztátalanná, ami szájatokon bemegy,hanem ami kijön a szájatokon, az az, ami tisztátalanná tesz titeket.
(Mk 2,18-22; 7,15; Lk 10,8-9)
15 Jézus mondta: ha látjátok azt, aki nem asszonytól született, vessétek magatokat arcotokra, s imádjátok őt! Ő a ti Atyátok!
16 Jézus mondta: Talán azt gondolják az emberek, hogy (azért) jöttem, hogy békét vessek a világra, és nem tudják, hogy (azért) jöttem, hogy meghasonlásokat vessek a földre, tüzet, kardot, háborúságot. Mert öten leszne[k] egy házban, három lesz kettő ellen, és kettő lesz három ellen, az apa a fiú ellen, és a fiú az apa ellen, és meg fognak állni, midőn egyedül lesznek.
(Mt 10,34-36; Lk 12,49-53)
17 Jézus mondta: Azt adom majd nektek, amit szem nem látott, és amit fül nem hallott, és kéz nem érintett, és az emberi szívbe nem ment be.
(lKor 2,9)
18 A tanítványok mondták Jézusnak: Mondd meg nekünk, miképpen lesz a mi végünk!
Jézus mondta: Hát fölfedeztétek a kezdetet, hogy a véget fogjátok keresni?
Ahol a kezdet van, ott lesz a vég. Boldog, aki meg fog állni a kezdetben és ismerni fogja a véget,* és nem ízleli meg a halált.
19 Jézus mondta: Boldog, aki azelőtt lett, amikor még nem volt. Ha
tanítványaimmá lesztek, és hallgattok a szavaimra, ezek a kövek fognak szolgálni nektek. Ugyanis van öt fátok a Paradicsomban. Nyáron, télen nem mozdulnak, leveleik nem hullanak le. Aki meg fogja ismerni azokat, nem ízleli meg a halált.
(Mk 9,1; Jn 8,52; Mt 3,9; 4,3; Jel 22,2)
20 A tanítványok mondták Jézusnak: Mondd meg nekünk, hogy mihez hasonlít a mennyek királysága!
Mondta nekik: Egy mustármaghoz hasonlít, kisebb minden magnál. Ha pedig (olyan) földbe esik, amit megműveltek, nagy ágat hoz, s az ég madarainak ernyőjévé válik.*
(Mk 4,30-32)
21a Mária mondta Jézusnak: Kire hasonlítanak a tanítványaid?
Ő mondta: Kisgyerekekre hasonlítanak, akik egy (olyan) földön [ta]rtózkodnak,amely nem az övék. Amikor a föld urai jönnek, azt fogják mondani: Hagyjátok el a földünket!
Ők (a gyerekek) levetkőznek előttük, hogy (a föld urai) meghagyják azt nekik,s adják a földjüket nekik.
21b Ezért azt mondom: Ha tudja a házigazda, hogy úton van a tolvaj, őrködni fog, amíg nem jön, s nem fogja hagyni, hogy beásson a házába {királyságánál}, hogy elvigye (a gazda) edényeit. Ti pedig őrizkedjetek a világtól!
Övezzétek föl magatokat ágyékotoknál nagy erővel, hogy a rablók ne találjanak hozzátok vezető utat! Mert a szükségeset, amit vártok, meg fogjátok találni.
Bárcsak lenne köztetek egy értelmes ember! Amikor a gyümölcs megérett, sietve jött sarlójával a kezében; learatta azt. Akinek van füle a hallásra, hallja!
(Mt 24,43; Mk 3,27)
22 Jézus kisgyerekeket látott, akik szoptak. (Azt) mondta tanítványainak: Ezek a kicsinyek, akik szopnak, azokhoz hasonlatosak, akik bemennek a királyságba.
Mondták neki: Ha mi kicsinyek vagyunk, be fogunk menni a királyságba?
Jézus mondta nekik: Ha a kettőt eggyé teszitek, és ha a belsőt (olyanná)teszitek, mint a külső, és a külsőt, mint a belső, és a fölsőt, mint az alsó,és hogy a férfit és a nőit ez egyes-egyetlenné fogjátok tenni, hogy a férfi ne legyen férfi, sem a nő nő; ha szemeket szem helyébe teszitek, és ha kezet kéz helyébe, és lábat láb helyébe, és képet kép helyébe, akkor fogtok bemenni [a királyságba].
(Mt 18,3; Mk 10,14)
23 Jézus mondta: Kiválasztalak titeket, egyet ezerből, és kettőt tízezerből, és meg fognak állni, midőn egyes-egyedül lesznek.
(Mt 22,14)
24 A tanítványai mondták: Mutasd meg nekünk a helyet, ahol vagy! Mivel szükség nékünk, hogy kutassunk utána.
Mondta nekik: Akinek van füle, hallja! Fény van egy fénylény (?) belsejében,és megvilágítja az egész világot. Ha nem világítaná meg, sötétség lenne.
(Jn 13,36; 14,5; Mt 6,22-23?)
25 Jézus mondta: Szeresd testvéredet, mint lelkedet,* ügyelj rá, mint szemed pupillájára!
(Mk 12,31; 3Móz 19,18)
26 Jézus mondta: A szálkát, ami testvérednek a szemében van, meglátod, a gerendát pedig, ami a te szemedben van, nem látod meg. Amikor kiveszed a gerendát a szemedből, akkor fogod látni kivenni a szálkát testvérednek a szeméből.
(Mt 7,3-5)
27 Ha nem böjtöltök a világgal szemben (?), nem találjátok meg a királyságot.
Ha nem teszitek a szombatot szombattá, nem látjátok meg az Atyát.
28 Jézus mondta: A világ közepén álltam, és testben jelentettem ki magam nekik. Mindnyájukat részegen találtam, nem leltem köztük senki szomjúhozót, és fájt a lelkem az emberek fiai miatt, hogy vakok szívükben, és nem látnak.
Hiszen üresen jöttek a világra, és arra törekednek, hogy ismét üresen menjenek ki a világból. Ám most részegek. Amikor borukat eltávoztatják, akkor fognak bűnbánatot* tartani.
29 Jézus mondta: Ha a hústest a szellemért lett, ez csoda. Ám ha a szellem lett a testért, ez csodák csodája. Én azonban azon csodálkozom: Hogy[an] vett [ily]en nagy gazdagság lakozást ebben a szegénységben?
30 Jézus mondta: Ahol három isten van, istenek azok. Ahol kettő, vagy egy van,én vele vagyok.
(Mt 18,20?)
31 Jézus mondta: Nem kiváló egy próféta sem a falujában. Egy orvos sem tudja meggyógyítani* azokat, akik ismerik őt.
(Mk 6,4; Jn 4,44)
32 Jézus mondta: Egy erődített város, amit magas hegyre építettek, nem eshet el, sem nem rejtőzhet el.
(Mt 5,14)
33 Jézus mondta: Amit hallani fogsz füleddel, {a másik füllel} hirdesd azt tetőitekről!
Hisz senki sem gyújt lámpást, s teszi azt véka alá, sem nem teszi azt rejtett helyre, hanem gyertyatartóba teszi azt, hogy mindenki, aki bemegy és kijön,lássa annak a fényét.
(Mt 10,27; 5,15; Lk 11,33)
34 Jézus mondta: Ha vak vezet vakot, mindketten gödörbe esnek.
(Mt 15,14; Lk 6,39)
35 Jézus mondta: Lehetetlen, hogy valaki behatoljon az erős házába, erőszakkal bevegye azt, hacsak nem kötözte meg annak kezeit. Akkor fölforgatja az ő házát.
(Mk 3,27)
36 Jézus mondta: Ne aggodalmaskodjatok reggeltől estig, és estebédtől reggelig, hogy mit vegy magatokra.
(Mt 6,25)
37 A tanítványai mondták: Mikor jelented ki magad nekünk? és mikor látunk meg téged?
Jézus mondta: Ha levetkőzitek szemérmeteket, és veszitek ruháitokat, lábaitok alá teszitek azokat, mint kicsiny kisgyerekek, s rátiportok azokra, akkor [fogjátok meglátni] az Élő fiá[t], és nem fogtok félni.
38 Jézus mondta: Sokszor kívántátok ezeket a szavakat hallani, amiket nektek mondok, és nincs számotokra másvalaki, akitől hallanátok ezeket. Lesznek majd napok, s kerestek majd engem, s nem fogtok megtalálni.
(Mt 13,17; Lk 10,24; Jn 7,34-36)
39 Jézus mondta: A farizeusok és az írástudók kapták meg az ismeret kulcsait.
Elrejtették azokat: sem ők nem mentek be, sem a bemenni akarókat nem engedték be.
Ti pedig legyetek eszesek, mint a kígyók, és makulátlanok, mint a galambok!
(Mt 23,13; Lk 11,52; Mt 10,16)
40 Jézus mondta: Egy szőlőtövet ültettek az Atyától távol, és mivel az nem erősödik meg, kitépetik gyökerestül, s el fog pusztulni.
(Mt 15,13)
41 Jézus mondta: Akinek van a kezében, annak adatik, és akinek nincs, az a kevés is elvétetik tőle, ami van.
(Mt 13,12; 25,29)
42 Jézus mondta: Legyetek, midőn elmúltok!*
43 A tanítványok mondták neki: Ki vagy te, aki ezeket mondod nékünk?
<Ő mondta:> Amit mondok nektek, azokból nem ismeritek meg, hogy ki vagyok én?
Sőt, olyanok lettetek, mint a zsidók, hogy szeretik a fát, gyűlölik a gyümölcsét, és szeretik a gyümölcsöt, gyűlölik a fát.
(Jn 8,25; Mt 7,16-20; 12,33)
44 Jézus mondta: Aki az Atyát káromolja, megbocsáttatik neki, és aki a Fiút káromolja, megbocsáttatik neki, aki azonban a szent Lelket káromolja, nem fog megbocsáttatni neki, sem a földön, sem az égben.
(Mt 12,31-32)
45 Jézus mondta: Nem szüretelnek szőlőt tüskebozótról, sem nem szednek fügét tevetövisről - nem adnak gyümölcsöt. [És egy j]ó ember jót hoz ki a kincseskamrájábó[l]. Egy rossz ember gonoszakat hoz ki rohadt kincseskamrájából, amely szívében van, és gonoszakat szól, hiszen a szív fölöslegéből hozza elő a gonoszokat.
(Mt 12,33-35)
46 Jézus mondta: Ádámtól Keresztelő Jánosig az asszonyoktól születettek között nincs kiemelkedőbb, mint Keresztelő János, ezért a szemei nem fognak megtörni.
Én pedig ezt mondtam: Aki közületek kicsiny lesz, megismeri a királyságot, és fölül fog emelkedni Jánoson.
(Mt 11,11)
47 Jézus mondta: Lehetetlen, hogy egy ember két lóra üljön, két íjat feszítsen ki, és lehetetlen, hogy egy szolga két urat szolgáljon. Vagy tisztelni fogja az egyiket, és megcsúfolja a másikat <... vagy ...>.
Nem iszik az ember óbort, és (nem) kíván rögtön új bort inni; és nem öntenek új bort régi tömlőbe, hogy ne feszítsék szét (azt), és nem öntenek óbort új tömlőbe, hogy ne tegye tönkre azt. Nem varrnak régi foltot új ruhára, mert szakadás fog keletkezni (azon).
(Mt 6,24; Mk 2,21-22)
48 Jézus mondta: Ha ketten békében maradnak egymással ugyanabban a házban, (s)azt fogják mondani a hegynek: „Menj odébb!”, odébb fog menni.
(Mt 18,19; 17,20; 21,21; 5,9)
49 Jézus mondta: Boldogok (vagytok) egyedülállók és kiválasztott, mert meg fogjátok találni a királyságot, hisz ti abból valók vagytok, (és) ismét oda fogtok menni.
50 Jézus mondta: Ha azt mondják nektek: „Honnan lettetek?”, mondjátok azt nekik: „A fényből jöttünk, onnan, ahol a fény keletkezett, egyedül (önmaga)által, [.....]tt, és [k]ijelentette magát képükben.”
Ha azt mondják nektek: „Ti vagytok azok)?”*, ezt mondjátok: „Mi az ő fiai vagyunk, és az élő Atyának vagyunk a választottai.”
Ha megkérdeznek titeket: „Mi a jele atyátoknak, amely bennetek van?”, ezt mondjátok nekik: „Mozgás és megnyugvás.”
51 A tanítványai mondták neki: Mikor lesz a halottak nyugalma? És mikor jön el az új világ?*
Mondta nekik: Az, amit vártok, eljött, de ti nem ismeritek azt föl.
(Lk 17,20; 19,42; Jn 11,24-26?)
52 A tanítványai mondták neki: Huszonnégy próféta szólt Izráelben, és mindnyájan általad szólottak.
Mondta nekik: Elhagytátok a jelenlétetekben élőt, és a halottakról beszéltek.
(Lk 24,5; Jn 8,53; Jel 4,4)
53 A tanítványai mondták neki: Használ-e a körülmetélkedés vagy sem?
Mondta nekik: Ha használna, atyjuk körülmetéltnek nemzené őket anyjuktól. De az igaz körülmetélkedés lélekben meglelt mindent.
(Rm 2,25-3,1)
54 Jézus mondta: Boldogok (vagytok) szegények*, mert tietek a mennyek királysága.
(Lk 6,20)
55 Jézus mondta: Aki nem gyűlöli meg atyját és anyját, nem lehet tanítványom, és (aki) nem gyűlöli meg fivérét és nővérét, s nem hordja a keresztjét, mint én, nem lesz méltó hozzám.
(Lk 14,25-27; Mk 8,34)
56 Jézus mondta: Aki fölismerte a világot, egy hullát talált, és aki egy hullát talált, a világ nem méltó hozzá.
57 Jézus mondta: Az Atya királysága hasonlatos egy emberhez, akinek [jó] magja volt. Az ellensége elment éjjel, gyomot vetett a jó mag közé. Az ember nem engedte nekik, hogy kitépjék a gyomot. (Azt) mondta nekik: nehogy elmenjetek,hogy kitépjétek a gyomot, és vele együtt a búzát (is) kiszakítsátok. Mert az aratás napján a gyom nyilvánvalóvá lesz; kitépik azokat, elégetik azokat.
(Mt 13,24-30)
58 Jézus mondta: Boldog az ember, aki fáradozott*. Az megtalálta az életét.
(ApCsel 14,22; Jak 1,12; lI’ét 3,4)
59 Jézus mondta: Tekintsetek az Élőre, amíg éltek, nehogy meghaljatok, és (nehogy akkor) próbáljatok látni, és ne tudjatok már látni.
60 egy samaritánust, aki egy bárányt vitt, midőn (Jézus) Júdeába ment föl. Mondta a tanítványainak: (Miért megy) ez a bárány mellett?
Mondta nekik: Amíg életben van, nem fogja azt megenni, de ha leöli azt,hullává változik (az).
Mondták: Másképp nem teheti.
Mondta nekik: Ti keressetek magatoknak egy helyet nyugalomra, hogy ne legyetek hullává, s (ne) egyenek meg titeket.
61a Jézus mondta: Ketten fognak nyugodni egy ágyon. Az egyik meg fog halni, a másik élni fog.
(Mt 24,40)
61b Salome mondta: Kicsoda vagy te, ó ember? ....... az ágyamra szálltál, és ettél az asztalomról.
Jézus mondta neki: Én vagyok, aki a hasonlóból keletkezik; adatott nékem Atyáméiból.
A tanítványod vagyok. (...)
Ezért mondom: ha üres lesz, megtelik majd fénnyel, ha pedig megosztott, meg fog telni sötétséggel.
62 Jézus mondta: Azoknak mondom el titkaimat, akik mé[ltóak] a titkai[mra].
Amit a te jobbod tenni fog, ne tudja a balod, hogy az mit tesz.
(Mk 4,11; Mt 6,3)
63 Jézus mondta: Volt egy gazdag ember, akinek sok java volt. Azt mondta: Használni fogom a javaimat, mert vetni fogok, aratok, ültetek, megtöltöm a csűrjeimet gyümölccsel, hogy ne szenvedjek hiányt semmiben sem. Ez az, amit gondolt a szívében. És azon az éjszakán meghalt.
Akinek van füle, hallja!
(Lk l2,16-21)
64 Jézus mondta: Egy embernek vendégei voltak, és lakomát készített. Elküldte a szolgáját, hogy hívja el a vendégeket. Elment az elsőhöz, mondta neki: Uram meghív téged.
Mondta: Pénzem van kereskedőknél, hozzám jönnek estére; el kell mennem, hogy utasítsam őket. Kimentésernet kérem a lakomáról.
Elment egy másikhoz, mondta neki: Uram meghívott téged.
Mondta neki: Vásároltam egy házat, és egy napot kérnek tőlem. Nem lesz szabad időm.
Elment egy másikhoz, mondta neki: Uram meghív téged.
Mondta neki: A barátom menyegzője lesz, és én vagyok, aki a lakomát rendezi majd. Nem fogok tudni elmenni, kimentésemet kérem a lakomáról.
Elment egy másikhoz, mondta neki: Uram meghív téged.
Mondta neki: Falut vettem, elmegyek elhozni a bérleti díjat. Nem fogok tudni elmenni, kimentésemet kérem.
Elment a szolga, azt mondta az urának: Akiket meghívtál a lakomára,
kimentésüket kérik.
Az úr mondta a szolgájának: Menj ki az utcákra, akiket találsz, hozd azokat,hogy lakmározzanak.
Szatócsok és kalmá[rok nem fognak bemen]ni Atyám helyeire.
(Lk 14,15-24)
65 Mondta: Egy derék embernek szőleje volt, (ki)adta azt szőlőmunkásoknak,hogy megműveljék azt, s elvegye annak gyümölcsét tőlük. Elküldte a szolgáját,hogy a szőlő gyümölcsét a szőlőmunkások adják oda neki. Megragadták a szolgáját, elverték őt, még egy kevés (kellett volna hozzá), és megölik őt. A szolga (vissza)ment, elmondta az urának.
Mondta az ura: talán nem ismerték őt. Elküldött egy másik szolgát; a szőlőmunkások elverték a másikat is.
Akkor az úr elküldte a fiát.
Mondta: talán megbecsülik majd a fiamat. Azok a szőlőmunkások, mivel tudják, hogy ő a szőlő örököse, megragadták őt, megölték őt.
Akinek van füle, hallja!
(Mk 12,1-9)
66 Jézus mondta: Adjatok nekem tanítást erről kőről, amit az építők
elvetettek. Ez a sarokkő.
(Mk 12,10; Zsolt 118,22)
67 Jézus mondta: Aki meg (is) ismeri a mindenséget, ha önmagában hiányt szenved, mindenben hiányt szenved.
(Mk 8,36)
68 Jézus mondta: Boldogok lesztek, ha gyűlölnek titeket, üldöznek titeket, és nem találnak ott helyet, ahol titeket üldöztek.
(Mt 5,11)
69a Jézus mondta: Boldogok azok, akiket üldöztek szívükben. Ők azok, akik megismerték az Atyát igazságban.
(Mt 5,10; Jn 4,23)
69b Boldogok, akik (azért) éheznek, hogy megelégíttessék annak a gyomra, aki kíván*.
(Lk 6,21)
70 Jézus mondta: Ha magatokban azt hozzátok létre, amitek van, meg fog menteni titeket. Ha az nincs bennetek, az, ami nincs bennetek, meg f[og ö]lni titeket.
71 Jézus mondta: Le fogom rombo[lni ezt a] házat, és senki sem tudja fölépíteni azt újra.
(Jn 2,19; Mk 14,58; 15,29)
72 Egy [ember mon]dta neki: Mondd a fivéreimnek, hogy osszák meg atyám javait velem!
Mondta neki: Ó ember, ki az, aki osztóvá tett engem?
Odafordult a tanítványaihoz, mondta nekik: Nem(de) osztóvá válnék?!
(Lk 12,13-15)
73 Jézus mondta: Egyrészt az aratás sok, másrészt a munkások kevesen vannak.
Kérjétek azonban az urat, hogy küldjön munkást az aratásra.
(Mt 9,37)
74 Mondta: Ó uram, sokan vannak a kút körül, ám senki sincs a kútban.
75 Jézus mondta: Sokan állnak az ajtónál, de (csak) az egyedüliek fognak bemenni a menyegző helyére.
(Mt 22,[2-13]14)
76 Jézus mondta: Az Atya királysága hasonlít egy kalmárhoz, akinek egy (hajó)rakománya van. Amikor ez a kalmár, a bölcs, egy gyöngyöt talált, eladta a (hajó)rakományt, (és) csupán a gyöngyöt vette meg magának.
Ti is törekedjetek az ő kincse után, amely nem pusztul el, (hanem) megmarad, a hely (után?)*, ahová moly nem közeledik., hogy fölfalja (azt), sem féreg nem pusztít.
(Mt 13,45-46; 6,19-20; Lk 12,33)
77a Jézus mondta: Én vagyok a fény, amely mindannyiuk fölött van. Én vagyok a mindenség; a mindenség belőlem jött ki, és a mindenség visszatér hozzám.
(Jn 8,12; lKor 8,6)
77b Hasíts el egy fát! Én ott vagyok. Emeld föl a követ! És meg fogtok találni engem ott.
(Préd 10,9)
78 Jézus mondta: Miért jöttetek ki a földre? Egy szélingatta nádszálat látni?
És látni egy embert, akin lágy ruha van? Lám, királyaitokon és előkelőiteken lágy ruha van; és ők nem tudják megismerni az igazságot.
(Mt 11,7-8)
79 Egy asszony a tömegből mondta neki: Áldott a test, amely téged hordott, és az emlők, amelyek téged tápláltak.
Mondta neki: Áldottak, akik meghallották az Atya szavát, s megőrizték azt igazságban. Mert főnek majd napok, és azt mondjátok: áldott a test, amely nem fogant, és az emlők, amelyek nem szoptattak.
(Lk 11,27-28; 23,29)
80 Jézus mondta: Aki fölismerte a világot, a testet találta, és aki a testet találta, a világ nem méltó hozzá.
81 Jézus mondta: Aki meggazdagodott, uralkodjék, és akinek hatalma van, mondjon le!
82 Jézus mondta: Aki közel van hozzám, közel van a tűzhöz; és aki távol van tőlem, távol van a királyságtól.
83 Jézus mondta: A képek kijelentetnek az embernek, és a fény, amely bennük van, rejtett. Az Atya fényének képében ki fogja jelenteni magát, és az ő képe rejtett az ő fénye által.
84 Jézus mondta: Akkor, amikor képmásotokat látjátok, örültök; ha pedig (ős?)képeiteket látjátok - amely kezdetetek előtt keletkezett; sem nem halnak meg, sem nem jelentetnek ki-hogyan fogjátok elviselni?
85 Jézus mondta: Ádám egy nagy erőből és egy nagy gazdagságból lett, és (még)sem lett méltó hozzátok. Ha ugyanis .méltó lett volna, nem [ízlelte volna meg] a halált.
86 Jézus mondta: [A rókáknak vannak barlang]jaik, és a madaraknak van fészkük,de az ember fiának nincs helye lehajtani a fejét, kipihennie magát.
(Mt 8,20)
87 Jézus mondta: Nyomorult a test, amely egy testen függ, és (még)
nyomorultabb a lélek, amely ezen a kettőn függ.
88 Jézus mondta: Angyalok jönnek hozzátok prófétákkal, és nektek adják, amik a tieitek, és ti is nekik adjátok, amik a kezetekben vannak. (És) magatokban azt mondjátok:
Melyik az a nap, amikor elfőnek, (és) elveszik azt, ami az övék?
89 Jézus mondta: Miért mossátok meg a kehely külsejét? Nem fogjátok föl, hogy aki a belsőt teremtette, ugyanaz, mint aki a külsőt teremtette?
(Mt 23,25-26)
90 Jézus mondta: Jöjjetek énhozzám, mert enyhe az igám, és az uralmam szelíd, és nyugalmat fogtok találni magatoknak.
(Mt 11,28-30)
91 Mondták neki: Mondd meg nekünk, hogy ki vagy te, hogy higgyünk neked!
Mondta nekik: Megvizsgáljátok az ég és föld színét, és azt, ami előttetek van, nem ismertétek föl! Ezt az időt nem tudjátok megvizsgálni!
(Jn 8,25; Mt 16,3)
92 Jézus mondta: Keressetek, és találni fogtok! De amik felől azokban a napokban kérdeztetek engem, nem mondtam meg nektek ama napokban. Most el akarnám mondani azokat, és nem keresitek azokat.
(Mt 7,7)
93 Ne adjátok a szentet a kutyáknak, hogy ne vessék azokat a trágyadombra!
Ne vessétek a gyöngyök[et a k]ocák elé, hogy ne tegyék azt [mo]rz[sává]!
(Mt 7,6)
94 Jézus mondta: Aki keres, találni fog, [és aki bekopog]tat, megnyittatik annak.
(Mt 7,7-8)
95 [Jézus mondta:] Mikor pénzetek lesz, ne adjátok kamatra, hanem adjátok [azt] annak, akitől nem fogjátok (vissza)kapni azt.
(Mt 5,42)
96 Jézus mondta: Az Atya királysága hasonlít egy asszonyhoz: vett egy kevés kovászt, [elrejt]ette azt lisztben, nagy kenyereket csinált (az asszony)belőle.
Akinek van füle, hallja!
(Mt 13,33)
97 Jézus mondta: Az [Atya] királysága [ha]sonlít egy asszonyhoz, aki midőn egy hosszú úton megy, liszttel teli korsót visz. A korsó füle letörött, a liszt kiömlött mögötte az útra. Nem vette észre, nem tudott a csapásról. Amikor elérte a házát, letette a korsót a földre, üresen találta azt.
98 Jézus mondta: Az Atya királysága hasonlít egy emberhez, aki meg akar ölni egy előkelő embert. Kardot rántott a saját házában, átszúrta a falat, hogy megtudja, erős lesz-e a keze. Akkor megölte az előkelőt.
99 A tanítványok mondták neki: A fivéreid és az anyád állnak kint.
Mondta nekik: Azok, akik e helyeken (vannak)*, és Atyám akaratát cselekszik,azok az én fivéreim és az én anyám. Ők azok, akik be fognak menni Atyám királyságába.
(Mk 3,31-35)
100 Mutattak Jézusnak egy aranyat, és mondták neki: A császárhoz tartozóak követelik tőlünk az adókat.
Mondta nekik: Adjátok a császáréit a császárnak, adjátok az Istenéit az Istennek, és ami az enyém, azt adjátok nekem!
(Mk 12,117)
101 Aki [n]em fogja ap[ját] és anyját meggyűlölni, mint én, nem lehet t[anítvá]nyom. És aki [nem] fogja szeretni [apját] és anyját, mint én, nem lehet a tanítványom. Mert az anyám [........], de az igazi [anyám] adta nekem az életet.
102 Jézus mondta: Jaj nekik, a farizeusoknak, mert hasonlítanak a barmok jászolában nyugvó kutyához; mert sem az nem eszik, sem a barmokat nem hagyja enni.
103 Jézus mondta: Boldog az az ember, aki tudja, hogy [mely]részében jönnek el a latrok, hogy fölkeljen, összeszedje a [......]ségét, és fölövezze ágyékát, mielőtt bejönnek.
(Mt 24,43; Lk 12,35-37)
104 Mondták neki: Jöjj, imádkozni fogunk ma, és böjtölni!
Jézus mondta: Mi hát a bűn, amit elkövettem? Vagy miben kerekedtek fölül rajtam?
De ha a vőlegény elvitetik a menyegzőről, akkor böjtöljenek és imádkozzanak.
(Mk 2,18-20)
105 Jézus mondta: Aki ismerni fogja az aty(J)át és az any(J)át, szajhafinak fogják nevezni.
106 Jézus mondta: Ha a kettőt eggyé teszitek, az ember fiai lesztek. És ha (azt) mondjátok: „Hegy, menj odébb!” - odébb fog menni.
(Mt 17,20; Mk 11,23)
107 Jézus mondta: A királyság hasonlít egy pásztorhoz, akinek száz juha van.
Egy közülük eltévedt, a legnagyobb. Ő elhagyta a kilencvenkilencet, kereste azt az egyet, amíg megtalálta. Miután vesződött, mondta a juhnak: Jobban szeretlek téged, mint a kilencvenkilencet.
(Lk 15,3-7)
108 Jézus mondta: Aki az én számból fog inni, olyan lesz; mint én; én azzá válok, aki ő.* És azok, amik el vannak rejtve, kijelentetnek neki.
109 Jézus mondta: A királyság hasonlít egy emberhez, akinek a szántóföldjében elr[ejtett] kincs van, amelyről ő nem tud. Mi[után m]eghalt, a fiára hagyta azt. A fia sem tudta, fogta a szántóföldet, eladta azt. És aki megvette azt, elment, hogy szántson, (és) [megtalálta] a kincset. Pénzt kezdett kölcsönözni
azoknak, akiknek (csak) akart.
(Mt 13,44)
110 Jézus mondta: Aki megtalálta a világot, (és) meggazdagodott, tagadja meg a világot.
111 Jézus mondta: Az egek föl fognak göngyölődni, és a föld (is) előttetek. És aki az Élőből él, nem fogja meglátni a halált. Nem (úgy van), hogy Jézus ezt mondja?! (Hogy ti.) aki megtalálja önmagát, a világ nem méltó arra.
(És 34,4; Jel 6,14; Mt 24,35?)
112 Jézus mondta: Jaj annak a testnek, amely a lelken csügg! Jaj annak a léleknek, amely a testen csügg!
113 A tanítványai mondták neki: Mikor jön el a királyság?
Nem akkor jön el, amikor várják. Nem, amikor (azt) mondják: Íme erre, vagy íme ott! De az Atya királysága a földön terjed ki, és az emberek nem látják azt.
(Lk 17,2-21)
114 Simon Péter mondta nekik: Bárcsak távozna Mária közülünk, mert az asszonyok nem méltóak az életre!
Jézus mondta: Íme, én biztatni fogom őt, hogy férfiúvá teszem; hogy ő is élő szellemmé legyen, amely hozzátok, férfiakhoz hasonlít. Mert minden asszony, aki férfiúvá lesz, be fog menni a mennyek királyságába.
(Jn 4,27)
Az evangélium Tamás szerint
JEGYZETEK
A fordítás alapjául: Johannes Leipoldt, Das Evangelium nach Thomas. Koptisch
und deutsch. Berlin, Akademie Verlag, 1967. (Texte und Untersuchungen 101)
szövegkiadása szolgált. A logionok számozása tekintetében is Leipoldt kiadását
követtük, ez valamelyest eltér az editio princepsétől.
A zárójeleket az általános filológiai gyakorlatnak megfelelően alkalmaztuk.
(...) A fordító megjegyzése.
[...] A töredékes papirusz kiegészítése.
<...> Bár a kézirat nem töredékes, a szövegösszefüggés alapján egy
föltételezett korábbi szövegnek tartalmaznia kellett.
{...} Bár a kézirat tartalmazza, a szöveg értelmetlensége miatt valószínűleg
kihagyandó.
6. A fordítók egy része a szöveget korrigálja, *az ember oroszlánná fog
válni*.
8. ti. a föld, ami jó gyümölcsöt növeszt
9. azaz: őrzöm a tüzet, amíg a világ ég
10. a halottak (már?) nem élnek
18. vagy: föl fogja ismerni a véget
20. vagy: az ég madarainak védelmévé válik
25. a „lelkedet” értelme: tenmagad
28. szó szerint: értelmüket megváltoztatni
31. vagy: nem szokta gyógyítani
42. Több fordítás is lehetséges: Legyetek vándorok! Múljatok el!
50. Esetleg a kopt szöveg javításával: „Ti kik vagytok?”
51. Esetleg: És mikor (lesz) az új, eljövendő világ?
54. Más fordítás: Boldogok (vagytok) éhezők...
58. vagy: szenvedett
69b. vagy: aki keres(?)
76. esetleg: azon a helyen
83. A szöveg másképp is tagolható: ...a fény, amely bennük van, rejtett az
Atya fényének képében. Ki fogja jelenteni magát...
99. ti. a hallgatósága
108. Szó szerint: „én ővé válok”, azaz én átváltozom, és ő leszek.




5. DIDAKHÉ


(a tizenkét apostol tanítása)
I. 1. Két út van, egy az életé, egy halálé, a két út között pedig nagy különbség van. 2. Az élet útja ez: először, szeresd Istenedet, aki teremtett téged, másodszor, szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Te se tedd azt másnak, amit nem akarsz, hogy neked tegyenek (vö.: Mt. 12,37-39; Mk.
12,30-31; Sir. 7,30; MTörv. 6,5; Lev. 19,18; Mt. 7,12; Lk. 6,31). 3. Eme szavak tanítása pedig a következő: áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, imádkozzatok ellenségeitekért, tartsatok böjtöt azokért, akik üldöznek titeket. Milyen érdem az, ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek? Nemde ezt teszik a pogányok is? Ti viszont szeressétek azokat, akik gyűlölnek benneteket és ellenségeitek
ne legyenek (vö.: Mt. 5,44-47; Lk. 6,32.33). 4. A test és hús kívánságaitól tartózkodj (vö.: 1. Pét.
2,11; Tit. 2,12). Ha valaki megüti jobb arcodat, tartsd oda a másikat is, és tökéletes leszel (vö.: Mt.
5,39). Ha valaki arra kényszerítene, hogy menj vele ezer lépést, tégy meg vele kétezret (vö.: Mt.
5,40-41). Ha valaki elkéri felső ruhádat, ad oda neki alsó ruhádat is (vö.: Lk. 6,30). Ha valaki elveszi, ami a tied, ne kérd vissza; úgysem tudod (vö.: Lk. 6,30). 5. Mindenkinek adj, aki kér tőled, és ne kérd vissza! Az Atya ugyanis mindenkinek adni kíván ajándékaiból. Boldog az, aki a parancs szerint ad, mert ártatlan. Jaj annak, aki kap! Ha valaki úgy vesz, hogy szüksége van rá, az ártatlan;aki azonban úgy vesz, hogy nem szorul rá, az számadással tartozik, mert kapott, és valamiért kapta,
amit kapott; fogságba kerül, kivizsgálják, mit cselekedett, és ki nem szabadul onnét, míg az utolsó fillért vissza nem fizette. 6. Erről már mondatott: izzadjon meg az adomány kezedben, míg megtudod, kinek adod (vö.: Mt. 5,26).
II. 1. Az utasítás második parancsa így szól: 2. Ne ölj, ne törj házasságot (vö.: Mt. 19,18),gyermeket meg ne ronts, ne paráználkodj, ne lopj, varázslással ne foglalkozz, ne keverj mérget, ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg, ne kívánd azt, ami felebarátodé (vö.:Kiv. 20,17)! 3. Ne esküdj, hamis tanúságot ne tégy, ne rágalmazz, ne emlékezzél a rosszra (Mt. 5,33,19,18)! 4. Sem gondolkodásod, sem nyelved ne legyen kettős; a kettős nyelv ugyanis a halál csapdája. 5. Szavad ne legyen hazug, se üres, hanem tettekkel teljes! 6. Ne légy kapzsi, rabló,képmutató, se gőgös, se gonosz! Ne forralj gonosz tervet felebarátod ellen. 7. Ne gyűlölj senkit, de
egyeseket feddjél meg, másokért könyörögj, ismét másokat pedig tulajdon lelkednél jobban szeress.
III. 1. Minden rossztól óvakodjál gyermekem, és minden hozzá hasonlótól. 2. Ne légy haragos,mert, a harag gyilkossághoz vezet, féltékeny se légy, se viszálykodó, se erőszakoskodó;mindezekből gyilkosság származik I 3. Ne légy kívánkozó fiam, a kívánkozás ugyanis paráznasághoz vezet, mocskos beszédű se légy, szemeidet ne forgasd, mert ezekből származik a házasságtörés I 4. Ne űzz madárjóslást sem gyermekem, mert az is bálványimádáshoz vezet, se ráolvasást, se csillagjóslást, se mágiát, ilyeneket se látni, se hallani ne kívánj. Bálványimádás ered mindezekből. 5. Ne légy hazug, gyermekem, a hazugság vége a lopás, pénzsóvár se légy, ne hajhászd a hiú dicsőséget. Lopás a vége mindezeknek. 6. Ne légy zúgolódó gyermekem, mert az
káromláshoz vezet, ne légy önkényes, se silány gondolkodású; ezekből jön a káromkodás. 7. Légy inkább szelíd, mert a szelídek fogják örökölni a földet (vö.: Mt. 5,5; Zsolt. 36,11). 8. Legyél nagylelkű és irgalmas, mentes a gonoszságtól, csendes és jó, tisztelvén mindig az igéket, melyeket hallottál. 9. Fel ne magasztald magadat, ne adj alkalmat lelkednek a hiúságra! Ne a gőgösekhez ragaszkodjon lelked, hanem az igazakkal és alázatosakkal társalogjon. 10. Úgy vegyél mindent, ami veled történik, mint valami jót, mert Isten nélkül semmi sem történik.
IV. 1. Éjjel és nappal emlékezz meg arról, gyermekem, aki neked Isten igéjét hirdeti, úgy tiszteld Őt, mint magát az Urat. Ahonnan ugyanis az uralom szól, ott van az Úr. 2. Naponta keresd a szentek színelátását, hogy felüdülj beszédjükön. 3. Szakadást ne okozz, békítsd ki a szembenállókat! ítélj igazságosan (vö.: MTörv. 1,16; Péld. 31,9; Jn. 7,24), ne légy személyválogató, fedd meg az elbukottat! 4. Ne kételkedj, meglesz vagy nem. Ne legyen kezed kinyújtva akkor, amikor kapsz, összeszorulva viszont, amikor rajtad a sor, hogy adj. 6. Ha valamit kezed munkájával szereztél, azt
add oda bűneid váltságául. 7. Ne vonakodj adakozni, ne is zúgolódj, amikor adakozol, hiszen tudod, ki az, aki a bér jó viszonzója I 8. A rászorulót el ne utasítsd, mindenedet oszd meg testvéreddel, és semmit se mondj sajátodnak; ha a halhatatlanban közösködtök, mennyivel inkább közösködnötök kell a romlandókban! 9. Le ne vedd a kezed fiadról vagy lányodról, hanem ifjúságuktól kezdve az Úr félelmére tanítsd őket. 10. Ne parancsolj haragodban szolgádnak, vagy szolgálódnak, hisz ők is ugyanabban az Istenben remélnek, nehogy ne féljék az Istent, aki mindegyiktek fölött van; ő nem
azért jött, hogy látszat szerint hívjon, hanem azokat" akiket a Lélek előkészített. 11. Ti szolgák, tiszteletben és félelemben engedelmeskedjetek uraitoknak, mint Isten képmásainak! 12. Gyűlölj mindenféle színlelést és mindent, ami nem kedves Isten előtt! 13. Az Úr parancsait el ne hagyd, tartsd meg, amit kaptál (vö.: MTörv. 4,2; 12 és 32), se ne tégy hozzá, se el ne végy belőle! 14. Az egyházban valld meg botlásaidat és rossz lelkiismerettel ne járulj imádsághoz! Ez az élet útja.
V. 1. Ez pedig a halál útja: mindenekelőtt rossz és átokkal teli; gyilkosság, házasságtörés,kívánkozás, paráznaság, bálványimádás, mágia, méregkeverés, rablás, hamis tanúság, képmutatás,álnokság, kétszínűség, gőg, gonoszság, erőszak, bírvágy, parázna beszéd, irigység, fennhéjazás,önteltség, hencegés, vakmerőség; 2. a jókat üldözik, az igazságot gyűlölik, a hazugságot szeretik,nem ismerik az igazságosság jutalmát, nem a jóhoz ragaszkodnak) sem az igazságos ítélethez, nem a jó, hanem a rossz miatt virrasztanak, messze van tőlük a szelídség és kitartás, a hiábavalóságot
kedvelik, saját fizetségüket hajszolják, a szegényen nem könyörülnek, nem szomorkodnak a megszomorítottakkal.
Teremtőjüket nem ismerik, megölik a gyermekeket, megrontják Isten teremtményét, elutasítják a szegényt, a gazdagok szószólói, a szegények törvénytelen bírái,
mindenféle bűnt elkövetnek; mentesek legyetek, ó gyermekeim, mindezektől!
VI. 1. Vigyázz, le ne térítsen senki téged a tanítás útjáról, aki Isten nélkül tanít téged (vö.: Mt.24,4). 2. Ha tényleg vállalni tudod az Úr egész igáját, tökéletes leszel, ha nem tudod, tégy meg annyit, amennyire képes vagy. 3. Az ételekre vonatkozóan annyit tarts meg, amennyit meg tudsz tartani, nagyon tartózkodj azonban a bálványáldozati lakomáktól, mert azok a halott istenek előtti hódolatot jelentik.
VII. 1. A keresztségre vonatkozóan pedig, így kereszteljenek: miután mindezeket előtte
elmondtátok, élővízben kereszteljetek az Atya és Fiú és Szentlélek nevére, (vö.: Mt. 28,18-19). 2.Ha nem áll rendelkezésre élő víz, keresztelj más vízben; ha lehet hidegben, ha nem, melegben. 3. Ha egyik sem áll rendelkezésre, háromszor önts vizet a fejre, az Atya és Fiú és Szentlélek nevére. 4. A keresztelendő és a keresztelő böjtöljön a keresztelés előtt, ha lehetséges, a többiek is; a keresztelendőnek hagyd meg, hogy előzőleg egy, vagy két napig böjtöljön (vö.: Mt. 28,19).
VIII. 1. Böjtjeitek ne legyenek együtt a képmutatókkal, ők ugyanis a szombat utáni második napon és ötödik napon böjtölnek (vö.: Mt. 6,16); ti a negyedik napon és az előkészületi napon böjtöljetek; 2. ne imádkozzatok Úgy, mint a képmutatók, hanem úgy, ahogyan az Úr parancsolta evangéliumában, így imádkozzatok:
Mi Atyánk, ki vagy a mennyben, szenteltessék meg neved, jöjjön el országod, akaratod legyen meg a földön, mint megvan a mennyben; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, engedd el adósságunkat, amilyen mértékben mi is elengedjük azoknak, akik nekünk adósak, és ne vígy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké.
(vö. Mt. 6,9-13).
3. Naponta háromszor imádkozzatok így.
IX. 1. Az eukharisztiáról a következőket, így végezzétek: 2. először a kehely fölött: Hálát adunk Néked Atyánk a Te szolgádnak, Dávidnak szent szőlőjéért, melyet megismertettél velünk szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké! 3. A kenyértörésről pedig a következőképpen:
Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által. Dicsőség néked mindörökké! 4. Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban a föld határairól! Mert tiéd a hatalom és dicsőség Jézus Krisztus által mindörökké! 5. Ne egyék és ne igyék az eukharisztiátokból senki más, csak az, aki meg van keresztelve az Úr nevére! Erről mondta ugyanis az Úr: ne dobjátok a szentet a kutyák elé (vö.: Mt. 7,6).
X. 1. Miután pedig beteltetek, így adjatok hálát: 2. Szent Atyánk, hálát adunk néked szent nevedért, melynek sátrát szívünkben ütötted fel, a tudásért és hitért és halhatatlanságért, melyet kinyilatkoztattál nékünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké! 3. Mindenható Uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél (vö.: Bölcs. 1,14; Sir. 18,1; 24,8; Jel. 4,11; Ef. 3,9;
Zsid. 3,4), ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád által! 4. Mindenekelőtt azért adunk hálát néked, mert hatalmas vagy!
Dicsőség néked n1indörökké! 5. Emlékezzél meg, Uram, egyházadról, hogy szabadítsd meg őt minden gonosztól és tedd tökéletessé szeretetedben, és gyűjtsd össze a négy szél irányából (vö.: Mt.24,31) a megszenteltet országodba, amit neki készítettél! 6. Jöjjön a kegyelem, és múljon el e világ!
Hozsanna Dávid Istenének! (vö.: Mt. 21,9 és 15). Aki szent, jöjjön, aki nem az, térjen meg! Maran athá! Ámen! 7. A prófétáknak engedjétek meg, hogy hálát adjanak, amennyiben akarnak.
XI. 1. Ha érkezik hozzátok valaki, és tanítja mindazt, amiről fentebb szó volt, azt fogadjátok be! 2. Ha viszont felforgatja azt, és mást tanít, hogy bomlasszon, ne hallgassatok rá! Ha ellenben azért tanít, hogy bennetek az Úr ismeretét és igazságosságát gyarapítsa, úgy fogadjátok, mint magát az Urat! 3. Az apostolokkal és prófétákkal az evangélium rendelkezésének megfelelően járjatok el.
4. Minden apostolt, aki hozzátok érkezik, úgy fogadjátok, mint az Urat magát! 5. De egy napnál tovább ne maradjon! Ha esetleg szükséges, maradjon még egy napot: ha azonban már három napig marad, akkor hamis próféta. 6. Amikor az apostol elmegy tőletek, ne vigyen magával mást, csak kenyeret, addigra, amíg szállást talál. Ha pénzt kérne, hamis próféta. 7. Ne tegyetek próbára egyetlen olyan prófétát sem, aki a Lélekben szól, és meg ne ítéljétek! Minden bűn megbocsájtatik ugyanis, de erre nincsen bocsánat (vö.: Mt. 12,31). 8. Ezzel szemben, nem mindenki próféta, aki
lélekben szól, csak akkor, ha erkölcsei ugyanazok, mint az Úré. Az erkölcsökről lehet felismerni a prófétát és a hamis prófétát. 9. Próféta továbbá mindaz, aki a Lélekben asztalt készít, de nem maga eszik róla; ellenkező esetben hamis próféta. 10. Azok, akik az igazságot tanítják, mind próféták, de,ha nem cselekszik azt, amit tanítanak, hamis próféták. 11. Minden igaz, kipróbált próféta az egyház kozmikus misztériumának javára cselekszik, de mert nem tanítja, hogy azt kell tenni, amit ő tesz,
azért még meg ne ítéljétek! Istennél van ítélete. így tettek a régi próféták is. 12. Amelyik viszont elragadtatásban szólna így: pénzt adj nekem, vagy más valamit, arra ne hallgassatok! Ha ellenben más rászorulók miatt kérne, hogy adjatok, akkor senki ne ítélje meg őt!
XII. 1. Mindenkit fogadjatok be, aki az Úr nevében érkezik (vö.: Mt. 21,9, 117. Zsolt. 26; Jn.
5,43); próbára téve majd megismeritek, hiszen képesek vagytok a jobb és a bal
megkülönböztetésére. 2. Ha a jövevény átutazóban van, segítsétek, amennyire tudjátok; ne maradjon azonban nálatok, csak két vagy három napig, amennyiben szükséges. 3. Ha mestersége van, és le akar telepedni nálatok, dolgozzék és egyék. 4. Ha nincs mestersége, gondoskodjatok róla belátásotok szerint, hogy ne éljen köztetek keresztény tétlenül. 5. Ha azonban nem akarna így cselekedni, Krisztus-kufár. Az ilyenektől óvakodjatok!
XIII. 1. Minden igaz próféta, aki le akar telepedni nálatok, megérdemli kenyerét (vö.: Mt.10,10; Lk. 10,7; J. Kor. 9,13-14; 1. Tim. 5,17-18). 2. Hasonlóképpen az igaz tanító is, mint a munkás, megérdemli kenyerét. 3.A csűr, a présház, juhaid és marháid, terményeid zsengéjét vedd, és add a zsengét a prófétáknak, mivel ők a ti főpapjaitok. 4. Ha nincs közöttetek próféta, akkor a szegényeknek adjátok. 5. Amikor kenyeret sütsz, vedd a javát, és add a parancs szerint. 6. Ugyanígy,ha olajos- vagy boros-edényedet megnyitod, vedd zsengéjét, és add a prófétáknak. 7. Pénzed, ruhád
és mindennemű vagyonod javát vegyed, ahogy neked tetszik, és add a parancs szerint.
XIV. 1. Az Úr napján gyűljetek egybe, törjétek meg a kenyeret és adjatok hálát, előtte
tegyetek bűnvallomást, hogy tiszta legyen áldozatotok. 2. Mindaz, akinek vitás ügye van felebarátjával, addig ne jöjjön közétek, míg ki nem békült, nehogy közönségessé váljon áldozatotok.
3. Az Úr ugyanis erről mondotta: Mindenütt tiszta áldozatot mutatnak be nékem, mert nagy király vagyok, mondja az Úr, és nevem csodálatos a nemzetek között (Mal. 1,11.14).
XV. 1. Kézfeltétellel válasszatok magatoknak az Úrhoz méltó püspököket és diakónusokat,szelíd és nem pénzéhes, igazmondó és kipróbált férfiakat; ők látják el ugyanis nektek a tanítók és próféták szolgálatát. 2. Meg ne vessétek őket, a tanítókkal és prófétákkal együtt tiszteletben álljanak köztetek! 3. Ne haraggal, hanem békésen feddjétek meg egymást, ahogyan az evangéliumban áll(Mt. 5,22-26; 18,15 és 35); senki szóba ne álljon azokkal, akik a másik ellen valamit elkövettek,
amíg bűnbánatot nem tartottak! 4. Imáitokat, adakozástokat és minden cse1ekedeteteket úgy végezzétek, ahogyan Urunk evangéliumában áll!
XVI. 1. Őrködjetek életetek fölött! Ki ne aludjanak mécseseitek és ki ne oldódjon övetek! Legyetek készen! Nem tudjátok ugyanis az órát, melyben Uratok érkezik. 2. Gyakran gyűljetek össze, azt keresve, mi válik lelketek javára! Semmilyen időnek nem lesz haszna kitartásotokat illetően, ha a végső időben tökéletesek nem lesztek. 3. A végső napokban ugyanis sok hamis próféta lesz, sok rontó, a juhok farkasokká válnak, a szeretet gyűlöletbe fordul át; 4. amikor felgyülemlik a törvénytelenség és gyűlölni fogják egymást az emberek, s akkor fog megjelenni a világcsaló Isten fiaként, a föld a kezébe adatik és jeleket és csodákat művel, melyek a világ kezdete óta nem voltak.
5. Az emberek világa ekkor tűzpróbára kerül, és sokan megbotránkoznak és elvesznek, akik azonban kitartanak hitükben, megmenekednek ama átkozottól. 6.:És ekkor tűnnek fel majd az igazság jelei;először az ég megnyílásának jele, másodszor a harsona hangja, s harmadszor a holtak feltámadása.
7. Nem mindenki támad fel azonban, amint megmondatott: Eljön az Úr és vele összes szentjei (vö.:Mt 24,30-31). 8. A világ akkor majd meglátja az Urat, amint eljön az ég felhői fölött (vö.: Mt. 24,24; 2. Thessz. 2,9;Jel. 13,2 és 13; Mt. 24,10; 10,22; 24,13; 1. Kor. 15,52; 1. Thessz. 4,16; Zak. 14,5;Mt. 26,64).

6. A Bertalan-evangélium


I. A Krisztus Urunk passiója előtti időben egyszer mind összegyűltek az apostolok. Akkor megkérdezték őt, és kérték: „Urunk, nyilatkoztasd ki nekünk a menny titkait!” Jézus azonban így felelt: „Amíg le nem vetettem ezt a hústestet, semmit sem tudok közölni veletek.” Miután azonban szenvedett és feltámadott, rátekintettek, és nem merték őt megkérdezni az összes apostolok, mivel a külalakja nem olyan volt, amilyen korábban volt, hanem kinyilatkoztatta istenségének teljességét. Bertalan azonban odalépett hozzá, és így szólt: „Uram, beszélni szeretnék veled!” Jézus ezt válaszolta: „Legkedvesebb Bertalan, tudom, mit akarsz mondani. Kérdezz tehát, és mindenre válaszolni fogok, amit kívánsz. Még azt is közölni fogom, amit nem hozol szóba.” Akkor így szólt hozzá Bertalan: „Uram, amikor elmentél, hogy keresztre feszíttesd magad, távolról követtelek, és láttam, hogy eltűntél a keresztről; csak a hangodat hallottam az alvilágban, és azt, ahogyan ott hirtelen hatalmas jajgatás és fogcsikorgatás kezdődött. Add tudtul nekem, Uram, hová mentél a keresztről!” Jézus akkor így felelt: „Áldott vagy, Bertalan, kedvesem, mivel szemlélted ezt a titkot. És most mindent közölni fogok veled, ami iránt érdeklődsz nálam. Tudniillik amikor eltűntem a keresztről, akkor az alvilágba mentem, hogy kivezessem onnan Ádámot és minden pátriárkát, Ábrahámot, Izsákot és Jákobot. Mihály arkangyal szólított fel engem erre. Amikor tehát angyalaimmal leszálltam az alvilágba, hogy szétzúzzam a vasreteszeket, és feltörjem az alvilág kapuit, így szólt Hádesz az Ördöghöz: ‛Látom, hogy Isten leszállt a földre.’ És az angyalok így kiáltottak a hatalom birtokosainak: ‛Nyissátok meg, fejedelmek, kapuitokat, mert a dicsőség királya leszállt az alvilágba!’ Erre Hádesz azt kérdezte: ‛Ki a dicsőség királya, aki leszállt hozzánk?’ Amikor ezután lementem 500 lépcsőt, Hádesz erősen remegni kezdett, és így szólt: ‛Azt hiszem, Isten szállt le. Előtte jár hatalmas lélegzete. Nem tudom fölvenni vele a versenyt.’ Az Ördög azonban így szólt hozzá: ‛Ne add meg magad, hanem szedd össze erődet! Isten nem szállt le.’ Amikor azonban másodszor mentem le 500 lépcsőt, így kiáltottak az erős angyalok: ‛Nyíljatok meg, fejedelmetek kapui! Táruljatok föl, kapuszárnyak! Mert nézzétek: A dicsőség királya szállt le!’ És ismét szólt Hádesz: ‛Jaj nekem! Isten lélegzetét érzem! És te azt mondod: Isten nem szállt le a földre!’ Belzebub így válaszolt: ‛Mit félsz? Ez egy próféta, és te az állítod, hogy Isten. A próféta egyenlővé tette magát Istennel. El fogjuk venni őt, és azokhoz társítjuk, akik azt hiszik, hogy felhágnak a mennybe.’ És Hádesz így szólt: ‛Melyik próféta az? Közöld velem! Hénoch az, aki igazságosságról ír? De Isten nem engedélyezte neki, hogy a 6000 év vége előtt lejöjjön a földre. Azt mondod, hogy Illés az, a bosszúálló? De ő nem jön le a vég bekövetkezte előtt. Mit tegyek, mivel Istentől van ez a romlás? Hiszen már itt van a végünk. Mert kezemben van az évek száma.’ Amikor azonban az Ördög fölismerte, hogy az Atya Szava jött le a földre, így szólt: ‛Ne félj, Hádesz! Megszilárdítjuk a kapukat, és megerősítjük reteszeinket. Mert maga Isten nem jön le a földre.’ És a Hádesz így szólt: ‛Hová rejtőzzünk Isten, a nagy király színe elől? Hagyj, és ne ellenkezzél! Mert előtted lettem megteremtve.’ Akkor aztán szétzúzták az érckapukat, és ő széttörte a vasreteszeket. Én pedig beléptem, megragadtam őt, és megvertem száz ütéssel, és megkötöztem megbonthatatlan bilincsekkel. És kivezettem minden pátriárkát, és ismét a kereszthez mentem.”
És Bertalan így szólt hozzá: „Uram, láttam, amint ismét a kereszten függtél, és minden halott feltámadt, és imádott téged. Közöld velem, Uram, ki volt az, akit az angyalok karjukon hoztak, az a túl nagy ember? És mit mondtál neki, hogy olyan súlyosan felsóhajtott?” „Az Ádám volt, az elsőként teremtett [ember], akinek kedvéért lejöttem a mennyből a földre. És ezt mondtam neki: A te kedvedért és gyermekeid kedvéért feszíttettem magam keresztre. És amikor ezt meghallotta, felsóhajtott, és így szólt: ‛Így kegyeskedtél tenni, Uram!’”
Ismét szólt Bertalan: „Azt is láttam, Uram, hogyan szálltak fel az angyalok Ádám előtt, és hogyan kezdtek dicsőítő énekbe! Az egyik angyal azonban, aki nagyobb volt a többinél, nem akart felszállni. Tüzes kard volt a kezében, és rád nézett. És minden angyal kérte, hogy szálljon fel velük, ő azonban nem akart. Amikor azonban te megparancsoltad neki, láttam, hogy olyan láng jött elő a kezéből, amely egészen Jeruzsálem városáig ért.” És Jézus így szólt hozzá: „Áldott vagy, Bertalan, kedvesem, mivel láttad ezeket a titkokat. Ez egyike volt a bosszú angyalainak, egyike azoknak, akik Atyám trónusa előtt állnak. Ezt az angyalt küldte el hozzám. És ezért nem akart felszállni, ugyanis meg akarta semmisíteni a világ hatalmát. Amikor azonban megparancsoltam neki, hogy menjen föl, láng jött ki a kezéből, és miután szétszakította a templom függönyét, két részre osztotta azt, a szenvedés tanúságául Izrael fiainak, mivel megfeszítettek engem.”
És amikor ezt mondta, így szólt az apostolokhoz: „Várjatok rám ezen a helyen; mert ma áldozatot mutatnak be a Paradicsomban, hogy megérkezésem után elfogadjam azt.” Bertalan azonban így szólt hozzá: „Uram, miféle áldozat ez a Paradicsomban?” Jézus így felelt: „Az igazak lelke, miután elhagyta a testet, a Paradicsomba megy, és ha én nem megyek, nem nyernek ott bebocsátást.” Erre Bertalan megkérdezte: „Uram, hány lélek hagyja el naponta a világot?” Jézus így válaszolt: „Harmincezer.” Bertalan ismét megkérdezte: „Uram, amikor köztünk éltél, akkor is fogadtad az áldozatokat a Paradicsomban?” Jézus így felelt: „Bizony, mondom neked, kedvesem, akkor is az Atya jobbján ültem, amikor közöttetek tanítottam, és fogadtam az áldozatokat a Paradicsomban.” Bertalan így szólt: „Uram, ha naponta 30 000 lélek hagyja el a világot, hányan találják meg a bejáratot a Paradicsomba?” Jézus így felelt: „Csak hárman.” Bertalan tovább kérdezte: „Uram, hány lélek születik nap mint nap a világon?” Jézus így felelt: „Csak eggyel több, mint ahány elhagyja a világot.” Ezt mondván, békét adott [kívánt?] nekik, és eltűnt a szemük elől.

II. Az apostolok együtt voltak Máriával a Chritir nevű helyen. Akkor Bertalan odalépett Péterhez, Andráshoz és Jánoshoz, és ezt mondta nekik: „Kérdezzük meg Máriát, a kegyelembe fogadottat, hogyan foganta a Felfoghatatlant, avagy hogyan hordozta a Hordozhatatlant, vagy hogyan szült ekkora nagyságot!” Ők azonban húzódoztak attól, hogy megkérdezzék. Akkor Bertalan így szólt Péterhez: „Péter atya, te mint legfőbb lépj oda hozzá, és kérdezd meg!” Péter azonban Jánoshoz fordult: „Te szűzi tanítvány vagy, és feddhetetlen, rajtad a sor, hogy megkérdezd.” De mivel mindannyian húzódoztak, és latolgatták a dolgot, Bertalan derűs arccal odalépett hozzá [Máriához], és így szólt: „Te, Kegyelembe fogadott, a Magasságbeli sátra, Szeplőtelen, mi, apostolok valamennyien kérdünk téged, de engem küldtek hozzád. Mondd meg nekünk, hogyan fogantad a Felfoghatatlant, avagy hogyan hordoztad a Hordozhatatlant, vagy hogyan szültél ekkora nagyságot!” Mária pedig így felelt: „Ne kérdezzétek tőlem ezt a titkot! Ha elkezdek erről beszélni nektek, tűz jön ki a számból, és fölemészti az egész földet.” Ők azonban még nyomatékosabban kérdezték. És mivel [Mária] nem akarta megtagadni, hogy meghallgassa őket, így szólt: „Álljunk fel imádsághoz!” És az apostolok Mária mögé álltak. Akkor így szólt Péterhez: „Péter, legfőbb apostol, legerősebb oszlop, te mögöttem állsz? Nem azt mondta-e a mi Urunk: A férfi feje Krisztus, de az asszonyé a férfi? Tehát álljatok elém, hogy imádkozzunk!” Ők azonban azt mondták neki: „Benned ütötte föl sátrát az Úr, és kegyesen megengedte, hogy te vedd körül. Tehát [most] nálunk jobban fel vagy hatalmazva, hogy átvedd az imádságot.” Ő azonban azt felelte nekik: „Szememet a hegyekre emeltem, onnan jön segítség nekem! Tehát ti vagytok a hegyek, és nektek kell imádkoznotok.” Erre föl az apostolok [így szóltak] hozzá: „Neked mint a mennyei király anyjának kell imádkoznod.” És Mária [így szólt] hozzájuk: „A ti képetekre alkotta meg Isten a verebeket, és kiküldte őket a világ négy sarkába.” Ők azonban azt válaszolták neki: „Ő, akit a hét menny sem képes befogadni, kegyesen megengedte, hogy te vedd körül.”
Akkor Mária eléjük állt, az égre emelte kezét, és így kezdett imádkozni: „Ó mérhetetlenül nagy és végtelenül bölcs Isten, az eónok királya, Leírhatatlan, Kimondhatatlan, aki szavaddal teremtetted az egek tágasságát, és harmonikus rendbe illesztetted az égboltozatot, aki alakot adtál a rendezetlen anyagnak, és összefogásra bírtad, ami szétválasztott volt, aki a sötétség homályát elválasztottad a világosságtól, a vizeket kiárasztottad ugyanannak a forrásnak a mélyéből, amelytől az éteri lények remegnek és a földi teremtmények félnek, aki megszilárdítottad a földet, és nem akartad, hogy elpusztuljon – gazdagon nyújtván a földnek az esőt, és így gondoskodván mindenek táplálékáról, te, az Atya örök Logosza! Hét ég sem volt képes Téged befogadni, nekem azonban – anélkül hogy fájdalmat okoztál volna nekem – kegyes voltál megengedni, hogy átfogjalak, te, aki az Atya tökéletes Logosza vagy, aki által minden teremtetett. Dicsőítsd meg szerfölött fenséges nevedet, és add, hogy szent apostolaid előtt beszéljek!”
És miután befejezte az imádságot, így kezdett beszélni hozzájuk: „Üljünk le a földre! Jöjj, Péter, legfőbb apostol, ülj a jobbomra, és tedd a bal kezedet a hónom alá! És te, András, tedd ugyanezt bal felől! Te pedig, szűzi János, tartsd a keblemet! És te, Bertalan, szorítsd térdedet a vállamhoz, és nyomd össze a hátamat, hogy amikor beszélni kezdek, ne essenek szét a tagjaim!”
És amikor megtették ezt, elkezdte: „Amikor Isten templomában időztem, és egy angyal kezéből megkaptam ételemet , egy napon megjelent nekem valaki angyalalakban; arca azonban leírhatatlan volt, és kezében nem volt sem kenyér, sem pohár, mint annál az angyalnál, aki addig járt hozzám. És rögtön szétszakadt a templom függönye, és hatalmas földrengés következett be, és lerogytam a földre, mivel nem tudtam elviselni a látványát. Ő azonban megragadott a kezével, és talpra állított. És fölnéztem az égre; ekkor harmatfelhő borította be arcomat, és a fejemtől a lábamig benedvesített, majd ő letörölt a köntösével. Azután így szólt hozzám: ‛Légy üdvözölve, te Kegyelembe fogadott, te Kiválasztott edény!’ És aztán megkopogtatta köntöse jobb oldalát, és egy hatalmas nagy kenyér jött elő; ezt a templom oltárára helyezte, először ő maga evett belőle, majd nekem is adott belőle. És ismét kopogtatott, ezúttal köntöse bal oldalán, odanéztem, és borral megtöltött poharat láttam. A templom oltárára helyezte, először ő maga ivott belőle, majd nekem is adott innom. És odanéztem, és láttam, hogy a kenyérből semmi sem hiányzik, és a pohár ugyanúgy tele volt, mint előzőleg. Akkor így szólt: ‛Még három év, akkor elküldöm Logoszomat, és te fogod foganni a fiamat, és általa megmenekül majd az egész világ. És te hozod majd a világnak az üdvösséget. Béke legyen veled, te Kegyelembe fogadott, és az én békém veled lesz örökké!’ És miután ezeket mondta, eltűnt a szemem elől, és a templom olyan volt, mint annak előtte.”
Amikor ezt mondta, tűz jött ki a szájából, és a világ azon volt, hogy elég. Ekkor sietős léptekkel odajárult Jézus, és így szólt Máriához: „Ne beszélj tovább, különben ma elpusztul az egész teremtésem!” És félelem fogta el az apostolokat, hogy Isten talán haragszik rájuk.

III. És fölment velük Mauria hegyére, és közéjük ült. Ők azonban húzódoztak attól, hogy megkérdezzék, mivel féltek. Akkor Jézus beszélni kezdett, és így szólt: „Kérdezzetek tőlem, amit akartok, hogy taníthassalak, és látóvá tehesselek titeket! Mert még hét nap, azután fölmegyek Atyámhoz, és ebben az alakban már nem kerülök a szemetek elé.” Ők azonban habozva szóltak hozzá: „Urunk, mutasd meg nekünk a mélységet, amint megígérted nekünk!” Ő így válaszolt: „Nem jó számotokra a mélységet látni! De ha akarjátok, megtartom az ígéretemet. Jöjjetek, kövessetek, és nézzétek!” És arra a helyre vezette őket, amelyet Kerubimnak hívnak, vagyis az Igazság helyének.” És intett a Nyugat angyalainak. És a föld föltekerődött, mint egy papirusztekercs, és feltárult szemük előtt a mélység. És amikor az apostolok látták, arcra borultak. Jézus azonban így szólt hozzájuk: „Nem megmondtam nektek, hogy nem jó számotokra a mélységet látni?” És ismét intett az angyaloknak, és el lett takarva a mélység.

IV. És fogta, és az Olajfák hegyére vezette őket. Péter azonban így szólt Máriához: „Kegyelembe fogadott, kérd az Urat, hogy közöljön velünk mindent, ami a mennyben van! És Mária így válaszolt Péternek: „Te fölül megfaragott szikla, nem terád építette az Úr az ő egyházát? Neked kell hát először odamenned, és megkérdezned őt.” Péter ismét: „Te a magasságos Isten sátrává lettél teremtve. Kérdezd te őt!” Mária viszont: „Te vagy Ádám képmása. Nem ő lett-e először teremtve, és csak azután Éva? Nézd a Napot! Ádám módjára ragyog. Nézd a Holdat! Tele van szennyel, mivel Éva áthágta a parancsot. Isten ugyanis Ádámot keletre helyezte, Évát azonban nyugatra, és megparancsolta a két világítótestnek, világítsanak mindkettőjüknek, úgyhogy tüzes szekerével a Napnak Ádám számára kellett világítania keleten, a Holdnak pedig Éva számára kellett tejes fényt adnia nyugaton. [Éva] azonban beszennyezte az Úr parancsát, ezért a Hold piszkos lett, és fénye nem ragyog. Mivel tehát te Ádám képmása vagy, rajtad van a kérdezés sora. Bennem azonban lakást vett az Úr, hogy helyreállítsam az asszonyok méltóságát.”
Amikor aztán felértek a hegy csúcsára, az Úr egy kis időre elszakadt tőlük. Akkor Péter így szólt Máriához: „Te jóvátetted Éva ballépését azzal, hogy örömre változtattad szégyenét, tehát rajtad a kérdezés sora.” Amikor azonban Jézus újból megjelent, Bertalan így szólt hozzá: „Uram, mutasd meg nekünk az emberek ellenségét, hogy lássuk, miféle, avagy mi az ő műve, vagy honnan származik ő, vagy micsoda hatalma van, hogy még téged sem kímélt, hanem felfeszíttetett a keresztre!” Akkor Jézus ránézett, és így szólt: „Ó vakmerő szív! Az iránt kérdezősködsz, amit nem vagy képes szemlélni.” Bertalan pedig megrettent. Leborult Jézus lábához, és így kezdett beszélni: „Soha ki nem alvó világítótest, Urunk Jézus Krisztus, Örökkévaló, te, aki az egész világ számára kegyelmet adományoztál azoknak, akik szeretnek téged, és örök világosságot ajándékoztál azzal, hogy megjelentél a földön, te, aki az Atya parancsára lemondtál odafönti létedről, és beteljesítetted művedet, te, aki örömre változtattad Ádám levertségét, és kegyes arccal legyőzted Éva szomorúságát azáltal, hogy megszülettél a szűz anyától, ne haragudj rám, és jogosíts fel a kérdezésre!” Amikor így szólt, Jézus fölemelte őt, és megkérdezte: „Akarod-e látni az emberek ellenségét, Bertalan? Mondom neked, hogy ha meglátod, nemcsak te, hanem veled együtt Mária és az apostolok is arcra fognak borulni, és olyanok lesztek, mint a holtak.” De mindnyájan kijelentették neki: „Urunk, látni akarjuk!”
És levezette őket az Olajfák hegyéről, megfenyegette az alvilág angyalait, és intett Mihálynak, fújja meg hatalmas harsonáját az ég magasában. Ekkor megrendült a föld, és följött Beliár; 660 angyal tartotta, és tüzes láncokkal volt megkötözve. 1600 könyök magas volt, és 40 könyök széles. Arca olyan volt, mint a tüzes villám, szemei pedig, mint a szikrák, orrlikaiból bűzös füst áradt. Szája olyan volt, mint egy sziklahasadék, és egyetlen szárnya 80 könyök hosszú volt. Mihelyt meglátták őt az apostolok, a földre esve arcra borultak, és olyanok lettek, mint a holtak. Jézus azonban odalépett, talpra állította az apostolokat, és az erő lelkét adta nekik. Akkor így szólt Bertalanhoz: „Lépj oda hozzá, Bertalan, és tedd lábadat a nyakára; akkor majd megmondja neked, mi az ő műve, és hogyan csapja be az embereket!” Jézus azonban távol állt meg az apostolokkal. És Bertalan emelt hangon szólt: „Ó anyaöl, tágasabb, mint egy város! Ó anyaöl, szélesebb, mint az égi terek! Ó anyaöl, aki körülvetted azt, akit a hét ég nem volt képes befogadni! Te fájdalom nélkül befogadtad, és kebleden tartottad őt, aki a legkisebbé változtatta lényét! Ó anyaöl, aki a testbe rejtve megszülted a messzire látszó Krisztust! Ó anyaöl, amely tágasabbá váltál, mint az egész teremtés!” És így szólt Bertalan, félelemmel eltelve: „Uram, Jézus, add nekem köntösöd egyik csücskét, hogy merjek odamenni hozzá!” Jézus ezt válaszolta neki: „Nem kaphatod meg köntösöm egyetlen csücskét sem, mert köntösöm már nem ugyanaz, amelyet keresztre feszíttetésem előtt viseltem.” Erre Bertalan: „Félek, Uram, hogy amint angyalaidat sem kímélte, engem is el fog nyelni!” Jézus ezt válaszolta: „Nem az én szavam és Atyám terve szerint lett teremtve a Mindenség? Még Salamonnak is alá voltak vetve a szellemek. Menj tehát, mivel az én nevemben vagy felszólítva, és kérdezd meg tőle, amit akarsz!”
Akkor Bertalan odament, a nyakára lépett, és arcát egészen a füléig a földre taszította. És Bertalan megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, ki vagy, és hogyan hívnak!” Az így válaszolt: „Könnyíts egy kicsit a helyzetemen, és akkor megmondom neked, ki vagyok, és hogyan jutottam ebbe az állapotba, és miben áll az én művem, és milyen nagy a hatalmam.” Bertalan könnyítést engedélyezett neki, és felszólította: „Mondj el mindent, amit műveltél, és művelsz!” Beliár válaszolt, és ezt mondta: „Ha meg akarod tudni a nevemet: először Sátánáelnek hívtak, ami azt jelenti, ‛Isten angyala’. Amikor azonban elvetettem Isten képmását, [azután] Sátánnak hívtak, ami azt jelenti, ‛Pokol angyala’.” Bertalan ismét felszólította: „Tárj föl nekem mindent, és semmit se rejts el előlem!” Ő azonban azt felelte: „Esküszöm neked Isten hatalmas dicsőségére, hogy még akarnám, akkor sem rejthetnék el előled semmit; mert mellettem áll az, aki képes meggyőzni engem. Ha ugyanis lenne rá hatalmam, akkor tönkretennélek titeket, ahogyan egyet közületek romlásba taszítottam. Első angyalként lettem teremtve. Mert amikor Isten az eget alkotta, vett egy maroknyi tüzet, és elsőként engem alkotott meg, másodikul Mihályt, a felső seregek vezérét, harmadikként Gábrielt, negyedikként Urielt, Rafaelt az ötödik helyen, s a hatodikon Nátánáelt és további 6000 angyalt, akiknek a nevét nem tudom megnevezni. Léteznek Isten vesszőhordozói , és ezek megkorbácsolnak engem naponta hétszer, és éjjelente hétszer, és mindenben megakadályoznak engem, és szétszaggatják egész hatalmamat. Ezek a bosszú angyalai, aki Isten trónja mellett állnak. Mindezek az elsőként teremtett angyalok közé tartoznak. Utánuk lett teremtve az angyalok egész teljessége: 100 miriád az első ég számára, és ugyanennyi a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik, hatodik és hetedik ég számára. A hét égen kívül húzódik az első szféra, az égbolt, és ott időznek azok az angyali hatalmak, amelyek az emberekre hatnak. Létezik négy olyan angyal is, akik a szelekre helyeztettek. Az egyik Boreásznak parancsol; Chairumnak hívják, tüzes bot van a kezében, és korlátok közé szorítja a nagy nedvességet, amely fölött ez a szél rendelkezik, hogy a föld ne száradjon ki. És azt az angyalt, aki Aparktiasznak parancsol, Oerthának hívják; égő fáklya van a kezében, és odatartja hozzá és az oldalaihoz, és így melegíti fel fagyosságát, hogy ne legyen képes megfagyasztani a földet. És a déli szél angyalát Kerkuthának hívják, és ő megtöri annak féktelenségét, hogy ne rendítse meg a földet. És azt az angyalt, aki a délnyugati szél fölé helyeztetett, Naouthának hívják; jégbot van a kezében, s szájára teszi azt, és így oltja el a szájából jövő tüzet; és ha ez az angyal nem oltaná el a szájánál, felgyújtaná az egész világot. És egy további angyal parancsol a tengernek; megvadítja a hullámok segítségével. Többet nem mondok neked; mert aki mellettem áll, nem tűri.”
Akkor megkérdezte tőle Bertalan: „Hogyan fenyíted meg az emberi lelkeket?” Beliár így felelt: „Ecseteljem neked a képmutatók, a rágalmazók, a bohócok, a kapzsik, a házasságtörők, a varázslók, a jósok megfenyítését, és azokét, akik hisznek bennünk, és mindazokét, akiknek a sarkában járok?” Bertalan kijelentette neki: „Azt kívánom, hogy fogd rövidre.” És ő összezárta fogait, és feljött egy kerék a mélységből, amely tüzet sugárzó, barázdált karddal volt felszerelve. És megkérdeztem tőle: „Miféle kard ez?” Azt válaszolta: „Ez a dőzsölők számára készített kard. Ebbe a barázdába fektetik őket, mivel dőzsölésükben minden bűnre hajlanak. A második barázdába kerülnek a rágalmazók és a többiek, akiknek mesterkedéseimmel gáncsot vetek.” Erre Bertalan: „Saját magad teszed ezt?” Sátán így válaszolt: „Ha személyesen kimehetnék, az egész világot három nap alatt romlásba taszítanám, de sem nekem, sem a 600 egyikének sincs kimenője. Más, ügyes szolgáink vannak, akiknek megbízást adunk. Felszereljük őket egy kampókban gazdag horoggal, és vadászni küldjük őket, és ők fognak nekünk emberi lelkeket oly módon, hogy változatos csábítások édességével tévútra vezetik őket, éspedig: iszákossággal, hahotázással, rágalmazással, képmutatással, élvezetekkel, paráználkodással és kincseskamrájuk egyéb eszközeivel, amelyek elgyengítik az embereket. Megnevezem a többi angyalnevet is: A jégeső angyalát Mermeothnak hívják; fején tartja a jégesőt, szolgáim könyörögnek neki, és oda küldik, ahová akarják. És más angyalok irányítják a havat, ismét mások a mennydörgést, ismét mások a villámlást, és ha egy szellem ki akar menni tőlünk, akár a szárazföldre, akár a vízre, akkor ezek az angyalok tüzes köveket küldenek ki, és lángba borítják tagjainkat.” Akkor így szólt Bertalan: „Némulj el, mélység sárkánya!” Beliár azonban azt mondta: „Még sok mindent fogok közölni veled az angyalokról. Akik sietve bejárják az égi és földi területeket, a következők: Mermeoth, Onomatath, Duth, Melioth, Charuth, Graphatasz, Hoethra, Nephonosz és Chalkatura. Együtt repülnek át az égi, a földi és a földalatti területeken…” Bertalan félbeszakította, és így szólt: „Némulj el, és ájulj el, hogy Uramhoz esedezhessem!”
És Bertalan arcra borult, földet szórt a fejére, és imígyen szólt: „Uram, Jézus Krisztus, nagy és dicsőséges név! Az angyalok minden kórusa dicsér téged, Uram; én is, a méltatlan ajkú, dicsérlek téged, Uram. Hallgass meg engem, szolgádat, és amint elhívtál engem a vámházból , és nem tűrted, hogy mindvégig megmaradjak addigi életmódomban, úgy hallgass meg, Uram, Jézus Krisztus, és könyörülj a bűnösökön!” Miután így imádkozott, azt mondta neki az Úr: „Állj fel, fordulj a sóhajtozók felé! A többit majd megjelentem neked.”
És Bertalan fölemelte a Sátánt, és így szólt hozzá: „Menj a helyedre angyalaiddal együtt, az Úr pedig irgalmas egész világához!” Az Ördög azonban azt mondta: „Hadd meséljem még el neked, hogyan vettettem ide, és hogyan teremtette Isten az embert! Keresztül-kasul vándoroltam a világon, amikor Isten így szólt Mihályhoz: ‛Hozz nekem földet a világ négy sarkából, és vizet a Paradicsom négy folyójából!’ És amikor Mihály odavitte neki, megalkotta keleten Ádámot, oly módon, hogy alakot adott az alaktalan földnek, inakat és ereket feszített rá, és az egészet harmonikusan egybeillesztette. És tiszteletet adott neki önmaga miatt, mivel a képmása volt. Mihály is imádta őt . Amikor pedig eljöttem a világ végéről, Mihály így szólt hozzám: ‛Imádd Isten képmását, amelyet saját képére teremtett!’ Én azonban kijelentettem: ‛Én tűz vagyok a tűzből, első angyalként lettem teremtve, és most az agyagot és anyagot imádjam?’ Akkor azt mondta nekem Mihály: ‛Imádd, nehogy Isten megharagudjon rád!’ Én azt feleltem: ‛Isten nem fog megharagudni rám, de én az ő trónjával szemben fogom felállítani trónomat, és olyan leszek, mint ő.’ Akkor Isten megharagudott rám, és miután kinyittatta az ég kijáratait, letaszított. Amikor lezuhantam, megkérdezte azt a 600 angyalt, aki alárendeltem volt, akarják-e imádni Ádámot. Azt felelték: ‛Ahogyan vezérünket láttuk cselekedni, mi sem imádjuk azt, aki kisebb nálunk.’ Miután lezuhantunk a földre, negyven éven át mély álomban feküdtünk, és amikor egyszer a Nap hétszer világosabban fénylett, felébredtem. És amikor körülnéztem, láttam, hogy 600 alárendeltem mély álomban van. És fölébresztettem fiamat, Szálpszánt, és megtanácskoztam vele, hogyan csaphatnám be az embert, aki miatt kivetettek a mennyből. És a következőt gondoltam ki. Kézbevettem egy csészét, és belesöpörtem az izzadságot a mellemről és a hónom alól, és megmosdottam abban a vízforrásban, amelyből a négy folyó előjön. És Éva ivott belőle, és vágy fogta el. Ha nem ivott volna abból a vízből, nem tudtam volna becsapni.”
Ekkor Bertalan megparancsolta neki, hogy menjen a Hádeszbe. Ő maga pedig Jézushoz ment, a lábához borult, és könnyek között így kezdett beszélni: „Abba, Atyám, számunkra Kifürkészhetetlen, az Atya Logosza, akit hét ég sem tudott befogadni, aki azonban kegyesen megengedted, hogy a Szűz testének belseje könnyen és fájdalom nélkül körülvegyen, anélkül hogy a Szűz észrevette volna, hogy téged hordoz, miközben te szándékodnak megfelelően meghagytad, hogyan történjék minden, te, aki megadod mindennapi kenyerünket anélkül, hogy kérnénk! Te, aki töviskoronát viseltél, hogy nekünk, bűnbánó bűnösöknek értékes mennyei koronát szerezzél, te, aki hagytad, hogy keresztre feszítsenek, és epével meg ecettel itassanak, hogy az összetöretés borával itass minket, és lándzsával veretted át az oldaladat, hogy testeddel és véreddel lakass jól minket! Te, aki nevet adtál a négy folyónak, az elsőnek a Phison nevet ama hit miatt, amelyet földi megjelenésed után hirdettél, a másodiknak a Geon nevet, mivel az ember földből alkottatott, a harmadiknak a Tigris nevet, hogy ezzel az egy lényeg mennyei háromságát juttasd eszünkbe, és a negyediknek az Eufrátesz nevet, mivel a földre jöveteleddel minden lelket megörvendeztettél halhatatlanságának hírével! Istenem, nagy Atya és Király, mentsd meg, Uram, a bűnösöket!”
Amikor Bertalan elmondta ezt az imát, Jézus így szólt hozzá: „Bertalan, az Atya Krisztusnak nevezett engem, hogy leszálljak a földre, és mindenkit, aki hozzám jön, megkenjek az élet olajával. Jézusnak pedig azért nevezett, hogy a tudatlanok minden bűnét orvosoljam, és Isten igazságát ajándékozzam az embereknek.” És ismét szólt Bertalan: „Uram, feltárjam-e minden embernek ezeket a titkokat?” Jézus azt felelte neki: „Bertalan, kedvesem, bízd rá mindazokra, akik hívők, és akik meg tudják tartani maguknak! Vannak ugyanis olyanok, akik méltók rá, és vannak mások, akikre nem szabad rábízni; vannak ugyanis hencegők, részegesek, gőgösek, irgalmatlanok, bálványimádók, fajtalanságra csábítók, rágalmazók, hazugságok tanítói és az Ördög minden művének cselekvői, és ezért nem méltók arra, hogy ilyesmit bízzanak rájuk. E dolgokat ugyanis azok miatt is titokban kell tartani, akik nem képesek felfogni őket. Ami tehát ezt illeti, kedvesem, megmondtam neked, hogy boldog vagy, és egész lelki rokonságod is, mivel rátok bízatik ez a hír, mivel mindazok, akik megértik, mindent meg fognak kapni ítéletem minden idején, amit akarnak.”
Akkoriban én, Bertalan, mindezt a szívembe írtam, megragadtam az emberek barátjának kezét, és ujjongva így kezdtem beszélni: „Dicsőség neked, Úr Jézus Krisztus, aki mindenkinek odaajándékozod kegyelmedet, amelyet mi mindnyájan megtapasztaltunk, alleluja! Dicsőség neked, Uram, te vagy a bűnösök élete! Dicsőség neked, Uram, aki által a halál megsemmisült! Dicsőség neked, Uram, te vagy az igazságosság kincse! Istenként dicsérünk téged!” És amikor Bertalan így beszélt, Jézus levetette a köpenyét, levette az oráriumot Bertalan nyakáról, és ujjongva beszélni kezdett: „Jó vagyok hozzátok, alleluja! Szelíd és barátságos vagyok hozzátok, alleluja! Dicsőség neked, Uram! Mert mindenkinek odaajándékozom magam, aki akar engem, alleluja! Dicsőség neked, Uram, mindörökké! Ámen, alleluja!” És amikor befejezte, az apostolok megcsókolták őt, és ő a szeretet békéjét adta nekik.

V. Bertalan így szólt hozzá: „Világosíts fel minket, Uram, hogy melyik bűn súlyosabb minden más bűnnél!” Akkor Jézus így felelt: „Bizony, mondom neked, hogy minden más bűnnél súlyosabb a képmutatás és a rágalmazás. Mert az ilyenek miatt mondta a próféta a zsoltárban: ‛Az istentelenek nem állnak meg az ítéleten, sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.’ Éppily kevéssé fognak megállni az istentelenek Atyám ítéletén. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy minden embernek minden bűn megbocsáttatik majd, de a szent Lélek elleni bűn nem fog megbocsáttatni.” Erre Bertalan: „Miben áll a szent Lélek elleni bűn?” Jézus így válaszolt: „Mindaz, aki rendeletet bocsát ki minden olyan ember ellen, aki Atyámnak szolgál, a szent Lelket káromolta. Mert minden olyan ember, aki tiszteletteljesen szolgál Istennek, méltó a szent Lélekre, és aki rosszat mond rá, annak ez nem fog megbocsáttatni. Jaj annak, aki Isten fejére esküszik, még akkor is, ha nem hamis esküt tesz, hanem az igazságot mondja! Mert Istennek, a Magasságosnak, tizenkét feje van. Ő maga az igazság, és nála nincs hazugság és hamis eskü. Menjetek hát, és hirdessétek az egész világon az igazság szavát, te pedig, Bertalan, hirdesd mindenkinek, aki akarja, ezt a titkos szót, és mindazok, akik hisznek benne, örök életet fognak kapni.” Erre Bertalan: „Ha valaki érzékiségből vétkezik, hogyan lesz ez megtorolva?” Jézus így felelt: „Szép dolog, ha a megkeresztelt ember szeplőtelenül megőrzi keresztségét. Az érzékiség ingere azonban nem szűnik meg. A jól nevelt lénynek az egyszeri házasság felel meg. Mert bizony, mondom neked: Aki a harmadik házasság után még vétkezik, az méltatlan Istenre. Ti azonban mindenkinek hirdessétek, hogy óvakodniuk kell az ilyesmitől. Mert én nem szakadok el tőletek, és nektek ajándékozom a szent Lelket.” És Bertalan az ő színe előtt az apostolokkal együtt felette igen dicsérte Istent, és így szólt: „Dicsőség neked, szent Atya, soha ki nem hunyó nap, felfoghatatlan, gazdag sugarú, neked legyen dicsőség, neked tisztelet és imádás mindörökké! Ámen.”

Fordította: Gromon András




6. Pál apokalipszise


(…) az út(on). És így szólt hozzá, mondván:
-Melyik úton menjek Jeruzsálembe?
A kisgyermek így válaszolt, mondván:
-Mondd meg a neved, hogy megmutathassam neked az utat.
A kisgyermek tudta, hogy Pál kicsoda. Szavaival beszélgetést szeretett volna kezdeményezni, hogy oka legyen a megszólalásra.
A kisgyermek így szólt, mondván:
-Tudom, ki vagy te, Pál. Te vagy az, aki anyád méhében már áldott voltál. Mert én azért jöttem hozzád, hogy menj föl Jeruzsálembe, apostoli testvéreidhez. Ezért látogattalak meg. Én vagyok a szellem, aki elkísér téged. Ébredjen föl elméd, Pál, (…) 19 Mert egész, mely (…) a fejedelemségek, eme kormányzók, arkangyalok, erők, és az egész démon-faj között (…) az, amely testeket mutat meg a lélek-csíra számára.
S miután befejezte, amit mondandó volt, így szólt hozzám:
-Ébredjen föl elméd, Pál, és nézd ezt a hegyet, melyen állsz, ez Jerikó hegye. (Azért vagy itt,) hogy megismerhesd a rejtett dolgokat azokban, melyek láthatók. Most el fogsz menni a tizenkét apostolhoz, mert ők kiválasztott lelkek, és ők üdvözölni fognak téged. Pál fölemelte a tekintetét, és megpillantotta az őt köszöntő apostolokat.
Ekkor a Szent Szellem, akivel beszélgetett, fölragadta őt, és felvitte magasra, a harmadik mennybe, melyen túlhaladva elérte a negyediket. A Szent Szellem így szólt hozzá, mondván:
-Nézd és lásd a hozzád hasonlókat a földön! Lenézett, és látta a földön levőket. Nézett és látta azokat, akik (…) Akkor fölnézet és látta, hogy a tizenkét apostol jobb és bal felől helyezkedik el a teremtésben, és a Szellem előttük halad.
Ám én láttam a negyedik mennyben az egyes nemzetségeket. Láttam istenekre emlékeztető angyalokat, akik egy lelket hoztak ki a holtak országából. Oda helyezték a negyedik mennyország kapujához. A lélek így beszélt:
-Miféle bűnt követtem el a világban?
A negyedik mennyben lakó vámszedő így felelt:
-Nem volt helyes, hogy elkövetted mindama törvénytelen dolgokat, melyek a holtak birodalmában léteznek.
A lélek így válaszolt:
-Hozz tanúkat! Mutassák meg, melyik testben követtem el törvénytelen dolgokat! Hozni akarsz egy könyvet is, hogy olvass belőle?
És megérkezett a három tanú. Az első így beszélt:
-Nem voltam-é a testben a második órában (…)? Szembeszegültem veled, míg téged el nem öntött a düh, harag és irigység.
És a második tanú így szólt:
-Nem voltam-é a világban? Én az ötödik órában léptem be, megláttalak és megkívántalak téged. És íme, most megvádollak a gyilkosságokkal, melyeket elkövettél.
A harmadik így beszélt:
-Nem jöttem-e el hozzád a nap tizenkettedik órájában, mikor a nap nyugodni készült? Sötétséget adtam neked, hogy elkövethesd bűneidet.
Mikor a lélek meghallotta ezeket a dolgokat, szomorúan lefelé fordította tekintetét. S azután felnézett. Levetették a mélybe. A lélek, melyet ledobtak, egy testhez ment, melyet már előkészítettek számára. És íme tanúi befejezték (a tanúskodást).
Ezután felnéztem, és láttam, hogy a Szellem így szól hozzám:
-Jöjj, Pál! Jöjj el hozzám!
S ahogy mentem, a kapu kinyílt, és fölmentem az ötödik mennybe. És látám apostoltársaimat, hogy velem tartanak, miközben a Szellem elkísért minket. S láték egy hatalmas angyalt az ötödik mennyben, vaspálcával a kezében. Három másik angyal is volt vele, és én belenéztem az arcukba. Ám ők egymással versengtek: korbáccsal kezükben hajtották a lelkeket az ítéletre. De én a Szellemmel tartottam, és a kapu kinyílt előttem.
Ekkor felmentünk a hatodik mennybe. És látám apostoltársaimat, hogy jönnek velem, s előttük járva vezetett engem a Szent Szellem. Felnéztem a magasságba, és láték egy hatalmas fényt, mely leragyogott a hatodik mennyre. Akkor így szóltam a vámszedőhöz, aki a hatodik mennyben volt:
-Nyisd ki nékem a kaput, és a Szent Szellemnek, aki előttem megy. És ő kinyitotta nekem.
Ezután felmentünk a hetedik mennybe, és én megláttam egy öregembert (…) fény, és akinek öltözete fehér volt, trónusa a hetedik mennyben hétszer fényesebb volt a napnál. Az öregember így szólt hozzám:
-Hová mész, Pál, ó, áldott lény, aki már anyja méhében is kiválasztott volt? De én rápillantottam a Szellemre, aki bólintott, és azt mondta nekem:
-Szólj véle!
S én így válaszoltam az öregembernek:
-Arra a helyre készülök menni, ahonnan jöttem.
Az agg megkérdezte:
-Hová valósi vagy?
Én azonban így feleltem:
-Alászállok a holtak világába, hogy foglyul ejtsem a fogságot, melyet elfogtak a babiloni rabság idején.
Az öregember a következőket mondta:
-Hogyan tudsz majd elfutni tőlem? Nézd és lásd a fejedelmeket és hatalmakat!
A Szellem így szólt:
-Mutasd meg a jelet, amit ismersz, és ő kinyitja neked ( a kaput).
És én megmutattam az öregnek a jelet. Lenézett, teremtményeire és azokra, akik önmaguk urai.
Akkor megnyílt a hetedik menny, és mi felmentünk az Ogdoadhoz. Ott megpillantottam a tizenkét apostolt. Üdvözöltek, és fölmentünk a kilencedik mennybe. Köszöntöttem mindenkit, akik ott voltak, és fölmentünk a tizedik mennybe. S én üdvözöltem a testvéreimet a szellemben.

8. Sophia Christi

(A Nag Hammadiban talált III. kódexben olvasható)


Miután Jézus feltámadt a holtak közül, a tizenkét tanítvány és hét nő, akik tanítványként követték, feljött Galileába, arra a hegyre, amelyet „az érés ideje és az öröm helyének” neveznek, miközben nem voltak tisztában a mindenség igazi lényegével, az üdvtervvel, a szent gondviseléssel, az erők kiválóságával, mindazzal, amit a Megváltó tesz velük, és a szent üdvterv titkaival. Ott megjelent nekik a Megváltó, nem eredeti alakjában, hanem a láthatatlan Lélekben. Külalakja a fény egyik nagy angyalának külalakja volt. De nem fogom tudni leírni alakját. Egyetlen halandó test sem lenne képes elviselni, csak az olyan tiszta és tökéletes test, mint ő, ahogyan ő megmutatkozott nekünk azon a hegyen, amelyet Galileában az „Olajfák hegyének” neveznek. Azt mondta: „A békesség legyen veletek! Az én békességemet adom nektek.” És valamennyien csodálkoztak és féltek.
A Megváltó mosolygott, és így szólt hozzájuk: „Miről gondolkodtok, vagy mivel nem vagytok tisztában, avagy mit kerestek? Íme, megtanítottalak titeket a Tökéletes nevére, a szent angyalok teljes akaratára, és az anyáéra, hogy ő itt teljessé tegye a férfisereget, hogy ők megjelenjenek minden eónban, a határtalanoktól azokig, amelyek a nagy, láthatatlan Lélek kifürkészhetetlen gazdaságában keletkeztek; hogy ők valamennyien kapjanak az ő jóságából és nyugalmuk helyének gazdagságából, aki [= a Lélek] fölött nem létezik semmilyen uralom. Én azonban az Elsőtől jöttem, aki azért küldtetett, hogy én kinyilatkoztassam nektek, ami kezdettől fogva van, az Ellenlábas és angyalai gőgje miatt, tudniillik hogy azt mondják magukról, hogy ők istenek. Én azonban azért jöttem, hogy kivezessem őket vakságukból, és így mindenkinek megmutassam azt az Istent, aki a mindenség fölött van. Ti azonban szórjátok szét sírjaikat, nyomjátok el okosságukat, törjétek össze igájukat és támasszátok fel, ami az enyém! Mert én megadtam nektek mint a fény gyermekeinek minden dolgok hatalmát, hogy lábatokkal széttapossátok erejüket.”
Ezt mondta a boldog Megváltó, és eltűnt előlük. Nagy, leírhatatlan öröm fogta el őket a Lélekben. Ettől a naptól fogva kezdték prédikálni tanítványai Isten evangéliumát, az örökkévalóan elmúlhatatlan örök Atya evangéliumát.

Fordította: Gromon András
/Valószínüleg töredék/